IfjúkoraSzerkesztés
Szülei, David Poe, Jr. és Elizabeth Arnold Hopkins Poe színészek voltak. Edgarnak egy bátyja és egy nővére volt: William Henry Leonard Poe és Rosalie Poe. A család ír származású volt és az 1750-es években érkezett Amerikába. Edgar valószínűleg Shakespeare Lear király című drámájának egyik szereplőjéről kapta a nevét, mivel szülei 1809-ben ebben a darabban is játszottak. 1810-ben apja elhagyta a családot, anyja egy évvel később tuberkulózisban meghalt. Ezután a három gyermeket elválasztották egymástól: Edgar a richmondi John Allanhez került. Allan egy gazdag skót kereskedő volt, aki dohánnyal, szövettel, búzával, sírkövekkel és rabszolgákkal is kereskedett. Allanék hivatalosan sosem fogadták örökbe Poe-t, de neki adták az Allan nevet.
Nevelőszülei 1812-ben Poe-t az episzkopális egyház tagjaként kereszteltették meg. John Allen váltakozva kényeztette, illetve durván fegyelmezte nevelt fiát. A család (Poe-val és Allan feleségével, Frances Valentine Allannel) 1815-ben Angliába hajózott. Poe az általános iskolát John Allan szülővárosában, a skóciai Irvine-ben kezdte meg, majd 1816-ban családjához Londonba költözött. 1817 nyaráig egy chelsea-i bentlakásos iskola diákja volt. Ezután a Stoke Newington-ban, London egyik elővárosában lévő Reverend John Bransby’s Manor House Schoolba iratták be.
A család 1820-ban tért vissza Richmondba. 1825 márciusában John Allan nagybátyja és üzlettársa, William Galt meghalt. Galt, aki állítólag Richmond leggazdagabb embere volt, több holdnyi földet hagyott Allanre. Az örökség körülbelül 750 000 dollárt ért. 1825 nyarán Allan egy kétemeletes téglaházat vásárolt, amit Moldaviának hívtak. Poe valószínűleg még azelőtt eljegyezte Sarah Elmira Roystert, hogy 1826 februárjában az újonnan alapított Virginiai Egyetemre ment volna nyelveket tanulni. Az egyetem első éveiben alapítója, Thomas Jefferson elvei szerint működött. Szigorúan tiltották a szerencsejátékot, lovaglást, fegyvertartást, dohányzást és az alkoholfogyasztást, de ezeket a szabályokat gyakran semmibe vették. Jefferson elrendelte egy hallgatói önkormányzat felállítását, melynek keretében a hallgatók maguk választhatták ki tantárgyaikat, szervezhették meg az elszállásolást és jelenthették a szabálysértéseket a tantestületnek. Az egyedülálló rendszer ekkor még nem szilárdult meg, és a kilépők száma is magas volt. Amíg az egyetem hallgatója volt, Poe és Royster kapcsolata megszakadt, a játékadósságok miatt pedig nevelőapjától is elhidegült. Poe arra hivatkozott, hogy Allan nem küldött neki elegendő pénzt az előadásokra való jelentkezéshez, a tankönyvek megvásárlásához és a szállás kifizetéséhez. Allan még több pénzt és ruhát küldött, de Poe adósságai tovább nőttek. Poe egy év múlva otthagyta az egyetemet. Mivel úgy gondolta, hogy Richmondban nem látnák szívesen – főleg azután, hogy Royster Alexander Shelton felesége lett –, 1827 áprilisában Bostonba utazott. Itt tisztviselőként és újságíróként dolgozott. Ebben az időben kezdte használni az Henri Le Rennet álnevet.
Katonai pályánSzerkesztés
Megélhetési gondjai miatt Poe 1827. május 27-én bevonult a hadseregbe. Az Edgar A. Perry nevet használva 22 évesnek mondta magát, bár akkor még csak 18 volt. Először a bostoni kikötőben lévő Fort Independence-ben szolgált, havi 5 dollárért. Ugyanabban az évben adták ki első, 40 oldalas verseskötetét, a Tamerlane and Other Poemst. A kötet név nélkül, “egy bostoni” aláírással jelent meg. Csak 50 darabot nyomtattak belőle, a kritikusok pedig fel sem figyeltek rá. 1827. november 8-án Poe ezredét a Waltham nevű hajón a charlestoni Fort Moultrie-ba szállították át. Poe-t ekkor “műszerésszé” léptették elő: a tüzérség számára kellett gránátokat készítenie, és fizetését is megduplázták. Két év szolgálat és a tüzérségi törzsőrmesteri rang – a legmagasabb nem hivatásos tiszti rang – elérése után Poe meg akarta szüntetni öt évre szóló szolgálati idejét. Parancsnokának, Howard főhadnagynak elmondta valódi nevét és elmagyarázta, hogy miért állt katonának. Howard csak akkor járult volna hozzá leszereléséhez, ha Poe rendezte volna viszonyát John Allannel és írt volna neki egy levelet. Több hónap múlt el anélkül, hogy Allan válaszolt volna a levelekre, Poe-t még nevelőanyja betegségéről sem értesítette. Frances Allan 1829. február 28-án halt meg, Poe pedig a temetés utáni napon érkezett meg a családhoz. Allan – talán felesége halála miatt – ezután már támogatta Poe leszerelési szándékát, hogy jelentkezhessen a West Point-i katonai akadémiára.
