Csillagajándékok

A karácsony utáni és a nagyböjt előtti időszak gyakran tűnhet az egyházi év “csendes időszakának” – mintha csak az időt húznánk, miközben egy újabb nagy ünnepre várunk. Akár azért, mert az emberek az ünnepi fáradtságtól szenvednek, akár azért, mert a borús téli időjárás befolyásolja őket, az Epifánia időszaka észrevétlenül és bejelentés nélkül telhet el.

Ez volt a helyzet a mi gyülekezetünkben is, amíg be nem vezettük a “csillagajándékok” fogalmát. A csillagajándék egyszerűen egy csillag alakú, élénk színű papírdarab, amelyre egy szó van nyomtatva. Minden ember, aki Epifánia vasárnapján eljön a templomba, kap egy csillagajándékot, és arra kérjük, hogy a következő évben gondolkodjon el ezen az igén. Az embereket arra kérik, hogy gondolkodjanak el azon, milyen jelentősége lehet ennek a szónak az életükben, és hogyan szólhat hozzájuk Isten ezen az egyszerű üzeneten keresztül. Több mint 150 szóból álló listából merítünk (lásd 37. oldal), mindegyiknek megvan a maga üzenete és jelentése.

A csillagajándékokat ugyanazokkal az adománytányérokkal adjuk körbe a gyülekezetnek, amelyeket később az istentiszteleten használunk a tizedek és adományok összegyűjtésére. Ahogy az emberek kiszolgálják magukat egy-egy csillagajándékkal (anélkül, hogy megnéznék – csak nyúljanak bele és ragadják meg!), nem veszik el a jelentőségét. Ebben a pillanatban az embereket nem arra kérjük, hogy adakozzanak; arra hívjuk őket, hogy fogadjanak. Ez arra emlékeztet bennünket, hogy Isten birodalmában mindig ez a dolgok rendje – Isten mindig először ad, és aztán meghív minket, hogy válaszoljunk az ajándékainkkal és magunkkal.”

Az ajándékok fogadása
“Gondolkodjatok el ezeken az igéken a szívetekben”
A vételből megosztás lesz
Excerpt
Star Gifts

Az ajándékok fogadása

A bölcsek, akik nagy távolságokat tettek meg, hogy felajánlják ajándékaikat az újszülött Krisztusgyermeknek, az először nekik adott ajándékra válaszoltak. Megkapták Isten ajándékát, majd felajánlották ajándékaikat Istennek. Amikor megemlékezünk a bölcsek érkezéséről és emlékezünk felajánlásaikra, örülünk ennek a papírból készült emlékeztetőnek, amely Isten nagylelkűségét szimbolizálja az életünkben.

Gyülekezetünk felfedezte, hogy az emberek nagy várakozással tekintenek erre az ünnepre. Idővel ez az epifániás hagyomány egyre népszerűbbé vált, így a csillagajándék vasárnap (a január 6-i epifánia ünnepéhez legközelebb eső vasárnap) ma már a pálmavasárnappal vetekszik a látogatottság és a részvétel tekintetében.

Miért kaphat egy ilyen egyszerű ajándék ilyen mély értelmet? Mi az, ami megérinti az embereket, ha egy papíron lévő szót kapnak? Hiszem, hogy az emberek Isten jelenlétének kézzelfogható, egyértelmű jeleire vágynak. A mi gyülekezetünk – ahogy a tiéd is, biztos vagyok benne – tele van együttérző emberekkel, akik órákat töltenek azzal, hogy kiárusításokra sütnek, ételt főznek a bezártaknak, képeslapokat írnak a betegeknek, szállítást biztosítanak az otthon fekvőknek, felkeresik a kórházakban és az idősek otthonában lévő embereket, imádkoznak a rászorulókért, adakozással nyújtják a gyülekezet költségvetését, amit tudnak, és templomi vacsorákat rendeznek.

A gyülekezet jó abban, hogy elfoglalt és “cselekszik” Istenért. Ez az epifánia vasárnapi ünneplés változást jelent a rutinunkban; az emberek lehetőséget kapnak arra, hogy “csendben legyenek” Isten jelenlétében és fogadják Isten ajándékait. Nem azért, mert bármit tettünk volna, amiért ilyen figyelmet érdemelnénk, hanem egyszerűen Isten bőséges nagylelkűsége miatt. Amikor a gyülekezet megérkezik, arra készül, hogy valami különlegeset kapjon. Miközben felmásznak a szentélybe vezető lépcsőn, és elhelyezkednek a padokban, gyakran összehasonlítják jegyzeteiket: Milyen igét kaptatok tavaly? Mit mondott neked ez az ige az elmúlt tizenkét hónapban?

“Gondolkodjatok el ezeken az igéken a szívetekben”

Mindenkit, aki csillagajándékot kap, arra biztatnak, hogy vigye haza, és akassza ki oda, ahol biztosan minden nap láthatja. Lehet a fürdőszobatükörre, vagy a számítógép képernyője mellé. Gyakran, amikor meglátogatok valakit otthonában, észreveszem, hogy egy csillagajándék díszíti a hűtőszekrényt, vagy ki van függesztve a hátsó ajtó mellé, ahol az emberek látják, amikor távoznak és belépnek az otthonukba. Sokan évről évre megőrzik a csillagajándékukat; fokozatosan felhalmozzák a bölcs szavak és bátorítások virtuális csillagképét, amely Isten jelenlétének emlékeztetőjeként jelenik meg az életünkben.

