Egy 67 éves férfi járóbeteg, nyugalmi koszorúér-betegséggel és kezelt szisztolés magas vérnyomással (lásd az 1. ábrát). Domináns szinuszritmus ektopikus pitvari ütésekkel (AEB), nem mindig koraiak, amelyeket a 2., 4., 6., 8., 10. és 11. ütésszámú abnormális P-hullámok jeleznek. A V1 elvezetés egyetlen “ritmuscsíkja” nem mutat megfelelő P-hullámváltozást (a 11. ütés kivételével), de a V1 P durván megváltozik az utolsó két ütésen, amelyek feltehetően szinusz eredetűek (a V6-ban lévő P úgy néz ki, mint az I. elvezetésben lévő P). A pitvarközi blokk (IAB: széles, kettéágazó P-hullámok) az I, L és V4-V6 elvezetésekben) megfelel a P-terminális erőnek (Ptf), ami a V1 és V2 bal pitvari megnagyobbodását jelzi: kétfázisú (+-) P, amelynek terminális negativitása (- terület) egyenlő vagy nagyobb, mint egy négyzetmilliméter. P-pulmonális a II. elvezetésben (egycsúcsú P, magassága több mint 2,5 mm), amely tükröződik a III. elvezetésben, de valahogy elveszik az aVF 2. ütemében, ami felveti a kérdést, hogy ez az ütem ektopikus-e (mint az azt megelőző és követő P-hullámok), mivel az utolsó P az aVF-ben (ahol csatlakozik a V3. elvezetéshez) egy P-pulmonális. A QRS-tengely balra történő eltérése (-30 fokig), valamint a bal kamrai hipertrófia (LVH) kétféle feszültségkritérium szerint is fennáll: Cornell (S V3 + R aVL 28 mm felett) és Sokolov-Lyon (R V6 + S V1 35 mm felett), a domináns (itt tiszta) R-hullámokkal rendelkező elvezetésekben törzzsel (aszimmetrikusan invertált T-hullámokkal). Normális szeptális q-hullámok (sq), amelyek bal kamrai hipertrófiában (LVH) néha hiányoznak, az I. és V6. elvezetésekben, a szokásos helyükön láthatóak.