Darwin evolúciós elmélete

Charles Darwin a világ számos országában az evolúciós elmélet kidolgozójaként ismert. Elmélete a fajokon belül a nemzedékek során bekövetkező fokozatos változások, valamint az új fajok kialakulásának magyarázatát tűzte ki célul, amikor a környezeti hatások eltérő hatással vannak az egyes egyedek szaporodási sikerére.

Darwin elméletének két aspektusa van: a természetes szelekció és az alkalmazkodás, amelyek együttesen alakítják az allélok (egy gén formái) öröklődését egy adott populáción belül. Darwin a következő öt alapvető megfigyelést tette, amelyekből három következtetést lehet levonni.

Darwin megfigyelései

1. Minden faj olyan nagy potenciális termékenységgel rendelkezik, hogy populációjuk mérete exponenciálisan növekedne, ha minden megszülető egyed sikeresen szaporodna tovább.
2. A populációk mérete az évszakos ingadozásoktól eltekintve általában stabil marad.
3. A környezeti erőforrások, például a táplálék és a menedék, korlátozottak.
4. A populáció egyedei tulajdonságaikban nagymértékben különböznek (olyan mértékben, hogy nincs két teljesen egyforma egyed), ami hatással van saját túlélési és szaporodási képességükre.
5. A variáció nagy része genetikai, tehát örökölhető.

A megfigyelésekből levont következtetések

1. A korlátozott erőforrások miatt az egyedek között küzdelem folyik a létért – gyakran az utódoknak csak egy töredéke éli túl az egyes generációkat, hogy sikeresen szaporodjon.
2. Nem véletlenszerű folyamat határozza meg, hogy mely egyedek szaporodnak és melyek nem, mivel ez részben a túlélő egyedek genetikai/örökletes alkatától függ. Azoknak az egyedeknek, amelyek öröklött tulajdonságai a legjobban illeszkednek ahhoz a környezethez, amelyben élnek, valószínűleg több utódjuk lesz, mint azoknak, amelyek nem alkalmazkodtak olyan jól a környezethez. Ez definíció szerint a természetes szelekció.
3. Az egyedek közötti egyenlőtlen túlélési és szaporodási képesség a populáció fokozatos evolúciójához vezet, a kedvező tulajdonságok a nemzedékek során a természetes szelekció révén felhalmozódnak.

A természetes szelekció alakítja az alkalmazkodást, és különbséget tesz az egyedek szaporodási sikere között. Az adaptációk olyan anatómiai struktúrák, fiziológiai folyamatok vagy viselkedésminták, amelyek e tulajdonságok/jellemzők egyedi alkalmassága révén hozzájárulnak az ősi túléléshez (Crawford, 1998). Az evolúció elméletéből három fő következtetést lehet levonni:

• A természetes szelekció a szaporodásban való differenciált sikeresség.
• A természetes szelekció a környezet és a populációt alkotó egyedek között rejlő változékonyság közötti kölcsönhatáson keresztül történik.
• A természetes szelekció terméke az élőlények populációinak a környezetükhöz való alkalmazkodásában.

Az evolúcióról megjegyzendő dolgok
Ez az információ a Massey Egyetem 175.202-es hallgatói számára Andy Lock professzor által írt előadás jegyzetéből származik. Kattints ide, ha el akarsz jutni az oldalra, ahol teljesebb beszámolót találsz.

1. Az evolúció nem progresszív – Az evolúció nem a legjobb minőségű termékek előállítására törekszik, csak olyan alkalmazkodásokat igyekszik tervezni, “amelyek a leghatékonyabban és leggazdaságosabban elvégzik a munkát”. Ezért az evolúció az összes emlősfaj fejlődése során végig az “emlős sablont” használta – pl. pentadactil végtagok, emlőmirigyek, gerincgörbület, medence felépítése -, és elvégezte a szükséges módosításokat, hogy megfeleljen annak a fülkének, amelyben az adott faj élt.
2. Az evolúció nem érv a status quo mellett – Az evolúció nem diktálja, hogy a dolgok miért olyanok, amilyenek. Nem szabad elfelejteni, hogy egy állat egyes tulajdonságai lehetnek kompromisszumok vagy egy nem kapcsolódó alkalmazkodás evolúciójának melléktermékei.
3. Az evolúció korlátokat szab – Ami korábban volt, az fizikai korlátokat szab annak, amit most tehetünk. Ez abban nyilvánul meg, hogy bizonyos dolgokat sokkal könnyebben tanulunk meg, mint másokat. Ebben az értelemben az evolúció azt is korlátozta, hogy milyen dolgokat vagyunk képesek érzékelni és figyelni.
4. Az evolúció az egyszerűségből komplexitást biztosít – Az egymástól táplálékért függő fajok (ragadozó-zsákmány viszony) gyakran “fegyverkezési versenybe” kezdenek, mivel megpróbálják egymást felülmúlni.
   

   Klikk ide Darwin “A fajok eredete”

   Az evolúciós alkalmazkodás környezete

   Altruizmus

   Szexuális szelekció

   Az intelligencia társadalmi funkciója

   Hivatkozások és bibliográfia

   Return to Homepage

.