Devizaellenőrzés:

Mélyrehatóan tanulmányozzuk a devizaellenőrzést:

1. A deviza-ellenőrzés meghatározása 2. A deviza-ellenőrzés céljai 3. A deviza-ellenőrzés típusai 4. A devizaellenőrzést szükségessé tevő feltételek.

A devizaellenőrzés definíciója:

A modern időkben különböző eszközöket fogadtak el a nemzetközi kereskedelem ellenőrzésére és a nemzetközi működésből és ügyletekből eredő nemzetközi eladósodás szabályozására.

A gazdasági nacionalizmus szelleme minden országot arra késztet, hogy elsősorban a saját gazdasági érdekeit nézze. A devizajogszabályozás egyike az e célra alkalmazott eszközöknek.

A devizajogszabályozás olyan rendszer, amelyben az ország kormánya nemcsak azért avatkozik be, hogy olyan árfolyamot tartson fenn, amely egészen más, mint ami az ellenőrzés nélkül érvényesülne, hanem azért is, hogy a külföldi valuták hazai vevőit és eladóit arra kötelezze, hogy külföldi pénzeszközeikkel meghatározott módon rendelkezzenek.

Meghatározás:

(1) A “devizaellenőrzés” az ország importjába és exportjába való állami beavatkozás olyan módszere, amellyel a kedvezőtlen fizetési mérleg korrigálható”. Itt a kormány korlátozza a tőke be- és kiáramlásának szabad játékát és a valuták árfolyamát.

2. Crowther szerint:

“Amikor egy ország kormánya közvetlenül vagy közvetve beavatkozik a nemzetközi fizetésekbe és átvállalja a külföldi valuták vételének és eladásának hatáskörét, azt devizahitel-ellenőrzésnek nevezzük.”

3. Haberler szerint:

“Devizahitel-ellenőrzés a gazdasági erők szabad játékát kizáró állami szabályozás a devizapiac számára”. A kormány a nemzeti szükségletek figyelembevételével szabályozza a devizakereskedelmet.”

Még világosabban: “A devizakontroll a kormány monopóliumát jelenti a devizák vásárlásában és eladásában a fizetési mérleg egyensúlyának helyreállítása érdekében, és a piaci erők figyelmen kívül hagyását a monetáris hatóság döntésében”. Amikor a vámok és a kvóták nem segítenek a kedvezőtlen kereskedelmi és fizetési mérleg korrekciójában, a kormányok a devizaellenőrzés rendszerét állítják vissza.

A devizaellenőrzés céljai:

A devizaellenőrzés fontos céljai a következők:

1. A fizetési mérleg korrigálása:

ADVERTIZÁCIÓK:

A devizakontroll fő célja a fizetési mérleg egyensúlyának helyreállítása azáltal, hogy a behozatalt csak akkor engedélyezi, ha az ország érdekében szükséges, és így a devizakeresletet a rendelkezésre álló források erejéig korlátozza. Néha az ország leértékeli a valutáját, hogy többet exportálhasson, és így több devizához jusson.

2. A hazai iparágak védelme:

A kormány, hogy megvédje a hazai kereskedelmet és iparágakat a külföldi versenytársaktól, árfolyam-szabályozáshoz folyamodik. Arra ösztönzi a hazai iparágakat, hogy többet termeljenek és exportáljanak azzal a céllal, hogy korlátozza az áruk behozatalát.

3. A túlértékelt árfolyam fenntartása:

Ez az árfolyam-szabályozás fő célja. Amikor a kormány úgy érzi, hogy az árfolyam nincs egy bizonyos szinten, akkor beavatkozik az árfolyam ezen a szinten tartása érdekében. Ebből a célból a kormány fenntart egy alapot, amelyet árfolyam-kiegyenlítő alapnak nevezhetünk, hogy az árfolyamot rögzítse, amikor egy adott valuta árfolyama emelkedik, a kormány elkezdi eladni az adott valutát a nyílt piacon, és így a valuta árfolyama a megnövekedett kínálat miatt csökken.

Másrészt a kormány a gazdasági erők alapján túlértékelheti vagy alulértékelheti a valutáját. Túlértékelés esetén a kormány megnöveli valutájának árfolyamát más valuták értékéhez képest, alulértékelés esetén pedig; a túlértékelt valutájának árfolyamát alacsonyabb szinten rögzíti.

4. A tőke elvándorlásának megakadályozása:

Ha a hazai tőke elkezd elszállingózni az országból, a kormány a kivitelt árfolyam-ellenőrzéssel ellenőrizheti.

5. A differenciálás politikája:

A kormány az árfolyam-ellenőrzés gyakorlásával differenciálási politikát folytathat. Ha a kormány engedélyezheti a nemzetközi kereskedelmet egyes országokkal a szükséges deviza felszabadításával, a kormány korlátozhatja a kereskedelmi importot és exportot egyes más országokkal a deviza fel nem szabadításával.

6. Egyéb célok:

A fentieken kívül az árfolyam-ellenőrzésnek lehetnek bizonyos egyéb céljai is.

Ezek a következők:

(i) Bevételszerzés a deviza eladási és beszerzési árfolyama közötti különbség formájában;

(ii) Az árfolyamok stabilizálása;

(iii) A szükséges deviza rendelkezésre bocsátásával előnyös áruk behozatalának lehetővé tétele; és

(iv) A külföldi kötelezettségek kifizetése a rendelkezésre álló devizaforrások segítségével.

