Bibliai kommentár

EXEGESIS:

KONTEXT:

Az Illés és a Baál prófétái közötti összecsapás után a Kármel-hegyen (1 Királyok 18) Illés elmenekült Jezabel haragja elől és kétségbeesett (1 Királyok 19:1ff.). Jahve megnyugtatta őt, hogy hétezren vannak, akik nem hajoltak meg a Baál előtt, és azt mondta neki, hogy kenje fel Hazaelt Arám királyává, Jehut Izrael királyává, Elizeust pedig Illés utódjává (1Királyok 19:15-16). Elizeus Illés tanítványa lett (1Királyok 19:19-21), de aztán eltűnt az elbeszélésből. Most újra hallunk róla, amint arra készül, hogy Illés utódja legyen (2Királyok 2).

A próféták nevei tanulságosak. Az “El” az Istent jelentő szó. Illés neve (héberül: ˒ē∙liy∙yāˊ∙hū) azt jelenti, hogy El Jah vagy “Isten Jahve”. Elizeus neve (héberül: ˒ěl-∙˒ělî∙šā˓ˊ – “Isten az üdvösség”) kiejtése és jelentése hasonló Józsué nevéhez (héberül: yeho-sua – “Jahve megment”).

“Szolgálata során Illés egy új Mózes, Elizeus pedig az ő Józsuéja. Ahab a fáraó, és amint fia meghal (páska), Illés és Elizeus elhagyja az országot, amelynek istenei legyőzték, és amelynek fejedelme meghalt (exodus). Illés a Jordán túlsó partján távozik, akárcsak Mózes, míg Elizeus visszatér, hogy folytassa a hódítást, jelentős részben Jerikótól kezdve” (Leithart, 172; lásd még Thomas L. Brodie, The Crucial Bridge: The Elijah-Elisha Narratives as an Interpretive Synthesis of Genesis-Kings and a Literary Model for the Gospels ). (MEGJEGYZÉS: Ahazija Aháb fia volt, és haláláról a 2Királyok 1:17-18-ban olvashatunk.)

2Királyok 2:1-3. AMIKOR JÁHWEH FELVÉTETTE ELIJÁT A MENNYEKBE

1Ez történt, amikor Jahve (héberül: yhwh – Jahve) forgószéllel fel akarta venni Illést a mennybe, hogy Illés Elizeussal együtt elment Gilgálból. 2Éliás így szólt Elizeushoz: “Kérlek, várj itt, mert az Úr elküldött engem egészen Bételig.”

Éliás így szólt: “Amíg él az Úr, és amíg él a te lelked, nem hagylak el téged”. Így lementek Bételbe.”

3A próféták fiai, akik Bételben voltak, kijöttek Elizeushoz, és ezt mondták neki: “Tudod-e, hogy az Úr ma elveszi mesteredet a fejedről?”

Ő így felelt: “Igen, tudom, hallgass!”

“Történt, amikor az Úr forgószéllel fel akarta venni Illést az égbe” (1a. v.). Jahve elhatározta, hogy forgószéllel viszi fel Illést a mennybe. Illés élete viharos volt, és távozása is viharos lesz.”

“hogy Illés elment Elizeussal Gilgálból” (1b. v.). Az út, amelyet Illés és Elizeus ezekben a versekben nyomon követ (Gilgálból Bételbe, Jerikóba, a Jordán folyóhoz), kerülőútnak tűnik. Ha ez a Jordán folyó menti Gilgál (lásd Józsué 4:1-9), akkor az út a Jordánnál kezdődik és ott is ér véget. Bétel Jeruzsálemtől néhány kilométerre északra található. Jerikó körülbelül 20 km-re (12 mérföldre) keletre található Bételből, és körülbelül 10 km-re (6 mérföldre) nyugatra a Jordán folyótól. Miután Illés és Elizeus úton van Bételből a Jordán folyóhoz, Jerikó logikus megállóhely az út során.

Ezeknek a helyeknek a jelentősége azonban inkább a történelmükhöz, mint a földrajzukhoz kapcsolódik. Gilgál az a hely, ahol az izraeliták átkeltek a Jordán folyón, hogy elfoglalják az ígéret földjét (Józsué 4:1-9). Bétel többször is említésre kerül az ígéret földjének elfoglalásáról szóló izraeli beszámolóban (Józsué 7:2, 8:9, 12, 17; 12:9, 16; 16:1). Jerikó volt Izrael első nagy győzelmének helyszíne az Ígéret Földjének elfoglalásakor (Józsua 6). A Jordán folyó az a gát, amelyen átkelve az izraeliták elfoglalták az ígéret földjét (Józsua 3). Azzal, hogy Illés meglátogatja ezeket a helyeket, újra összekapcsolódik Izrael korai történelmének nagy Józsué-elbeszéléseivel.”

