A dittany (Origanum dictamnus) (görögĂŒl: diktamos, erontas) KrĂ©ta egyik leghĂresebb endemikus gyĂłgynövĂ©nye, melyet elsĆsorban teakĂ©nt Ă©s gyĂłgyĂtĂł kortykĂ©nt hasznĂĄlnak. NevĂ©t a Dikti-hegysĂ©grĆl (Lassithi-hegysĂ©g) kapta, bĂĄr KrĂ©ta minden hegysĂ©gĂ©ben is talĂĄlkozhatunk vele.
A növĂ©ny kizĂĄrĂłlag sziklĂĄkon Ă©s szurdokokban nĆ, Ăgy gyƱjtĂ©se nagyon nehĂ©z. Ma mĂĄr azonban a hazai kertekben is termesztik, Ă©s az embereknek nem kell sziklĂĄt mĂĄszniuk. A levelek kicsik, bolyhosak, szĂŒrkĂ©szöldek Ă©s nagyon illatosak, a virĂĄgok lilĂĄk, a növĂ©ny teljes hossza pedig nem haladja meg a 40 cm-t.
A minĂłszi idĆkben a dittya volt a legfontosabb gyĂłgynövĂ©ny. MĂĄr HippokratĂ©sz is hasznĂĄlta a gyomor Ă©s az emĂ©sztĆrendszer betegsĂ©geire, reumĂĄra, ĂzĂŒleti gyulladĂĄsra. GyĂłgyĂtĂł, fertĆtlenĂtĆ, antioxidĂĄns, tonizĂĄlĂł Ă©s görcsoldĂł tulajdonsĂĄgokkal rendelkezik. AfrodiziĂĄkumnak is tartjĂĄk, ezĂ©rt a krĂ©taiak erontasnak (erosz szerelmet jelent) is nevezik.
A dittanyĂĄval kapcsolatos Ă©rdekes törtĂ©net, hogy a rĂ©giek borogatĂĄsnak tartottĂĄk a sebek gyĂłgyĂtĂĄsĂĄra, valamint a menstruĂĄciĂł kivĂĄltĂĄsĂĄra. Ezt azĂ©rt gondoltĂĄk Ăgy, mert ĂĄllĂtĂłlag a vadkecskĂ©k, amikor nyĂlvesszĆvel megsebeztĂ©k Ćket, a dittanyt kerestĂ©k, amelynek ĂĄllĂtĂłlag megvan az a tulajdonsĂĄga, hogy a testben lĂ©vĆ nyilakat kilöki.