SAFLIINote: A felek vagy tanúk egyes személyes/magánjellegű adatait a törvénynek és a SAFLIIPolitikának megfelelően törölték ebből a dokumentumból
INTHE HIGH COURT OF SOUTH AFRICA
(GAUTENGDIVISION, PRETORIA)
CASE NUMBER: 17/6/2014
CHRISTIAAN TROSKIENEETHLING |
Fellebbező (a quo alperes) |
És |
|
|
MBD BIZTOSÍTÁS |
Válaszadó (Applicanta quo) |
CORAM:
MASIPA T.M, J
BAM A.J, J
STRAUSSS, AJ
HEARDON: 2014. JÚNIUS 11
LEADTÁK: 13 JUNE 2014
ÍTÉLET
STRAUSS AJ
1.A jelen fellebbezés azNorth Gauteng High Court, Pretoria 2012. május 4-én kelt ítélete ellen irányul, amelyben aLearned Judge helyt adott az alperes azon kérelmének, hogy az Absa Bankot az alperes mint ítélethitelező helyettesítse, és ezt követően megerősítette az ítéletet az alperes javára,a hivatalvezető által 1996. szeptember 27-én hozott mulasztási ítélet miatt,a fellebbezés engedélyezését az elsőfokú bíróság elutasította, de a Legfelsőbb Bíróság ezt követően helyt adott.
2. A jelen Bíróság hivatalvezetője 1996. szeptember 27-én mulasztási ítéletet hozott az Absa Bank javára, a fellebbezővel szemben.
3. Az Absa Bank többek között eladta a fellebbező számláját az Asset Solution Company Trading (Pty) Ltd-nek (“ACS”) egy számlaeladási szerződés értelmében, és ezt követően az ACS egy írásbeli engedményezési okirat értelmében átengedte jogait és többek között a fellebbező számláját az alperesnek.
4. Az Absa Bank a fellebbező számláját az alperesnek adta el.Az alperes ezt követően kérelemre az Absa Banknak az alperes helyébe lépő, a mulasztási ítéletre vonatkozó hitelezőként való felváltásának elrendelésére, valamint a 66. szabály (1) bekezdésében előírtak szerint az ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló végzés meghozatalára irányuló kérelmet nyújtott be, mivel az alperes nem tudott végrehajtási okiratot találni.
5. A fellebbező ellenezte a kérelmeket, és ellenkérelmet nyújtott be a mulasztási ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló ellenkérelemmel és eskü alatt tett nyilatkozatot.
6. A fellebbező a mulasztási ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló ellenkérelmet nyújtott be.Az alperes válaszbeadványt nyújtott be, és az utóbbi ellenkérelemben felvetett kérdésekkel is de novo foglalkozott.
7. Az ügy tárgyalásán a fellebbező bemutatta a végrehajtási okiratot, valamint az 1996 októberében kézbesített letiltási értesítést, ezáltal az alperesnek nem volt szüksége az ítélet hatályon kívül helyezésére, és az ezzel kapcsolatos kérelmeket elutasította.
8.A tárgyalás ezt követően kizárólag arra a kérdésre irányult, hogy az ítéletet hozó hitelező helyettesítésére irányuló kérelemnek helyt kell-e adni, és ennek során a Bíróság figyelembe vette a fellebbező ellenkérelmét, és így a mulasztási ítélethez vezető tényeket is megvizsgálta.
9. A Bíróság a kérelem és az ellenkérelem tényállását megvizsgálva megállapította, hogy az idézést kézbesítették a fellebbezőnek. A 10843/96. ügyszámú keresetlevélben szereplő jogalap a fellebbező által aláírt kezességvállalási szerződésen alapult. A fellebbezőt az idézésben CT Neethling néven említik, aki egy nagykorú férfi, aki a ParkelWoonstel, 2007 Boeing Street, Elardus Park, Pretoria címen választott domicilium citandi et executandi.
10.A fellebbező mindvégig és az elállás iránti kérelmében azt állította, hogy ténybeli vita áll fenn, mivel tagadta, hogy az idézést a seriff kézbesítette volna neki.Közös ügy volt, hogy a seriffi visszaigazolással nem lehetett bizonyítékot szolgáltatni.A fellebbező ezért azt állította, hogy az 1996-ban hozott mulasztási ítélet eleve semmis, és hogy szükségtelen volt hatályon kívül helyezési kérelmet előterjeszteni, amennyiben ez megállapításra kerülne.
11.A Bíróság aquo ítéletében megállapította, hogy az az állítás, miszerint a fellebbező nem kapta meg az idézést, nem feltétlenül eredményez tényleges ténybeli vitát a tényleges kézbesítéssel kapcsolatban, mivel az alperes kezdetben azzal fordult a Bírósághoz, hogy az eredeti idézés visszaérkezését a fellebbező, mint az eredeti kereset egyik alperese tekintetében nem lehetett nyomon követni.