“Illés így szólt Elizeushoz: “Kérlek, várj itt, mert Jahve (yhwh – Jahve) elküldött engem egészen Bételig. Elizeus így szólt: “Amíg él az Úr (yhwh – Jahve), és amíg él a te lelked, nem hagylak el téged.”. Így hát lementek Bételbe” (2. v.). Illés háromszor (2., 4., 6. v.) mondja Elizeusnak, hogy maradjon ott, ahol van, és Elizeus háromszor ragaszkodik ahhoz, hogy elkísérje Illést az útjára. Illés minden alkalommal azt mondja, hogy Jahve küldte őt egy adott helyre, és Elizeus minden alkalommal Jahve nevére hivatkozik, amikor megmagyarázza, miért ragaszkodik ahhoz, hogy elkísérje Illést. Nem tudjuk meg, hogy Illés miért akarja, hogy Elizeus hátramaradjon. Talán azt hiszi, hogy Jahve azt akarja, hogy egyedül utazzon. Talán próbára teszi Elizeus elkötelezettségét.”

“A próféták fiai, akik Bételben voltak, kijöttek Elizeushoz, és így szóltak hozzá: “Tudod-e, hogy Jahve ma elveszi a fejedről a mesteredet?” Ő így felelt: “Igen, tudom, hallgass!” (3. v.). Három alkalommal, három különböző helyszínen (3., 5., 7. v.) Illés és Elizeus három különböző prófétatársasággal találkozik. Az első két alkalommal a próféták azt mondják Elizeusnak, hogy Jahve még aznap elviszi Illést, és Elizeus mindkét alkalommal elhallgattatja a prófétákat. A harmadik alkalommal a próféták egyszerűen végignézik, ahogy Illés feltekeri a köpenyét, lecsap a folyóra, és kettéválasztja a vizet.”

2Királyok 2:4-5. ELISHA, KÉRLEK VÁRJ ITT

4Eliás így szólt hozzá: “Elizeus, kérlek, várj itt, mert az Úr küldött engem Jerikóba.”

Azt mondta: “Amíg él az Úr, és amíg él a te lelked, nem hagylak el téged”. Elmentek tehát Jerikóba.”

5A próféták fiai, akik Jerikóban voltak, odamentek Elizeushoz, és így szóltak hozzá: “Tudod-e, hogy az Úr ma elveszi a te uradat a fejedről?”

Ő így felelt: “Igen, tudom. Hallgass!”

Lásd a 2-3. versekhez fűzött megjegyzéseket.

2Királyok 2:6-8. ELJÁJÁ VETT A KÖNYÖRÉT, ÉS MEGTÖRTÉNT A VÍZEN

6Elija így szólt hozzá: “Kérlek, várj itt, mert az Úr küldött engem a Jordánhoz.”

Azt mondta: “Amíg él az Úr, és amíg él a te lelked, nem hagylak el téged”. Mindketten továbbmentek.

7Elment ötven férfi a próféták fiai közül, és megálltak velük szemben, távolabb, és mindketten megálltak a Jordán mellett. 8Éliás fogta a köpenyét, összecsavarta, és megütötte a vizet, és az itt-ott kettévált, úgyhogy ők ketten száraz földön mentek át.”

“Illés fogta a köpenyét, összecsavarta, és megütötte a vizet, és az itt-ott kettévált, úgyhogy ők ketten száraz földön mentek át” (8. v.). Ez Mózesre emlékeztet a Vörös tengernél. Jahve utasítására Mózes felemelte a botját, és a víz fölé nyújtotta, hogy szétválassza a vizet, így az izraeliták száraz földön tudtak átkelni a tengeren (2Mózes 14:16, 21-22).

Ez arra is emlékeztet, hogy Izrael száraz földön kelt át a Jordánon (Józsué 3). Abban az esetben, amikor a ládát cipelő papok beleléptek a Jordán folyó vizébe, a víz megszűnt folyni, és egy kupacban állt, így egész Izrael száraz földön tudott átkelni a folyón (Józsué 3:17). Jahve ezt a cselekedetet arra használta, hogy felmagasztalja Józsuét, “hogy megtudják: ahogyan én Mózessel voltam, úgy leszek veletek” (Józsué 3:7).”

