***Csengők = FELSŐSZENTGYÖRGYI…
A nagyon korai idők óta a mítoszokban és legendákban kapcsolat van a csengők, a víz és a szellemek között. A vizet tekintették annak az elemnek, amely összekötötte az élők és a holtak világát. A szellemek a vízen keresztül tudtak kapcsolatba lépni egymással, és nem tűnt furcsának a gondolat, hogy a szellemek a tengerből jönnek ki. Azt is hitték, hogy a hirtelen vagy erőszakosan elhunyt, vagy nem megfelelően eltemetett emberek szellemei nem nyugszanak, és a földön vándorolnak. Ide tartozott az a sok tengerész is, aki a viharos tengeren megfulladt; holttestüket gyakran soha nem találták meg.
Ez abból eredhetett, hogy a való életben is használták őket, hogy jó vagy rossz időkre megkongatták őket. A harangokat ünnepségeken, például esküvőkön használták, vagy arra, hogy imára hívják az embereket. A kelta időktől kezdve úgy gondolták, hogy varázslatot tartalmaznak. A kelta papok harangokat dobtak a folyókba, patakokba vagy forrásokba, hogy megszabaduljanak a rossz szellemektől és megtisztítsák a vizet. A történelem során a harangokat jó vagy rossz hírek jelzésére is használták. A harangokat temetéseken, illetve betolakodókra vagy háborúra való figyelmeztetésként szólaltatták meg. Még pestis idején is megszólaltak, hogy az embereket felszólítsák, hogy hozzák ki a halottaikat. Számos történet szól a tengeren vagy a tenger közelében hallott szellemharangokról, amelyek szinte mindig a balszerencsét jelzik, illetve viharra vagy katasztrófára figyelmeztetnek.
A harangokat a legkülönbözőbb kontextusokban használják. Valószínűleg a harangokat vallási tevékenységgel asszociálod, és jogosan, mert gyakran valamilyen spirituális céllal rendelik őket. Míg egyes Harangok pusztán dekoratívak, vagy valamilyen jóindulatú gyakorlati funkciót töltenek be, megjelenésük és használatuk általában bálványimádással és mágikus varázslatokkal jár. Ennek a tanulmánynak az az értéke, hogy segít helyesen értelmezni a körülöttünk lévő ismerős világ hatásait. A harangokról, harangjátékokról, csengőkről, cintányérokról és gongokról általában azt mondják, hogy szerencsét hoznak, és gyakran használják őket a gonosz szellemek elűzésére. Vajon a harangok csengése valóban szellemi erőt gyakorolhat, lehetővé téve valamilyen természetfeletti befolyást a természetes világban?”
Minden harang bármilyen szellemi jelentősége a harang hallgatójától származik, nem pedig magától a harangtól. Erre példa a vasárnap reggel és a hét egyéb időszakaiban megszólaló harangok. Egyesek számára a Harangok imára hívnak, és néha egyesek számára a meghatározott időben megszólaló Harang egy meghatározott imára való hívást jelent. Mások számára, akik ugyanezeket a hangokat hallják, a Harangok egyszerűen a napszakot jelzik, és megint mások számára néha csak elviselendő kellemetlenséget jelentenek.”
“A HARANGOK GYAKORLATOSAN elterjedtek, és általában világosan meghatározott kulturális státusszal rendelkeznek. Legendák övezik őket, és rengeteg hiedelem kering az eső előidézésére vagy a viharfelhők feloszlatására, a démonok ellen, ha amulettként viselik őket, vagy ha állatokra, épületekre vagy szállítóeszközökre helyezik őket, vagy átkok megidézésére és varázslatok feloldására szolgáló különleges erejükről. A tisztító hatásukról alkotott elképzelés ősi, akárcsak a rituális használatuk, különösen Kelet- és Dél-Ázsia vallásaiban. A kínaiak harangoztak, hogy közvetlenül kommunikáljanak a szellemekkel. Kelet-Ázsiában a harang elhaló hangját spirituális jelentőségűnek tartják. Az orosz ortodoxia, a Harangok közvetlenül az istenséget szólították meg – ezért mindkét nép hatalmas harangokat öntött, hogy nagyobb tekintélyt kölcsönözzenek neki.
A harangokat liturgikus használat előtt megszentelik. A harangok a paradicsomot és Isten hangját jelképezik. A harangok legalapvetőbb és legelterjedtebb felhasználásai közé tartozik a jelzés – a rituálék jelentős pontjainak jelölése, az istentiszteletre való hívás, az óraütés, az események bejelentése, az örvendezés, a figyelmeztetés és a gyász. Világszerte gyakori a jószágok és lovak harangozása. “A népi mágiában a rezeseket a boszorkányok és a gonosz szellemek hatékony elűzésére használják. Úgy gondolják, hogy a védelem hasonló a vas által nyújtott védelemhez. Különféle amulettek készítésére használják. A lovak, tehenek és más állatok nyakába rézharangokat akasztanak, hogy megvédjék őket a gonosz szemektől.” A héberek félholdat viseltek a gonosz szem elűzésére, és harangokat erősítettek a ruhájukra, hogy elűzzék a gonosz szellemeket.
