A procidentia exponált méhnyakán előforduló karcinóma szokatlan lehetőséget kínál a sugárterápia hatásának megfigyelésére a méhnyakrák esetében. Bár e ritka kombináció kezelése eddig főként sebészeti volt, a sugárterápia előnyösen alkalmazható a műtéttel együtt, vagy a műtét kiváltására, ha a beteg helyi vagy általános állapota ellenjavallja a műtétet.
Irodalom
A méhnyakrákos procidentia hetvennyolc esetéről számolnak be Andrews (1, 2), Basden (3), Brady (4), Bulman (5), Guthrie és Bache (6), Percival (7), Scheffey (8), Strauss (9) és Todd (10) tanulmányai és a kapcsolódó bibliográfiák. Ezeknek az eseteknek a pontos elemzése nehéz, mert sok közzétett jegyzőkönyvből sok lényeges információ hiányzik. Néhány érdekes adat azonban összefoglalható.
A méhnyak karcinómája a procidentia eseteinek körülbelül 0,14 százalékában fordul elő (Judd és Graves, idézi Strauss, valamint Kimbrough Scheffey tanulmányának tárgyalása). A jelentett esetek életkori szórása huszonöt és nyolcvanhat év között van. Bár a betegek több mint 50 százaléka hatvanéves kora után jelentkezett orvosi vizsgálatra, a procidentia legtöbbjüknél az ötvenedik életév betöltése előtt következett be. Az időtartam szélső értékei két nap és negyven év voltak. A terhességek száma az egyes eseteknél egytől tizennégyig terjedt. A prolapsus mértéke a méhnyak részleges feltáródásától a méh teljes külsővé válásáig terjedt; a legnagyobb bemutatott daganat átmérője 9 hüvelyk volt. Mikroszkóposan a biopsziás minták egy eset kivételével, amely szarkómának bizonyult, minden esetben epidermoid karcinómát mutattak ki.
A sugárterápia megjelenése előtt a sebészeti eljárások – főként a teljes hüvelyi méheltávolítás, az extirpatio és az amputáció – voltak az egyetlen kezelési forma. Negyvenhét esetről a röntgensugarak és a rádium felfedezése után számoltak be, és közülük 11 esetben a sugárterápiát önmagában vagy műtéttel együtt alkalmazták (I. táblázat). Mivel azonban a jelentések röviddel a kezelés befejezése után jelentek meg, pontos túlélési vagy “gyógyulási” arányokat nem lehet kapni a különböző kezelési formákra vonatkozóan. Célszerűnek tűnik azonban a sugárterápiát lehetőség szerint műtéttel kombinálni, annak tudatában, hogy a karcinóma “gyógyulása” és a procidentia csökkenése egyes esetekben csak a besugárzást követően következett be. Tekintettel az ilyen esetek viszonylag kis számára az irodalomban, a következő előzményeket ismertetjük. A beteg egy idős nő volt, aki kedvezően reagált a sugárkezelésre, amely az egyetlen alkalmazott kezelés volt.
Egy esetleírás
E. O., egy 81 éves fehér nő, 1941. november 4-én került a Nőgyógyászati Szolgálatra.