A réz anódos korrózióját ecetsavszármazékok jelenlétében a határáram mérésével határoztuk meg. Megállapítottuk, hogy a korrózió sebessége a H3PO4 koncentráció és az elektród magasságának csökkenésével nőtt. A kísérleti eredmények azt mutatták, hogy a gátlási hatásfok a vizsgált vegyületek koncentrációjának növekedésével fix hőmérsékleten nőtt, de a hőmérséklet növekedésével csökkent. Az aktiválási energia értékei arra utalnak, hogy a reakció diffúzióvezérelt. A Langmuir-, Temkin- és Flory Huggins-izotermákat alkalmazták. A kapott adszorpciós szabad energia (ΔGads) értékek az inhibitor spontán adszorpciójára utalnak. Az általános tömegátadási összefüggéseket a jelen körülmények között a dimenzióelemzés módszerével kaptuk meg. Az eredmények megegyeztek a turbulens áramlásban forgó hengerre történő tömegátadásra vonatkozó korábbi vizsgálatokkal. a korróziós folyamat végén a kísérletet követően a minták morfológiáját pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM) követtük nyomon. A rézfelület SEM-vizsgálata kimutatta, hogy ezek a vegyületek a felületén történő adszorpció révén védőfilmet képezve gátolták a rezet a korróziótól. Ezeknek az elektródfelületen adszorbeálódott szerves vegyületeknek a jelenlétét SEM-vizsgálatokkal igazoltuk.