Background: Az intraabdominális tályog (IAA) a vakbélműtéten átesett betegek 2-3%-ának szövődménye. A szokásos kezelés a hosszan tartó antibiotikum-kezelés és az IAA drainálása. Egységünk 2006-tól a korai re-laparoszkópia és a kiöblítés alkalmazása mellett döntött az appendicectomiát követő perzisztáló szepszisben szenvedő betegek esetében. E vizsgálat célja az volt, hogy felmérje a korai laparoszkópos kiöblítés eredményeit a perzisztáló intraabdominális szepszis jellemzőivel rendelkező betegeknél, és összehasonlítsa azokat a perkután drenázs és az appendicektómia utáni IAA nyílt drenázsával.
Módszerek: A 2006 januárja és 2017 decembere között vakbélműtétet követően laparoszkópos kimosáson, perkután drénezésen vagy nyílt drénezésen átesett összes beteg retrospektív esetismertetését végeztük el.
Eredmények: Az időszak alatt 4901 appendicektómia történt. Negyvenegy (0,8%) betegnél laparoszkópos kimosást, 16 (0,3%) betegnél perkután drénezést, 6 (0,1%) betegnél pedig nyílt drénezést végeztek. A demográfiai adatok, az ASA-osztály és a patológia a kezdeti vakbéleltávolításkor hasonló volt. A vakbéleltávolítás utáni átlagos idő szignifikánsan rövidebb volt a laparoszkópos kiöblítés esetén (4,1 nap vs. 10,1 és 9,0 nap, p = <0,003). A SIRS megszűnésének átlagos ideje szignifikánsan rövidebb volt (2,0 nap vs. 3,3 és 5,2 nap, p <0,02). A morbiditás és a tartózkodási idő hasonló volt.
Következtetés: A perzisztáló intraabdominális szepszis korai laparoszkópos kimosása alternatívája lehet a nem operatív kezelésnek és a késleltetett beavatkozásnak IAA esetén, és jobb eredményekkel járhat, mint a perkután drenázs vagy a nyílt drenázs. Prospektív randomizált összehasonlításra van szükség a korai laparoszkópos kiöblítés indikációinak és szerepének további értékeléséhez az appendicectomiát követően.