A középkorban a természetfeletti világot nagyon valóságosnak és közelinek hitték. A babonás emberek különleges védőerőkre vágytak, és ezeket bizonyos tárgyaknak, köztük a Harangoknak tulajdonították. Maga az egyház is elnézte a harangok használatát a gonosz szellemek elriasztására, és ez biztosította fennmaradását és fejlődését. A harangokat valójában megkeresztelték, és miután megkeresztelték őket, hatalmukban állt elűzni a gonosz varázslatokat és szellemeket. A halotti harang használata jellemző volt erre a hitre, amelyet a nemrég elhunytaknak szólaltattak meg, hogy a gonosz szellemek ne zaklassák a testet.
A halottas harangot tehát eredetileg két okból kongatták:
** Először is, hogy minden keresztény imát kérjen az éppen távozó lélekért;** Másodszor, hogy elűzze a gonosz szellemeket, akik az ágy lábánál és a ház körül álltak, készen arra, hogy zsákmányukat megragadják, vagy legalábbis a lelket az átkeléskor zaklassák és megrémítsék; de mivel a harangszó által a gonosz szellemek félnek a harangok hangjától, távol tartották őket; és a lélek, mint az üldözött nyúl, előnyt szerzett.”
Passióharang – Így nevezik azt a harangot, amelyet akkor szólaltatnak meg a templomban, amikor egy ember közel van a halálhoz; azt mondják, hogy hatására elriasztja a gonosz szellemeket, amelyek készek elragadni a lelket, amikor az elhagyja a testet. A középkorban a harangokat néha a boszorkányok elpusztítására is megkongatták, mivel úgy vélték, hogy a harangok hangja kizökkenti őket éjszakai repülésükből, és hatástalanná teszi ördögi mágiájukat. A harangzúgás a temetésekhez is kapcsolódik, így a harangokat utánzó hangokról úgy gondolták, hogy a halált jelzik előre. A borospohár csilingelése ilyen hang volt, és le kellett állítani, mielőtt a visszhangja megszűnt volna. A hajók harangjai kivételt képeztek e babona alól, mivel azok az időt és az őrszolgálat váltását jelezték. Ha azonban maguktól megszólaltak, például viharban, akkor valaki meg fog halni.
A hangok gyógyító hatással vannak a testünkre, megnyugtatják az elménket és felébresztik a lelkünket. A hangok rezonanciája és rezgése feloldja a stresszt és az érzelmi blokkokat a testben, és megnyugtatja az elmét. Az elme megnyugvása kiterjeszti a tudatos tudatosságot és a lélekkel való kapcsolatot. A szélcsengők ezáltal segítenek az elme, a test és a szellem kapcsolatának erősítésében, ami a béke és a jólét érzését hozza el számunkra.
Az óra az idő mérésére, jelzésére és karbantartására szolgáló eszköz. Az “óra” szó végső soron a kelta Clagan és Clocca szavakból származik, amelyek jelentése “harang”. Az óraszakértők és más szakemberek számára az “óra” kifejezés továbbra is kizárólag olyan eszközt jelent, amelynek ütőszerkezete az időközök akusztikus bejelentésére szolgál, egy harang, egy harangjáték vagy egy gong megszólaltatásával.
A középkorban azonban a vallási rendek tagjaitól elvárták, hogy meghatározott időpontokban imádkozzanak. Az istenfélő szokások elmulasztása a felhőzet vagy a változó lángok miatt nem volt elfogadható. A szerzeteseket és apácákat harang hívta imára. Hamarosan valaki rájött, hogy nincs szükség a bonyolult csillagászati modellre; elegendő egy olyan rendszer, amely a harang sorozatos kongatásával üti meg az órát. Valamikor ezután az emberek hozzáadtak egy számlapot, amely mutatóval (mutatóval) mutatta az órákat. Hasonló mutatóra a percek esetében nem volt szükség mindaddig, amíg az órák pontossága nagymértékben nem javult. Bár az első órákat vallási célokra szerelték fel, néhány éven belül az emberek az órák alapján kezdték tartani az időt, mivel a harang kongását gyakran az egész faluban hallani lehetett, vagy a számlapot lehetett látni.
Az Agogo/ Gankogui két kúp alakú, különböző méretű karimás harangból áll, amelyek a csúcsaiknál kapcsolódnak össze. Mindegyik harang két íves vaslemezdarabból készül, amelyek hangsúlyozottan kúposak, így amikor a széleiket összehegesztik, egy mély kúp alakú edényt kapnak. A nagyobbik harang körülbelül kétszer olyan hosszú, mint a kisebbik. A harangok csúcsát egy hosszúkás vasdarab kiugró végéhez hegesztik, amely a harang fogantyújaként szolgál. A harangok peremét egy fapálcával ütik meg, amely a harangok megszólaltatásakor a legnagyobb energiával rezeg. Az Agogo/Gankogui játékos a harang nyelét az egyik kezében tartja úgy, hogy a harangok felfelé vagy lefelé néznek. A másik kezében tartja a játékos a faütőt, amellyel a harangokat a peremük közelében ütögeti. Minden harang egy alaphangmagasságot ad ki, és a nagyobb harang hangmagassága észrevehetően alacsonyabb, mint a kisebbé. Ha lefelé tartják, az ülő játékos amellett, hogy a nagyobbik harangot teljes hangerővel megszólaltathatja, a combjához is nyomhatja, hogy finom hangszínhatásokat érjen el.
