A latin sedimentum szóból az üledék olyan anyag, amely a folyadékban való felfüggesztés után a megnövekedett gravitáció miatt az aljára kerül. Ezt a folyamatot nevezzük üledékképződésnek.
Az üledékképződés akkor következik be, amikor a szilárd anyagot a vízáram szállítja, és leülepszik a folyó, víztározó stb. aljára. A vízáramlatok képesek szállítani a lebegő szilárd anyagokat, és saját tulajdonságaik révén vagy a csatornák eróziója révén üledéket termelnek.
Geológiai szinten az üledék a földfelszínen felhalmozódó szilárd anyag, amely a légkörben, a hidroszférában és a bioszférában ható különböző természeti jelenségek hatására keletkezik. A szél, a csapadék és a hőmérséklet változása az üledékképződéshez kapcsolódó tényezők közé tartozik.
A legtöbb üledékképződési folyamat a gravitáció hatására megy végbe. A mélyebben fekvő területek általában üledékképződésnek, míg a litoszféra magasabban fekvő területei inkább eróziónak vannak kitéve. Azokat a mélyedéseket, amelyekben üledék halmozódik fel, üledékgyűjtő medencéknek nevezzük.
Az üledékképződés előállítására olyan eszközöket használnak, amelyek például a víztisztításhoz szükségesek; ezek közé tartoznak a dekantálók, a desanderek és a szűrőgátak.
Az üledék fogalmát átvitt értelemben is használhatjuk, hogy valami elmúlt vagy befejezett dolog maradványaira utaljunk: “Ezek egy olyan birodalom üledékei, amely képes volt uralni a bolygó nagy területeit”.
Szedimentológia
A szedimentológia a geológia azon ága, amely a szárazföldi vagy tengeri területeken üledék formájában felhalmozódott, általában üledékes kőzetekké váló anyag képződési és szállítási folyamatainak, valamint lerakódásának tanulmányozásával foglalkozik. Kutatásai révén a múltbeli üledékképződési jelenségek megértésére és rekonstruálására törekszik.
A rétegtannal ellentétben, amellyel szoros kapcsolatban áll, nem a kőzetek leírásával, hanem azok folyamatainak és környezetének értelmezésével foglalkozik.
Az egyik alapelv, amelyen alapul, az úgynevezett rétegek szuperpozíciójának törvénye, amely meghatározza, hogy az üledékes rétegek idővel olyan sorrendben rakódnak le, amelyben minél idősebbek, annál nagyobb a réteg távolsága a felszíntől. Ez az axióma alapvető fontosságú számos, a geológiától függő természettudomány számára, és a bolygó történetének megfigyelésén alapul.
Fajtánk kőzetekkel való kapcsolata a kőkorszakig nyúlik vissza, amikor is azokat gazdasági célokra kezdték használni; a tudományos érdeklődés azonban csak a 19. század végén ébredt fel, és csak a 20. század első felében kapta az üledéktan nevet.
Az 1960-as évekre a szedimentológia nagyon fontossá vált, és ekkor már a szénhidrogén-kitermelésben is hasznosították, mivel a szénhidrogének felhalmozódására legmegfelelőbb területek (ún. tározók) felkutatásához szükséges adatokat szolgáltatta.
A másik terület, amely jelentős hasznot húz a szedimentológiából, a környezetgazdálkodás, mivel megfigyelései alapvető információkkal szolgálnak bizonyos döntések meghozatalához, mint például a kikötők és kikötők építése vagy a partok erózió elleni védelme. Ez utóbbival kapcsolatban vannak olyan álláspontok, amelyek ellenzik az emberi beavatkozást a természeti folyamatokba, mivel úgy vélik, hogy az beavatkozás a Föld akaratába, megváltoztatja annak ciklusait, és potenciálisan katasztrófákat okozhat.