Fig. 2. kép. A méh vizsgálata. A méh értékelését részben a kórelőzmény és a klinikai helyzet egyéb elemei, mint például a beteg életkora, nyilvánvaló krónikus ovulációs zavar, vagy az endometrium hyperplasia vagy malignitás egyéb kockázati tényezőinek jelenléte irányítja. A fokozott kockázatúak esetében valószínűleg indokolt az endometrium biopszia. Ha fennáll a strukturális rendellenesség kockázata, különösen, ha a korábbi gyógyszeres kezelés sikertelen volt, a méh értékelésének képalkotó vizsgálatot is magában kell foglalnia, legalább szűrő transzvaginális ultrahangvizsgálattal. Hacsak az ultrahangkép nem jelez normális méhnyálkahártya-üreget, akkor vagy hiszteroszkópiát, vagy szonohysterográfiát kell alkalmazni annak megállapítására, hogy van-e célzott elváltozás. Ez a megközelítés akkor is kívánatos, ha az endometriális mintavétel nem szolgáltatott megfelelő mintát. Nem ritkán ezek az intézkedések nem eredményesek, vagy – szűz lányok és nők esetében – altatáson kívül nem kivitelezhetőek. Ezekben az esetekben a mágneses rezonanciás képalkotás értékes lehet, ha rendelkezésre áll. Rövidítések: AUB, rendellenes méhvérzés; AUB-P, polip; AUB-A, adenomyosis; AUB-L SM , leiomyoma submucosa; AUB-M, malignitás és hyperplasia; AUB-O, ovulációs zavar; AUB-E, endometrium; CA, carcinoma; MRI, mágneses rezonancia képalkotás; SIS, sonohysterográfia; TVUS, transzvaginális ultrahangvizsgálat. Újranyomtatva: Munro MG. Kóros méhvérzés. Cambridge: Cambridge University Press; 2010.