Mózes, Józsué és Illés mindegyike az Istentől kapott hatalom jelképét (bot, láda vagy köpeny) használja a feladat elvégzéséhez.

A köpeny egy külső köntös, amelyet az időjárás viszontagságai ellen viseltek, és – hasonlóan bizonyos mai ruhadarabokhoz (liturgikus miseruhák, akadémiai palástok) – jelezheti valakinek a státuszát vagy pozícióját.

“úgyhogy ők ketten száraz földön mentek át” (8b. v.). Amikor Illés és Elizeus átkelnek a Jordánon, “a király által kormányzott, letelepedett földről a pusztába, a titokzatosság kifürkészhetetlen földjére” (Brueggemann, Smyth & Helwys, 295). A pusztában formálta Jahve Izrael népét Egyiptomból való kivonulásuk után, és a pusztában kezdte meg szolgálatát Illés (1Királyok 17:3). A pusztaság zord vidék, amely arra bátorítja az embereket, hogy Istenre hagyatkozzanak. A pusztának az Újszövetségben továbbra is lesz lelki jelentősége (Máté 3:1, 3; 4:1 stb.).”

2Királyok 2:9-12. LELKED KETTŐS RÉSZÉT LESZEN RÁM

9Amikor átmentek, Illés így szólt Elizeushoz: “Kérdezd meg, mit tegyek érted, mielőtt elvennének tőled.”

Elizeus így szólt: “Kérlek, Lelked kettős része legyen rajtam.”

10Ő így szólt: “Nehéz dolgot kértél. Ha látsz engem, amikor elragadnak tőled, akkor így lesz számodra, ha pedig nem, akkor nem lesz így.”

11Mikor még mindig mentek tovább, és beszélgettek, íme, egy tűzszekér és tűzlovak választották el őket, és Illés forgószéllel felment az égbe. 12Éliás meglátta, és így kiáltott: “Atyám, atyám, Izrael szekerei és lovasai!”

Nem látta többé, és megragadta a saját ruháját, és két darabra tépte.”

“Kérdezd meg, mit tegyek érted” (9a. v.). Illés nem ígéri meg, hogy megadja Elizeusnak, amit kér, hanem egyszerűen arra kéri, hogy kérjen.

“mielőtt elvennének tőled” (9b. v.). Illés nyilvánvalóan tudja, hogy őt el fogják venni. Nem tudjuk, mikor tudta meg ezt, és azt sem, hogy tudja-e, milyen módon fogják elvinni.

“Kérlek, lelked kétszeres része legyen rajtam” (9c. v.). Egyes tudósok úgy vélik, hogy Elizeus Illés prófétai képességének kétszeres részét kéri (Leithart, 174), de a legtöbben úgy gondolják, hogy az elsőszülött fiút megillető örökség kétszeres részét kéri (5Mózes 21:17). Az örökség kétszeres része nem az apa anyagi értékének kétszeresét jelentené. Éppen ellenkezőleg, az apa egyenlő részekre osztaná az örökséget – a részek száma megegyezne a fiúk számával plusz eggyel. Például egy öt fiúval rendelkező apa hat részre osztaná az örökséget. Az elsőszülött fiúnak két részt, minden más fiúnak pedig egy részt adna. Az elsőszülött fiú így kétszer annyit örökölne, mint bármelyik testvére, de jóval kevesebbet, mint az apja teljes értéke – biztosan nem kétszer annyit, mint az apja értéke.

Ebben az esetben Elizeus nem azt kéri Illéstől, hogy anyagi örökséget (földet vagy pénzt) adjon neki, hanem azt kéri, hogy “kétszeres részt kapjon a lelkedből” – szellemi örökséget. Ez nem kis dolog. Illés szelleme hatalmat adott neki a halál (1Királyok 17:17-24) és a királyok (1Királyok 21) felett (Brueggemann, Texts for Preaching, 174).

“Nehéz dolgot kértél” (10a. v.). Ez a kérés azért “nehéz dolog”, mert Illésnek nincs hatalma arra, hogy Elizeusnak átadja lelki hatalmát. Egyedül Jahve adhat ilyen ajándékot. Illés tudja, hogy Jahve Elizeust jelölte ki utódjául (1Királyok 19:16), de nem diktálhatja Jahvénak az utódlás feltételeit.