12. A Bíróság a kézbesítés elmaradásának kérdésében megvizsgálta a kézbesítés megtörténtének valószínűségét, és hivatkozott a hivatalvezetőnek a mulasztási ítélet meghozatalakor és mérlegelésekor készített feljegyzéseire, amelyekben egy 197,40 R összegű, a bírósági végrehajtó költségeire vonatkozó összeget tüntetett fel, amelyet az első alperesnek szóló kézbesítési nyilatkozaton szereplő írásbeli bejegyzéssel számoltak ki, és hogy ez a kézzel írt feljegyzés valóban az első alperesnek szóló kézbesítésre utalt, mint 55 R összegre.12 állítólag a fellebbező részére történő kézbesítésre vonatkozott.
13. A bíróság által hivatkozott kézbesítési igazolás az első alperesre vonatkozott, 1996. május 31-én kelt, és egy másik címet jelzett: Pretoria East. A Bíróság továbbra is említi a többi alperesnek történő kézbesítést, amely a domicilium citandi et executandi címükön történt, amely címek eltérnek a fellebbező korábban említett címétől, de ugyanaz a bírósági végrehajtói iroda végezte őket.
14. A Bíróság a többi alperesnek történő kézbesítésről is említést tesz.A fellebbező részére történő kézbesítésről szóló kézbesítési igazolás nem volt fellelhető sem a bírósági iratokban, sem a felperes irodáiban, sem a sheriff irodáiban, mivel ezek az iratok az idő múlása miatt megsemmisültek.
15. A Bíróság megállapította, hogy amikor a hivatalvezető a mulasztási ítéletet hozta, ezt egyrészt mindhárom mulasztó alperes ellen tette, másrészt a sheriffnek az idézésnek az említett három alperes részére történő kézbesítéséért fizetett díjakat is összesítette.
16. A Bíróság azt is megállapította, hogy a hivatalvezetőnek a mulasztási ítélet iránti kérelem hiányosságaira utaló lekérdezési listája csupán a végzés tervezetének másolatát kérte, és a “kézbesítésre” vonatkozó rovatot a hivatalvezető nem jelölte meg.
17. A Bíróság azt is megállapította, hogy a hivatalvezető a mulasztási ítélet iránti kérelem hiányosságaira utaló lekérdezési listán csak a végzés tervezetének másolatát kérte, és a “kézbesítés” rovatot a hivatalvezető nem jelölte meg.A bíróság megállapította, hogy minden valószínűség szerint és a hivatalvezető fenti feljegyzései alapján az idézést kézbesítették, és az idézésről szóló nyilatkozatot a hivatalvezető elé terjesztették, aki ezt követően helytelenül adta meg a mulasztási ítéletet.
18. A bíróság nem vizsgálta, hogy a fellebbezőt érintette-e a kézbesítés a fellebbező által az alperes ügyvédjeinek írt levelek tekintetében, a mulasztási ítéletet követően, mivel e levelekre az eljáró bíróság soha nem hivatkozott. A fellebbező által írt levelek tartalma nem tartalmazta annak elismerését, hogy az idézést kézbesítették neki, hanem a fellebbező és az ügyvédek közötti korábbi levelezésre hivatkozott.
19. Az alperes ügyvédje azonban azzal érvelt, hogy a bíróságnak figyelembe kellene vennie ezeket a leveleket annak bizonyítékaként, hogy az idézés kézbesítése megtörtént a fellebbező részére, mivel a fellebbező felajánlotta az akkori alperes jogi költségeinek megfizetését. Ez az érvelés nem volt megalapozott.
20. Az alperesek címének az eredeti idézésben való feltüntetése során a Bíróság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az a sheriff, aki a fellebbezővel szemben a többi alperesnek az idézés kézbesítéséről gondoskodik, egy másik sheriff, a Centurion-i sheriffi hivatal, mivel a fellebbező kivételével az összes többi cím Pretoriában volt. A fellebbező lakcíme, amint azt korábban már említettük, az Elardus Parkban volt, amely nem tartozik a Pretoria East-i seriff hatáskörébe.
21. A Bíróság ezért nem vizsgálta meg, hogy egy másik sheriffet használtak-e a fellebbező részére történő kézbesítéshez, és ez nem került a Bíróság elé.
22. Továbbá a Bíróság véleményem szerint tévedett, amikor megállapította, hogy a többi kézbesítési nyilatkozat megléte miatt fennállt a valószínűsége annak, hogy a fellebbező részére a kézbesítés megtörtént. Ennek a megállapításnak nem volt alapja.
