Demokratikus Akció (AD), spanyolul Acción Democrática korábban (1936-41) Nemzeti Demokrata Párt, szociáldemokrata politikai párt Venezuelában.
A Demokratikus Akciót 1936-37-ben alapították Nemzeti Demokrata Párt néven egy olyan időszakban, amikor a venezuelai kormány enyhített a politikai szervezeteket szabályozó korlátozó törvényeken. 1937 végére azonban a diktatúra, attól tartva, hogy az ellenzék túlságosan megerősödik, megszorította a politikai tevékenységeket. Amikor Rómulo Betancourt, egy száműzetésbe küldött baloldali antikommunista 1941-ben visszatért Venezuelába, a pártot átnevezték Demokratikus Akcióra, és Betancourt átvette a párt vezetését.
Az AD támogatta az Isaias Medina Angarita elnök kormányát 1945-ben megdöntő katonai puccsot, majd ezt követően egy polgári-katonai junta élén került hatalomra, a demokratikus választásokon a venezuelaiak több mint 70 százalékos támogatását elnyerve. Mivel támogatottsága különösen erős volt a munkások körében, az AD számos gazdasági reformot vezetett be, amelyeket a konzervatívok elleneztek. 1948-ban, miután Betancourt visszavonult, hogy lehetővé tegye utódjának megválasztását, az AD vezette kormányt katonai puccs buktatta meg; az ezt követő katonai diktatúra betiltotta és elnyomta a pártot.
A Marcos Pérez Jiménez diktatúrájának 1958-as megdöntésével az AD újra felbukkant, és a következő 30 év nagy részében az ország meghatározó pártja lett. Az 1980-as évek végére azonban az AD kezdte elveszíteni népszerűségét, ami nagyrészt Venezuela romló gazdasági helyzetének volt köszönhető. A pártot belső megosztottság is sújtotta, különösen 1988-ban, amikor a rivális frakciók nem értettek egyet abban, hogy kit jelöljenek elnöknek. Bár végül a párt jelöltjét, Carlos Andrés Pérezt választották elnökké, a párton belüli megosztottság továbbra is lappangott, különösen azután, hogy Pérez egy csoportot támogatott a pártvezetés leváltására tett sikertelen kísérletében. Mivel az országot zavargások és erőszakos cselekmények sújtották a kormány megszorító intézkedéseinek végrehajtása miatt, Pérez pedig korrupcióval vádolták, Pérez kénytelen volt lemondani az elnöki tisztségről még a mandátumának lejárta előtt; a pártot ezt követően a választók elégedetlensége sújtotta a politikájával és a korrupcióval szemben. Az 1990-es években az AD-t meggyengítették a belső megosztottságok, de ennek ellenére a 21. században is fontos erő maradt a venezuelai választásokon.
Az AD pártszervezete hierarchikusan épül fel; a hivatalos döntéseket egy nagy hatalommal rendelkező főtitkár által vezetett nemzeti végrehajtó bizottság hozza. Történetének nagy részében az AD az állam által irányított fejlesztési programokat támogatta a gyors gazdasági fejlődés és a kiterjedt szociális jóléti programok ösztönzésére. Az 1980-as évektől kezdve azonban a párt támogatta a neoliberális gazdaságpolitikát, amely a gazdasági deregulációt és számos állami tulajdonban lévő vállalkozás privatizációját követelte, amely politika mélyen ellenszenves volt a venezuelai lakosság széles rétegei körében. A nagyjából egymillió tagot számláló párt történelmileg a vidéki területeken teljesített a legjobban.