“Ha látsz engem, amikor elvesznek tőled, akkor így lesz számodra; ha pedig nem, akkor nem így lesz” (10b. v.). Illés megadja Elizeusnak a jelet, amelyből Elizeus tudni fogja, hogy Jahve teljesítette-e a kérését vagy sem. Ha látja, hogy Illést elviszik, akkor az ajándék teljesül. Ellenkező esetben nem.”

“Történt, hogy miközben még mindig mentek és beszélgettek, íme, egy tűzszekér és tűzlovak választották el őket egymástól” (11a. v.). A szekerek és a lovak a katonai hatalom jelképei. “De egy Baál-imádattal átitatott népnél (ezek) cáfolják azt a hamis állítást, hogy Baál (a) “felhők lovasa”. Egyedül Isten ‘lovagol az égen segítségedre, az ő kiválóságában az égen’ (5Mózes 33:26)” (Inrig, 205; lásd még 5Mózes 20:1; 2Királyok 6:15-17).

Izrael történelmében a tűz gyakran volt Isten jelenlétének jele (2Mózes 3:2; 13:21; 19:18; 24:17; 5Mózes 4:12). Jahve Illés életében két alkalommal is használta a tüzet hatalmának demonstrálására, leginkább akkor, amikor az égből jövő tűz elemésztette Illés áldozatát a Kármel-hegyen (1Királyok 18). Később Illés feljelentette Aháziás királyt, Akháb fiát, és Aháziás egy kapitányt küldött ötven katonával Illés elfogására. Illés tüzet hívott le az égből, hogy feleméssze a kapitányt és katonáit – ezt a cselekedetet megismételte egy második csapat katonával (2Királyok 1:9-12).

A tűzszekér és a tűzlovak elválasztják Illést Elizeustól. Elizeus ragaszkodott ahhoz, hogy Illéssel tartson, bárhová is megy, de a tüzes szekér és a tüzes lovak ezúttal megakadályozzák ebben.

“és Illés forgószéllel felment az égbe” (11b. v.). Általában úgy képzeljük el Illést, hogy a tűzszekéren lovagolt a mennybe. Egyes tudósok azonban úgy értelmezik a 11b verset, hogy Illés forgószélben és nem szekéren szállt fel (Wiseman, 195; Fretheim, 138; Brueggemann, Smyth & Helwys, 297). De lehetségesnek tűnik, hogy Illés szekéren utazott, amikor felemelkedett a forgószélben (House, 257).

Éliás a második ember, akit a halál megmenekülésével tisztelnek meg. Énók volt az első (1Mózes 5:24).

“Elizeus látta, és így kiáltott: “Atyám, atyám” (12a. v.). Illés és Elizeus élvezték a próféta és tanítványa kapcsolatát, amely nagyon hasonlít az apa és fia kapcsolatához. Nem lenne szokatlan, ha egy tanítvány “apjának” szólítaná a prófétát.”

“Izrael szekerei és lovasai” (12b. v.). Nem tudhatjuk biztosan, hogy Illés mit ért ezen a kifejezésen. Lehet, hogy egy mennyei sereg nagyszerű látomását látja, vagy utalhat Illés Izraelnek végzett szolgálatára – egy olyan szolgálatra, amely hatalmasabb, mint a szekerek és lovasok.

Mindenesetre Illés megígérte, hogy Elizeus tudni fogja, hogy kérése teljesült, ha látja, hogy Illést elviszik – és egyértelmű, hogy Elizeus ezt látja.

“Nem látta többé, és megfogta a saját ruháját, és két darabra tépte” (12c. v.). Mint minden nagyszerű látomás, ez is véget ér. Elizeus a gyász jeleként széttépi a ruháját. Elvesztette mentorát és legközelebbi barátját. Most a prófétálás felelőssége az ő vállára hárul.”

2Királyok 2:13-14. FELVÁLTJA ELIJÁ köpenyét

13Ő felvette Illés köpenyét is, amely leesett róla, és visszament, és megállt a Jordán partján. 14Felvette Illés köpenyét, amely leesett róla, és a vizekre csapott, és ezt mondta: “Hol van az Úr, Illés Istene?”. Amikor ő is megütötte a vizeket, azok itt-ott szétváltak, és Elizeus átment.”

“Felvette Illés köpenyét is, amely leesett róla, és visszament, és megállt a Jordán partjánál” (13. v.). Illés semmi anyagi örökséget nem hagy hátra, kivéve ezt a köpenyt. A köpeny azonban Jahve prófétájának tekintélyét jelzi, és ez Illés igazi öröksége.