Az Agogo/Gankoguit néha Ga-Kpe-Vi “gyermeket hordozó kovácsolt vas” néven emlegetik. A nagyobbik harangot a kisebbik szülőjének tekintik. Az Agogo/Gankogui nagyobbik harangját körülbelül egy oktávval (Tin) a kisebbik (Go) alatt hangolják – Az Agogo/Gankogui-t játszó személynek kiváló időzítéssel kell rendelkeznie, és nem szabad könnyen megzavarodnia.
Az Atoke/Apitua harang, más néven banánharang, Nyugat-Afrika-szerte elterjedt. Kézzel kovácsolt vasból készül, és egy kis csónakra vagy – ahogy másik neve is mutatja – banánra hasonlít. A harangot az egyik tenyérben tartják, és a hangot egy fémpálcával való ütögetéssel állítják elő. Gondoljunk a Harangokhoz kapcsolódó tulajdonságokra. Általában a levegőben és távolságokon keresztül történő üzenetközvetítéssel hozták összefüggésbe őket. A levegő megtisztítása… a levegő frekvenciájának megváltoztatása… a próféciával kapcsolatos tiszta üzenetek… ezek a legfontosabbak, amelyekhez kapcsolódom, amikor a Harangokról van szó.
Az álmunkban láthatunk Harangokat, vagy hallhatjuk őket, vagy mindkettőt. A harangok a világ számos vallásában és kultúrájában fontosak. Lehetnek mély és rezonáns, könnyű és örömteli, szomorú vagy ünnepi. A harangokat nem látjuk vagy halljuk olyan gyakran, mint a korábbi generációkban, de szimbolikus jelentőségük még mindig mélyen hat sokunkra. És bár a mindennapi életben talán nem látunk olyan gyakran tényleges Harangokat, még mindig számos formában vannak körülöttünk absztraktabb Harangok – ajtócsengők, a telefonunk “csengőhangjai”, az ébresztőóra és így tovább.
A harang jelentése álomban… A harangok imára hívnak minket, így álmunkban egy spirituális hívást vagy akár egy különleges üzenetet is jelképezhetnek, amelyet hamarosan megkapunk. A harangokat a városi kikiáltók használják fontos események bejelentésére, így álmunkban hallhatjuk a harangokat, amikor a tudatalattink megpróbálja biztosítani, hogy odafigyeljünk egy fontos információra, amit át akar adni.
A harangok a legnagyobb ünnepléskor a háború végét, a legmagasabb szent napokat vagy egy esküvőt jeleznek. Ilyen örömteli harangokról álmodni, mint ez, a kivételes és áldott átmenet csodálatos jele. Lehet, hogy saját személyiségünk figyelmeztető részeinek végét jelenti, annak a jele, hogy mélyen gyökerező belső konfliktusokat békítünk ki. Az ilyen ünnepi Harangokról szóló álmok szent egyesülést, ellentétes férfi és női oldalunk összeolvadását jelezhetik. Ezek az álmok emlékeztethetnek bennünket a legjobbra, amit az élet jelent. A harangok jelenthetnek örömöt, ünneplést vagy akár szentet is. De a Harangok lehetnek figyelmeztetések, cselekvésre való felszólítás, segítségkérés vagy az elmúlás szimbóluma is. A harangok segítenek kommunikálni az anyag és a szellem világa között. Ha harangokról álmodunk, jól tesszük, ha meghallgatjuk az üzenetüket, bármi legyen is az. A harang vagy a harangok kongása egy üzenet átadását jelképezheti. Például az iskolai harangszó azt az üzenetet közvetíti, hogy kezdődik vagy véget ér az óra. A templomi harangok kongatása azt az üzenetet közvetíti, hogy egy jelentős esemény történt. Egy finom harang vagy harangjáték csengése azt jelentheti, hogy van egy üzenet, amire figyelned kell, akár az álomban, akár a való életben.”
A világ társadalmában és kultúrájában a harangoknak számos jelentése és célja van. A harangok a kezdeteket és a befejezéseket szimbolizálják. A harangokat esküvőkön, temetéseken és a bokszmérkőzések kezdetén szólaltatják meg. A templomi harangok összegyűjtik az embereket, mert templomba vagy rendezvényekre hívják őket. A harangok bejelentik, hogy valaki az ajtóban áll vagy telefonál, és figyelmeztetnek, hogy ne menjünk át a vasúti síneken. A szélben csilingelő harangjátékok megnyugtatnak minket, és segítenek kitalálni a szél sebességét. A harangok még arra is képesek, hogy megmondják, mit kell tennünk! Az ébresztőórák azt mondják, hogy ébredjünk, az iskolai csengők pedig azt, hogy menjünk órára.
