A hashártya a hasüreg (pocak) belső bélése. Műtét után, a has lezárásakor egyes sebészek összevarrják a hashártyát, mert úgy gondolják, hogy ez növeli a seb szilárdságát. Mások nem varrják össze a hashártyát, mert úgy gondolják, hogy ez szükségtelen, növeli a műtéti költségeket a további varróanyag használata miatt, megnöveli a műtéti időt, és fokozhatja a fájdalmat. Tehát a hashártya összezárása és az összezárás módja (folyamatos, futó öltések kontra megszakított öltések) ellentmondásos kérdés a nem szüléssel kapcsolatos műtéteknél. Ezekkel az ellentmondásokkal úgy foglalkoztunk, hogy az orvosi szakirodalomban alapos keresést végeztünk olyan vizsgálatok után, amelyek a hashártya lezárását és nem lezárását hasonlították össze a szüléssel nem összefüggő hasi műtétek után. Csak randomizált, kontrollált vizsgálatokat vontunk be, anélkül, hogy a vizsgálatokat nyelv vagy a publikálás éve, illetve a vizsgálatban résztvevők száma alapján korlátoztuk volna. Két áttekintő szerző egymástól függetlenül azonosította a vizsgálatokat és kivonatolta az információkat.
Öt vizsgálatot azonosítottunk 836 résztvevővel, akiket nyílt hasi műtéten vettek részt. Peritoneális zárást 410 résztvevőnél végeztek, 426-nál pedig nem végeztek. Valamennyi vizsgálatban magas volt az elfogultság kockázata. Csak egy vizsgálat számolt be a műtétet követő egy éven belül meghalt résztvevők arányáról, és nem volt szignifikáns különbség a zárás és a nem zárás csoportjai között. Három vizsgálatban számoltak be súlyos sebszakadásról (hasrepedés), ami sürgősségi műtétet igényel. Összességében 10/663 résztvevőnél (1,5%) alakult ki hasrepedés, és a két csoport között nem volt jelentős különbség az arányok között. Három vizsgálatban kisebb sebesülésről (bemetszéses sérv) számoltak be, amely műtétet igényelhet. Összességében 17/663 résztvevőnél (2,5%) alakult ki bemetszéses sérv; ismét nem volt szignifikáns különbség a két csoport között.
A vizsgálatok egyike sem számolt be olyan fontos eredményekről, mint az életminőség; a bélelzáródás előfordulása (amelyet a belek önmagukhoz és a hasfalhoz tapadása (összenövések) okoz); vagy azon résztvevők aránya, akiket megműtöttek a bemetszéses sérv vagy az összenövések helyreállítására. Csak egy vizsgálat számolt be a kórházi tartózkodás hosszáról, és nem mutatott szignifikáns különbséget a csoportok között, de nem vette figyelembe a visszafogadást a számításokban. Úgy tűnik, nincs bizonyíték arra, hogy a nem szüléssel kapcsolatos műtéteknél a hashártya lezárása rövid vagy hosszú távú előnyt jelentene. A vizsgálatokban azonban magas volt az elfogultság kockázata, ami téves következtetésekhez vezethet. Érdekes módon a mi eredményeink hasonlóak egy másik kutatócsoport eredményeihez, akik hasonló felülvizsgálatot végeztek a szüléssel kapcsolatos műtétek esetében.