A késői terhességben az ultrahang klinikai diagnosztikai eszközként használható a baba állapotának értékelésére, ha komplikációk lépnek fel, vagy olyan problémák kimutatására, amelyek egyébként nem lennének nyilvánvalóak. Ha ilyen problémákat észlelnek, az az ellátás megváltoztatásához és a babák jobb kimeneteléhez vezethet. Az összes nőnél végzett vizsgálat azonban ellentmondásos. Az összes nő szűrése azt jelentheti, hogy a beavatkozások száma megnövekszik anélkül, hogy az anyák vagy a csecsemők számára előnyös lenne. Bár népszerű, előfordulhat, hogy a nők nem teljesen értik a vizsgálat célját, és tévesen megnyugodhatnak, vagy felkészületlenül érhetik őket a nemkívánatos leletek. A meglévő bizonyítékok azt mutatják, hogy a 24 hetes terhesség után végzett rutinszerű ultrahangvizsgálat az alacsony kockázatú vagy nem szelektált nők esetében semmilyen előnnyel nem jár az anya vagy a baba számára. A felülvizsgálathoz tizenhárom tanulmány járult hozzá, amelyekben 34 980 nő vett részt, akiket véletlenszerűen választottak ki szűrővizsgálatra vagy kontrollcsoportba (nincs vagy szelektív ultrahangvizsgálat, vagy ultrahangvizsgálat eltitkolt eredményekkel). A vizsgálatok minősége kielégítő volt. A csoportok között nem volt különbség a további vizsgálatokra, a szülés előtti felvételre, a 37. hétnél rövidebb koraszülésre, a szülés megindítására, a műszeres szülésre vagy a császármetszésre szoruló nők arányában. A csecsemők születési súlya, születéskori állapota, az olyan beavatkozások, mint az újraélesztés, és a speciális ellátásra való felvétel hasonló volt a csoportok között. A csecsemők túlélése – veleszületett rendellenességgel vagy anélkül – nem különbözött a késői terhességben végzett rutinszerű ultrahangszűréssel és anélkül. Egyik vizsgálat sem számolt be a késői terhességben végzett rutinszerű ultrahangvizsgálat hatásáról a 34. hétnél rövidebb koraszülésre, az anyai pszichológiára vagy a kétéves korú csecsemők mentális fejlődésére.
Az egyes vizsgálatokban alkalmazott ultrahangvizsgálati protokollok, valamint a 24 hetes terhesség utáni ultrahangvizsgálat okai is eltérőek voltak. Az első és a második trimeszterbeli ultrahangvizsgálatok hatását nehéz szétválasztani, és a legtöbb intézkedés értékelése a terhesség késői szakaszában a terhességi referenciaadatokon alapul, amelyek a terhesség korai szakaszában történő pontos terhességi kormeghatározásra támaszkodnak. A klinikai gyakorlatba való korai bevezetéstől a széles körű alkalmazásig terjedő időszakban végeztek vizsgálatokat, és ez idő alatt még mindig viták folytak a magzat méretének és jóllétének ultrahangos értékeléséről. Mivel az ultrahang-technológia folyamatosan fejlődik és hozzáférhetőbbé válik, fontos, hogy megőrizzük a relevanciájáról alkotott világos elképzelést. Az ultrahang, mint klinikai vizsgálat, felhasználható a rendellenességek kimutatására anélkül, hogy az ilyen kimutatásnak a klinikai eredményekre gyakorolt hatását teljes mértékben értékelnék. A várandós anya bizonytalanságnak és esetleges aggodalomnak való kitétele a gyermeke egészségével kapcsolatban olyan következményekkel járhat, amelyek messzemenőek lehetnek. Ráadásul keveset tudunk arról, hogy a méhen belül veszélyeztetett baba hogyan fejlődik a születés után és az élet első éveiben.