23. Ami az idézés kézbesítésére vonatkozó jogot illeti, az Egységes Bírósági Szabályzat 4. szabálya (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja a következőképpen rendelkezik:a bíróság bármely, a sheriffnek címzett keresetlevelének kézbesítését és – az a) pont rendelkezéseire is figyelemmel – minden olyan irat kézbesítését a sheriff az alábbi módok valamelyikén végzi:
Egy másolatának az említett személy lakóhelyén vagy üzlethelyiségében történő elhelyezésével…
A 4. szabály d) pontja kimondja, hogy:
A sheriffnek vagy a kézbesítést végző más személynek kötelessége elmagyarázni a kézbesítés tárgyát képező személyeknek a kézbesítés jellegét és tartalmát, és a kézbesítésről szóló nyilatkozatában, eskü alatt tett nyilatkozatában vagy az aláírt átvételi elismervényen feltüntetni, hogy ezt megtette.
A 4. szabály (6) bekezdése kimondja, hogy:
A kézbesítést a következő módok valamelyikén kell igazolni:
(a)Ha a kézbesítést a sheriff végezte, a sheriff kézbesítési visszaigazolásával.
A 4. szabály (10) bekezdése kimondja, hogy:
Ha a bíróság nem elégedett a kézbesítés hatékonyságával, elrendelheti az általa megfelelőnek tartott további lépések megtételét.
24. A Robertson kontra Swan & Kelly 1905 15 CTR 16. számú ítéletben foglaltak szerint ítéletet csak a kézbesítettek ellen lehet hozni. A kézbesítés egyetlen bizonyítéka tehát a szabályok értelmében a sheriff visszajelzése. A pozitív kézbesítési nyilatkozat tehát prima facie bizonyítja az alperesnek történő kézbesítést.
25. A 4. szabály (6) bekezdése értelmében a bíróságnak kötelessége a nyilatkozatot megvizsgálni. Ha a Bíróság megállapítja, hogy a kézbesítés nem felel meg a követelményeknek, a Bíróság nem adhat helyt a mulasztás miatt kérelmezett jogorvoslatnak, amíg nem kaptak megfelelő kézbesítési nyilatkozatot. Ez a Ritchiev Andrews 1882 (2) EDC 25C.
26. Jogrendszerünk egyik sarokköve marad, hogy a személynek joga van az ellene indított eljárásokról való értesítésre, és amennyiben az alperest nem értesítették, a későbbi eljárás semmis, és az ennek értelmében hozott bírósági végzés érvénytelen, és a hatályon kívül helyezés iránti hivatalos kérelem nélkül figyelmen kívül hagyható.
27. Ezért a közhelyes jog szerint, ha az idézést nem kézbesítették az alperesnek, jelen esetben a fellebbezőnek, a mulasztással hozott későbbi ítélet érvénytelen és végrehajthatatlan.Az alperes és a Bíróság által hivatkozott bizonyítékok elégtelenek voltak, és csupán spekulációnak minősültek.
28.A Bíróság megállapítja, hogy a Bíróság által figyelembe vett tények nem voltak többek, mint lehetőségek, amelyek nem felelnek meg a kézbesítés elsődleges bizonyítékának.
29. A Bíróság az adott körülmények között nem volt jogosult arra, hogy következtetéseket vonjon le a fellebbező részére történő kézbesítés valószínűségére vonatkozóan.
30. Véleményem szerint a Bíróság tévedett, amikor megállapította annak valószínűségét, hogy az idézést kézbesítették a fellebbező részére.
31. A fellebbező per utáni közleménye nem tekinthető az idézés kézbesítésének bizonyítékának, mivel az spekuláció és feltételezés lenne, különösen azért, mert a közlemény a fellebbező és a válaszadó ügyvédek közötti korábbi levelezésre utal, és a fellebbezőnek írt levelek, amelyekre a fellebbező válaszolt, szintén nem kerültek elő, és nem képezik a jegyzőkönyv részét.
32. Miután a Bíróság a fellebbező javára döntött ebben a kérdésben, a követelés, a tartozás vagy az alperes felé fennálló tartozás tárgyalásával kapcsolatos kérdés akadémikussá válik, és a Bíróságnak nem szükséges foglalkoznia vele. Mivel az alperes nem tudta az első akadályt átlépni annak bizonyítására, hogy az idézést valóban kézbesítették a fellebbezőnek. Ezért véleményem szerint a meghozott mulasztási ítélet nem volt jogilag érvényes ítélet.
Az alábbi végzés meghozatalát javaslom:
1. A fellebbezésnek a költségek viselése mellett helyt adunk.
2. Az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezzük és a következő végzéssel helyettesítjük:
3. A felperesnek az 1996. szeptember 27-i mulasztási ítélet megerősítése iránti kérelmét költségekkel együtt elutasítjuk.
_____________________________
MASIPA,T M
JUDGEOF THE HIGH COURT,
IAggy:
PRETORIA
____________________________
BAM,A J
JUDGEOF THE HIGH COURT,
IAggy: PRETORIA