Kolumbusz Kristófnak tulajdonítják Costa Rica 1502-ben történt felfedezését, és ő adta Costa Rica nevét, ami valójában azt jelenti, hogy “gazdag part”, mert úgy vélte, hogy a föld tele van nemesfémekkel. Ebben az időben a Nicoya-félsziget volt a nahuatl kultúra legdélebbi pontja, Costa Rica középső és déli területeit pedig a chibcha kultúra befolyásolta. Mindkét kultúrát alapvetően a betegségek (főként a himlő) és a hódító spanyolok rossz bánásmódja pusztította el.
A spanyol gyarmati időkben Közép-Amerika legnagyobb városa Guatemala City volt. Mivel Guatemala City meglehetősen messze volt Costa Ricától, ami megnehezítette a kereskedelmi útvonalak kialakítását, Costa Ricát a Spanyol Monarchia többnyire figyelmen kívül hagyta, és hagyta, hogy magától fejlődjön. Ennek megvolt a maga jó oldala, mivel Costa Rica viszonylag mentes volt a Spanyol Monarchia beavatkozásától, de ez is hozzájárult a szegénységhez, mivel Costa Rica nem részesült abban a jólétben, amelyet más gyarmatok tapasztaltak. Egy spanyol kormányzó 1719-ben úgy jellemezte Costa Ricát, mint “a legszegényebb és legnyomorúságosabb spanyol gyarmatot egész Amerikában”. Az a tény, hogy az őslakosok közül sokan belehaltak a betegségekbe és a rossz bánásmódba, nem hagyott nagyszámú lakosságot, akik kényszermunkásként dolgozhattak volna a spanyoloknak. A legtöbb Costa Rica-i a saját földjét volt kénytelen megművelni.
Úgy vélik, hogy ezek a körülmények azok, amelyek miatt a mai Costa Rica-i ideológia különbözik sok latin-amerikai szomszédos országtól, és amelyek Costa Rica egalitárius társadalmának kialakulásához vezettek. Costa Rica “vidéki demokráciává” vált, ahol nincsenek elnyomott osztályok. A legtöbb spanyol telepes a Közép-völgy magasabb dombjain alakította ki otthonát, ahol hűvösebb volt az éghajlat és gazdag a talaj.
A közép-amerikai tartományok, Costa Ricával együtt, 1821-ben kikiáltották függetlenségüket Spanyolországtól. Egy rövid időszakot követően, amikor Costa Rica a Mexikói Birodalom része volt, Costa Rica 1823-tól 1839-ig a Közép-Amerikai Szövetségi Köztársaság államává vált. San José 1824-ben lett a főváros. Az új szövetséget azonban folyamatos határviták gyötörték a térségben, és ez vezetett ahhoz, hogy Costa Rica 1838-ban elszakadt a szövetségtől. Costa Rica kilépett a meggyengült Föderációból, és szuverénnek nyilvánította magát. A Föderáció hamarosan felbomlott, és a közép-amerikai kormányzat hamarosan független államokká vált, amelyek ma is léteznek. De az összes közép-amerikai ország még mindig szeptember 15-ét ünnepli a Függetlenség Napjaként, amely az a nap, amikor Közép-Amerika függetlenné vált Spanyolországtól.
Az 1880-as években a vasútépítés Costa Rica keleti részén sok jamaikai bevándorlót hozott Costa Rica karibi partvidékére. Ez a bevándorlás a vasútvonalakon való munkavégzés céljából felelős az ország fekete-afrikai lakosságának körülbelül 3%-áért. Az Egyesült Államokból származó elítéltek és kínai bevándorlók szintén dolgoztak a vasútépítésen. Egy Minor Keith nevű amerikai üzletember felügyelte a vasút építését, és a Costa Rica-i kormány a munkájáért cserébe nagy földterületeket adott neki, amelyeket banánültetvényekké alakított, és az Egyesült Államokba exportált. Ezáltal a banán a kávé mellett Costa Rica fő exportcikkévé vált, és a United Fruit Company (külföldi tulajdonú vállalat) nagy szerepet kapott a nemzetgazdaságban.
Noha a Costa Rica-iak élvezték a politikai stabilitás és a béke előnyeit, az elmúlt száz évben voltak erőszakos időszakok. 1917-1919 között Federico Tinoco Granados volt a diktátor, amíg meg nem buktatták és száműzetésbe nem kényszerítették. 1948-ban Jose Figueres Ferrer egy vitatott elnökválasztást követően fegyveres felkelést vezetett. Ez 2000 halálos áldozatot követelt, és 44 napig tartott a Costa Rica-i polgárháború, amely a huszadik század legerőszakosabb eseménye volt Costa Ricában. Ez az esemény arra késztette a győztes kormányt, hogy 1949-ben eltörölje a hadsereget. Az új kormány egy új alkotmányt is kidolgozott egy demokratikusan megválasztott közgyűlés által. A közgyűlés által létrehozott új Costa Rica-i kormány 1953-ban tartotta az első demokratikus választásokat az új alkotmány alapján, amikor is megválasztották a nemzeti hőssé vált Figuerest. Azóta Costa Ricában békés demokratikus választások és békés hatalomváltások zajlanak.
A kormányzat e stabilitása sok szempontból előnyös volt a Costa Rica-iak számára. Costa Rica folyamatosan a legjobb latin-amerikai országok között szerepel az emberi fejlődési indexben, 2006-ban az 50. helyen állt. Costa Rica az 5. helyen áll a világon, és az 1. helyen az amerikai kontinensen a Környezeti Teljesítmény Index tekintetében! ÉS a Costa Rica-i kormány bejelentette, hogy 2021-re Costa Rica lesz az első szén-dioxid-semleges ország. Costa Rica az első helyen áll a Happy Planet Indexen! A Happy Planet Index azt méri, hogy a nemzetek mennyit használnak fel a Föld erőforrásaiból, és hogy az ország polgárai milyen hosszú és boldog életet élnek. Costa Rica a világ legzöldebb országa is e tanulmány szerint.