Az emberek hagyják, hogy ezek a szavak beszéljenek hozzájuk. Gyakran azzal kezdik, hogy utánanéznek a szónak a szótárban, hogy tisztában legyenek a jelentésével; állandóan halljuk a kegyelem szót, de mit is jelent pontosan? Egy kezdetben tisztázatlannak tűnő szó az év előrehaladtával új értelmet nyerhet.”

Gyakran nagyon időszerűnek tűnnek a szavak, mintha valóban a címzettnek szánták volna őket. Ez a szerencsés véletlenszerűség érzése, és az a kérdés, hogy Isten hogyan munkálkodhat ezen az egyszerű folyamaton keresztül, az, ami az embereket leköti. Egy nő, akinek a férje nemrég hunyt el, a kitartás szót kapja; egy főiskolára készülő diák átadja a csillagát, hogy felelősséget olvasson; a zenei vezetőnk a harmónia szót kapja, a kórus nagy örömére.

Az évben, amikor a tervek szerint szombati szabadságra mentem volna, ezt a csillagajándékot kaptam: időt. Mielőtt elutaztam a tanulmányi és megújulási időszakomra, a gyülekezettel együtt elgondolkodtam azon, hogy milyen ajándék ez – megkapni tőlük az idő ajándékát és az áldásukat, hogy megfiatalíthassam a lelkemet. Azzal a mélységes tudatossággal léptem be ebbe a szombati szabadságba, hogy milyen kegyelemben részesültem.”

Egy másik évben egy csillagot rajzoltam ki, amelyre a hit szó volt nyomtatva. A gyülekezetem azt gondolta, hogy ez elég mulatságos – a lelkipásztoruk a hit ajándékát kapta! Többen viccelődtek velem, amikor az istentisztelet után kifelé tartottak az ajtón: “Azt hiszem, nem igazán volt szükséged erre az ajándékra, ugye?” “Én vagyok az, akinek több hitre lenne szüksége, nem maga, lelkipásztor úr!” Mint kiderült, az az év egy lelkész lelkét próbára tevő év volt. Tragikus haláleseteket szívszorító válságok követtek. Miközben a gyülekezetünket egy sor pusztító veszteség érte, többen felkerestek az irodámban, hogy feltegyék az örökérvényű kérdést: Miért engedi meg Isten, hogy ilyen tragédiák történjenek?

Gyakran úgy éreztem, mintha a saját hitemet is próbára tennék. A csillagajándékom olyan kontextust kínált, amelyben elgondolkodhattam. Hogyan kaphattam meg a hit ajándékát, amikor a legnagyobb szükségem volt rá? Hónapokkal később, amikor egy prédikációban azokról a száraz időszakokról beszéltem, amikor Isten távolinak tűnt, és a lelkészi és vezetői munkám különösen ijesztő volt, emlékeztettem az embereket a csillagajándékomra. Abban az évben újra megtanultam, hogy a hit mindig ajándék, valami, amibe különösen a nehéz időkben érdemes kapaszkodni, és amit soha nem szabad természetesnek venni.”

A vételből megosztás lesz

Az év folyamán gyülekezetünk tagjait arra bátorítjuk, hogy röviden vagy hosszan osszanak meg néhány gondolatot a csillagajándékukról. Így történhet meg, hogy egy ragyogó nyári vasárnapon az augusztusi hőségben eszünkbe jut az a fagyos januári vasárnap, amikor gyertyákkal vettük körül magunkat, hogy a halvány téli fényt erősítsük. Arra az Istenre gondolunk, aki folyamatosan bátorítja és erősíti Isten népét. Talán ez a csillagajándékok öröme – ezek valóban olyan ajándékok, amelyek tovább adnak, még jóval az epifániás időszak vége után is.

Mint minden más ajándékot, a csillagajándékokat is lehet örömmel fogadni, vagy elvetni és elfelejteni. Az embereknek szándékosan kell reagálniuk a csillagajándékra. Vajon a papírcsillagokat zsebre dugják vagy a táska mélyére dugják, hogy soha többé ne is gondoljanak rájuk? Vagy ezt az igét lehetőségnek fogják tekinteni – egy lehetőségnek arra, hogy elgondolkodjanak azon, hogyan szól Isten Isten népéhez? Mit tanulhatunk egy szóból? Milyen új gondolatok alakulhatnak ki, milyen féltve őrzött bölcsesség kerülhet újra a felszínre?

Az Epifánia Isten jelenlétének ünnepe, amely áttör, hogy fényként ragyogjon a sötétségben. Gyülekezetünk minden évben örül a mi nagylelkű, adakozó Istenünk emlékének – egy-egy csillagajándékkal.

Szerkesztő megjegyzése: Ez egy kiscsoportos vagy családtagokkal végzett nagyszerű hitoktatási gyakorlat is lehetne!

Az ajándékok fogadása

“Gondolkodjatok el ezeken az igéken a szívetekben”

A vételből megosztás lesz

Excerpt

Star Gifts

Vélemény, hozzászólás? Kilépés a válaszból