A depatuxizumab Mafodotin, más néven ABT-414 egy vizsgálandó anti-EGFR (epidermális növekedési faktor receptor) monoklonális (mAb) antitest-gyógyszerkonjugátum vagy ADC. ADC-ként a Depatuxizumab Mafodotin (ABT-414) úgy van kialakítva, hogy stabil maradjon a véráramban, és csak akkor szabadítsa fel a hatékony citotoxikus hatóanyagot, ha a célzott rákos sejtekben van.
Az Abbvie kutatói a Life Science Pharmaceuticals-tól és a Seattle Genetics-től belicencelt összetevőkkel fejlesztik a gyógyszert.
AbbVie az EGFR-amplifikált glioblasztómában, egy agresszív rosszindulatú primer agydaganatban szenvedő felnőtt betegek kezelésére vizsgálja. 2014-ben az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) és az Európai Gyógyszerügynökség a felnőttkori glioblasztóma, illetve glióma kezelésére adta meg a ritka betegségek gyógyszerének minősítést. 2016-ban az FDA a Depatuxizumab Mafodotin (ABT-414) számára az EGFR-amplifikált diffúz intrinzikus pontin-gliómában (DIPG) szenvedő gyermekbetegek kezelésére megadta a ritka betegségekre vonatkozó megjelölést. Az ABT-414 egy vizsgálati vegyület
Hatásmechanizmus
Az ABT-414 a rákos sejtek ellen irányul azáltal, hogy a mikrotubulusellenes monometil aurisztatin F (MMAF) hatóanyagot összekapcsolja az epidermális növekedési faktor receptor (EGFR) vagy a mutáns EGFRvIII ellen irányuló antitesttel.
Ezt a kombinációt egyetlen gyógyszerben antitest-gyógyszer konjugátumnak vagy ADC-nek nevezik.
A Depatuxizumab Mafodotin (ABT-414) antitest-gyógyszer konjugátumként úgy van kialakítva, hogy stabil legyen a véráramban, és a hatásos kemoterápiás hatóanyagot csak a célzott rákos sejteken belül szabadítsa fel. Jelenleg vizsgálatok folynak annak megállapítására, hogy ez a megközelítés csökkenti-e a hagyományos kemoterápia toxikus mellékhatásait, miközben fokozza a daganatellenes aktivitást.
Klinikai vizsgálat
A Depatuxizumab Mafodotin (ABT-414) jelenleg I/II. fázisú vizsgálatokban vizsgálják a glioblastoma multiforme (GBM), a leggyakoribb és legagresszívebb rosszindulatú primer agydaganat kezelésére. Az ABT-414-et klinikai vizsgálatokban vizsgálják laphámsejtes daganatos betegek kezelésére is, beleértve a nem kissejtes tüdőrákot is. A kísérleti gyógyszer vizsgálati készítmény, és hatékonyságát és biztonságosságát az FDA vagy bármely más egészségügyi hatóság nem állapította meg.
A glioblasztómás betegek szaruhártya-toxicitásának vagy CT-jének áttekintésére tervezett retrospektív, megfigyeléses klinikai vizsgálatban a vizsgálók megfigyelték, hogy a Depatuxizumab Mafodotin (ABT-414) nagyon ígéretes előzetes eredményeket mutatott.
Minden résztvevő betegnél azonban szaruhártya-toxicitás alakult ki, ami legyengítő szemészeti tünetekhez vezetett. A megfigyelt tünetek közé tartozott a szemfájdalom, a fotofóbia, a vörös szem és a látáscsökkenés, és súlyosságuk betegenként eltérő volt.
A 12 résztvevő beteg közül 4-nek kellett abbahagynia a kezelést, míg másoknak a Depatuxizumab Mafodotin (ABT-414) adagjának csökkentésére volt szükségük. Ezeknél a betegeknél a szaruhártya-toxicitás intraepithelialis szaruhártya-cisztákkal, fonalas keratitisszel, szaruhártya-horzsolásokkal, whorl-keratopathiával, stromális opacitásokkal és pontszerű hámeróziókkal jelentkezett, amelyek mind a limbális őssejtek előrehaladott diszfunkciójára hasonlítottak. Ezeket a betegeket a Depatuxizumab Mafodotin (ABT-414) vizsgálat részeként helyi dexametazonnal kezelték, azonban a vizsgálók megjegyezték, hogy az 1%-os prednizolon-acetát hatékonyabb volt a szaruhártya-toxicitások stabilizálásában és visszafordításában.
A szaruhártyában lévő EGFR és a Depatuxizumab Mafodotin (ABT-414) hatásmechanizmusa közötti kapcsolatra vonatkozó további vizsgálatokra, valamint a szaruhártya-toxicitás kezelésére vagy megelőzésére vonatkozó protokollra van szükség ennek és más kapcsolódó antitest-gyógyszerkonjugátum kezeléseknek a GBM kezelésére.