A devizaellenőrzés típusai:

A devizaárfolyam-ellenőrzésnek öt típusa lehet:

1. A csereellenőrzés enyhe rendszere:

Az enyhe árfolyam-ellenőrzési rendszerben, amelyet árfolyamrögzítésnek is neveznek, a kormány beavatkozik az árfolyam egy adott szinten tartása érdekében. Ebben a rendszerben a kormány “árfolyamkiegyenlítő alapot” tart fenn külföldi valutában.

A brit árfolyamkiegyenlítő számla és az amerikai árfolyam-stabilizációs alap az enyhe szabályozás két példája volt. Abban az esetben, ha a dollár iránti kereslet nő, és ennek következtében a font értéke csökken, az Egyesült Királyság kormánya dollárt ad el fontért, és így a dollárkínálat növelésével korlátozza a font értékének csökkenését.

2. Az árfolyam-ellenőrzés teljes körű rendszere:

Ez a rendszer szerint a kormány nem csak az árfolyamot rögzíti, hanem teljes ellenőrzést gyakorol a teljes devizatranzakció felett. Az exportból és egyéb tranzakciókból származó összes bevételt átadják az ellenőrző hatóságnak, azaz az Indiai Központi Banknak. A rendelkezésre álló devizakészletet ezután bizonyos előre meghatározott kritériumok alapján osztják szét a különböző devizavásárlók között. Ily módon a kormány az egyetlen devizakereskedő.

3. Kompenzációs megállapodás:

A kompenzációs megállapodás a régimódi cserekereskedelem jellegét veszi át. Ilyen például, ha India egy bizonyos értékű gyapotárut ad el Pakisztánnak, és ez utóbbi vállalja, hogy ugyanilyen értékű nyersgyapotot szállít Indiának kölcsönösen elfogadott árfolyamon. Az import így kompenzálja az exportot, így nem marad devizában történő kiegyenlítést igénylő egyenleg.

4. Elszámolási megállapodás:

A klíringmegállapodás két vagy több ország azon megállapodásából áll, hogy kölcsönösen megállapított árfolyamon vásárolnak és adnak el egymásnak árukat és szolgáltatásokat, a vevők által teljes egészében a saját valutájukban teljesített fizetések ellenében.

A fennálló követelések egyenlegét a központi bankok között meghatározott időszakok végén vagy arany vagy egy elfogadható harmadik valuta átutalásával egyenlítik ki, vagy az egyenleget egy másik időszakra hagyják felhalmozódni, amíg olyan megállapodás születik, amelynek értelmében a hitelező ország a másik országtól történő további vásárlásokkal ledolgozza az egyenleget.

5 . Fizetési megállapodások:

A fizetési megállapodásban a devizapiacon keresztül történő külföldi fizetések szokásos eljárása érintetlenül marad. De mindegyik ország beleegyezik egy olyan ellenőrzési módszer bevezetésébe, amelynek során állampolgárai arra kényszerülnek, hogy a másik országtól olyan mennyiségben vásároljanak árukat és szolgáltatásokat, amilyen mennyiségben az utóbbi az első országtól vásárolt. Egy másik típusú fizetési megállapodás a múltbeli adósságok behajtására szolgál.

A devizaellenőrzést szükségessé tevő feltételek:

A devizaárfolyam-ellenőrzési eszköz nem minden esetben hatékony. Csak szelektív esetekben hatékony ez az importot fékező intézkedés.

A következők azok a feltételek, amelyek esetén az árfolyam-ellenőrzéshez lehet folyamodni:

1. Az árfolyam-ellenőrzés szükséges, és azt a tőkemenekülés megfékezése érdekében kell alkalmazni. Ez különösen fontos, amikor egy ország valutája spekulatív nyomás alatt áll. Ilyen esetekben a vámok és a kvóták nem lennének hatékonyak. Az árfolyam-ellenőrzés, mint közvetlen módszer, sikeresen megakadályozná a forró pénzek tőkemenekülését.

2. Az árfolyam-ellenőrzés csak akkor hatékony, ha a fizetési mérleg valamilyen átmeneti okból, például háborús félelem, terméskiesés vagy más okok miatt zavart szenved. Ha azonban valamilyen más mögöttes ok áll, az árfolyam-ellenőrzési eszköz nem lenne eredményes.

3. Az árfolyam-ellenőrzésre akkor van szükség, ha az ország különbséget akar tenni a különböző kínálati források között. Az ország szabadon engedélyezheti a devizát a puha valutájú területekről származó behozatalra, a kemény valutájú területekről származó behozatalra pedig enyhe importellenőrzés vonatkozik. Ezt a gyakorlatot a második világháború után az akut dollárhiány miatt alkalmazták.

Még Indiában is sok behozatali engedélyt csak a rúpiás valutájú területeken, azaz azokban az országokban adtak ki, amelyekkel India rúpiás kereskedelmi megállapodást kötött. Így a fenti esetekben az árfolyam-ellenőrzést fogadták el. Ilyen esetekben a kvóták és a vámok nem segítenek a fizetési mérleg egyensúlyának helyreállításában.