CLAUDIUS LYSIAS
klo’-di-us lis’-i-as (Klaudios Lysias):
Egy főkapitány, aki közbelépett, amikor a zsidók erőszakot akartak tenni Pálon Jeruzsálemben (ApCsel 21:31; 24:22). Lysias, aki valószínűleg görög származású volt (vö. ApCsel 21:37), és aki valószínűleg a római előnevet vette fel, Klaudius (ApCsel 23:26), amikor megvásárolta a polgárjogot (ApCsel 22:28), katonai tribunus vagy chiliarcha (azaz 1000 ember vezetője) volt, aki a jeruzsálemi templom fölötti várban állomásozó helyőrség parancsnoka volt. Amikor értesült az ázsiai zsidók által szított lázadásról, katonáival odasietett, és sikerült megmentenie Pált a tömeg kezéből. Mivel Pál volt a nyilvánvalóan gonosztevő, Lísziasz két lánccal megkötözte, és azt követelte, hogy tudja meg, ki ő, és mi volt a zavargás oka. Mivel az általános tumultus közepette nem kapott kielégítő választ, a várba vezette Pált, és ott kikérdezte, hogy ő-e az “egyiptomi”, a Félix által nemrég legyőzött posztor (Josephus, BJ, II, xiii, 5; Ant, XX, viii, 6). Miután Pál azt a választ kapta, hogy “tarsusi zsidó”, engedélyt adott neki, hogy a várat és a templomot összekötő lépcsőről szóljon a néphez. Mivel Pál beszédének nem volt megnyugtató hatása, Lísziasz korbácsolással akarta megvizsgálni őt; de amikor megtudta, hogy foglya római polgár, elállt a kísérlettől, és elengedte őt a kötelékéből. A Szanhedrin ülése, amelyet Lísziasz ekkor összehívott, szintén felzúdulással végződött, és miután nehezen megmentette Pált, visszavezette a várba. A hír, hogy összeesküvést szőttek egy olyan ember élete ellen, akiről most már tudta, hogy római polgár, Lísziasz számára eldöntötte, hogy nem remélheti, hogy egyedül megbirkózik egy ilyen súlyos helyzettel. Ezért Pált egy testőrség védelme alatt elküldte Félixhez Caesareába, egy levéllel együtt, amelyben megmagyarázta a körülményeket (ApCsel 23:26-30). E levél valódiságát egyesek megkérdőjelezték, de nem kellő alapossággal). Ebben a levélben gondoskodott arról, hogy saját magatartását megóvja, és leplezze elhamarkodottságát Pál megkötözésében. Bizonyíték van arra (vö. ApCsel 24:22), hogy Liziást egy későbbi időpontban szintén beidézték Cézáreába, hogy tanúvallomást tegyen, de az odaérkezéséről nem tesznek említést. Valószínű azonban, hogy azon fővezérek között volt, akik részt vettek Pál Agrippa király és Festus előtti tárgyalásán (vö. ApCsel 25:22). A Tertullus beszédében (lásd ApCsel 24:7 a revideált változat margóján) szereplő, rá vonatkozó utalást lásd: TERTULLUS.
C. M. Kerr
.