“És felvette Illés köpenyét, amely leesett róla, és megütötte a vizeket, és ezt mondta: “Hol van Jahve, Illés Istene?” Amikor ő is megütötte a vizeket, azok szétváltak itt és ott; Elizeus pedig átment” (14. v.). Nyilvánvaló a párhuzam e cselekedet és az között, amikor Mózes kinyújtotta a kezét, hogy kettéválassza a Vörös-tengert (2Móz 14:21).

Elisha képessége, hogy kettéválasztotta a vizet, megerősíti, hogy most már birtokában van Illés szellemi hatalmának.

2Királyok 2:15-19. POSTSCRIPT

Ezekben a versekben (amelyek nem szerepelnek a lekcionárius olvasmányok között) egy prófétákból álló társaság könyörög Elizeushoz, hogy engedje meg nekik, hogy ötven erős embert küldjenek Illés keresésére. Elizeus kezdetben elutasítja kérésüket, de végül enged ismételt könyörgésüknek. Keresik, de nem találnak semmit. Ez annak megerősítésére szolgál, hogy Illés a mennybe szállt, és nem egy forgószél repítette át a tájat.”

A SZÓKRATOK idézetei a World English Bible (WEB), a Szentírás nyilvános (szerzői jog nélküli) modern angol nyelvű fordításából származnak. A World English Bible a Biblia American Standard Version (ASV), a Biblia Hebraica Stutgartensa Ószövetség és a görög többségi szövegű Újszövetség alapján készült. Az ASV, amely a lejárt szerzői jogok miatt szintén közkincs, nagyon jó fordítás volt, de sok archaikus szót tartalmazott (hast, shineth stb.), amelyeket a WEB frissített.

BIBLIOGRÁFIA:

Achtemeier, Elizabeth, in Van Harn, Roger (szerk.), The Lectionary Commentary: Theological Exegesis for Sunday’s Text. Az első olvasmányok: The Old Testament and Acts (Grand Rapids: William B. Eerdmans Publishing Co., 2001)

Brueggemann, Walter, Smyth & Helwys Bible Commentary: 1 & 2 Kings (Macon, Georgia: Smyth & Helwys Publishing, Incorporated, 2000)

Brueggemann, Walter; Cousar, Charles B.; Gaventa, Beverly R.; and Newsome, James D., Texts for Preaching: A Lectionary Commentary Based on the NRSV – Year B (Louisville: Westminster John Knox Press, 1993)

Dilday, Russell H., The Preacher’s Commentary: 1 & 2 Kings (Nashville: Thomas Nelson Publishers, 1987)

Fretheim, Terence E., Westminster Bible Companion: 1-2 Kings (Louisville: Westminster John Knox Press, 1999)

Hens-Piazza, Gina, Abingdon Old Testament Commentaries: Kings (Nashville: Abingdon Press, 2006)

Hinton, Linda B., Basic Bible Commentary: First and Second Kings (Nashville: Abingdon Press, 1988)

Hobbs, T. R., Word Biblical Commentary: 2 Kings, Vol. 13 (Dallas, Word Books, 1985)

House, Paul R., New American Commentary: 1, 2 Kings, Vol. 8 (Broadman & Holman Publishers, 1995)

Inrig, Gary, Holman Old Testament Commentary: I & II Kings (Nashville: Holman Reference, 2003)

Leithart, Peter, Brazos Theological Commentary on the Bible: 1 & 2 Kings (Grand Rapids: Brazos Press, 2006)

Nelson, Richard D., Interpretation Commentary: I and II Kings (Louisville: John Knox Press, 1987)

Provan, Iain W., New International Biblical Commentary: 1 and 2 Kings (Peabody, Massachusetts, Hendrickson Publishers, 1995)

Seow, Choon-Leong, The New Interpreters Bible: 1-2 Kings, Vol. III (Nashville: Abingdon Press, 1999)

Smith, Norman H. (Exegesis) és Sockman, Ralph W. (Exposition), The Interpreter’s Bible: Kings, Chronicles, Ezra, Nehemiah, Job (Nashville: Abingdon Press, 1954)

Tucker, Gene M. in Craddock, Fred B.; Hayes, John H.; Holladay, Carl R.; Tucker, Gene M., Preaching Through the Christian Year, B (Valley Forge: Trinity Press International, 1993)