Poe-t végül 1829. április 15-én szerelték le, miután talált valakit, aki kitöltené helyette az öt évből hátralevő időt. Mielőtt West Point-ba ment volna, Baltimore-ba utazott, hogy fivérével, megözvegyült nagynénjével, Maria Clemmel, annak Virginia nevű lányával és beteg nagyanyjával, Elizabeth Cairnes Poe-val lehessen. Ezalatt az idő alatt jelent meg második kötete Al Aaraaf, Tamerlane and Minor Poems címmel.
Ezután Poe West Pointba utazott és 1830. július 1-jén beiratkozott az akadémiára. 1830 októberében John Allan feleségül vette Louisa Pattersont. Az új házasság, valamint az Allan házasságon kívül született gyerekei körüli viták miatt nevelőapja kitagadta Poe-t a családból. Poe úgy döntött, hogy hadbíróság elé állíttatja magát és elhagyja West Point-ot. 1831. február 8-án általános hanyagság és parancsszegés (a kiképzésről, előadásokról és a misékről való hiányzás) miatt idézték be. Hogy biztosan kirúgják, Poe ezekben a nyilvánvaló esetekben sem ismerte el bűnösségét.
Poe 1831 februárjában New Yorkba utazott, ahol kiadta harmadik, Poems című kötetét. A kiadás költségeit katonatársai 75 centes adományaiból fedezte, amiből végül 170 dollár gyűlt össze. Ők valószínűleg olyan gúnyos versekre számítottak, mint amilyeneket Poe a parancsnokokról írt. A könyvet Elam Bliss nyomtatta ki, borítóján pedig “második kiadás” szerepelt. Az első oldalon lévő bevezető így szólt: “Köszönettel ajánlom ezt a könyvet az amerikai hadsereg közlegényeinek”. Ebben a kötetben is megjelent a Tamerlán (Tamerlane) és az Al Aaraaf, de hat, korábban kiadatlan vers is helyet kapott benne, köztük a Helénához (To Helen), az Izrafel (Israfel) és a Város a tengerben (The City in the Sea) korai változatai. Poe 1831 márciusában tért vissza Baltimore-ban élő családjához. Alkoholizmusban szenvedő bátyja 1831. augusztus 1-jén tuberkulózisban halt meg.
Irodalmi pályánSzerkesztés
Bátyja halála után Poe határozottabb próbálkozásokat tett az íróvá válásra, ám ez az amerikai irodalom egyik legnehezebb időszaka volt. Poe volt az első közismert amerikai, aki kizárólag az írásból akart megélni, emellett helyzetét a nemzetközi szerzői jogi törvény hiánya is megnehezítette. A kiadók gyakran angol művek illegális másolatait terjesztették ahelyett, hogy amerikai íróknak új művekért fizettek volna. A kiadói ipart az 1837-es tőzsdepánik is megrázta. Ekkoriban az új nyomtatási eljárásoknak köszönhetően sok új folyóirat indult, viszont ezek legtöbbje néhány szám után meg is szűnt, szerzőiket a kiadók pedig csak késve vagy pedig egyáltalán nem fizették ki. A kedvezőtlen körülmények miatt Poe élete végéig abban a megalázó helyzetben volt, hogy másoktól kellett pénzt és segítséget kérnie tervei megvalósításához.
Költői próbálkozása után Poe a próza felé fordult. Philadelphiában kiadta néhány történetét és elkezdett dolgozni Politian című drámáján, amit azonban sohasem fejezett be. 1833 októberében a Baltimore Saturday Visiter című lap Poe Palackban talált kézirat (MS. Found in a Bottle) című történetét 50 dolláros díjjal jutalmazta. Az mű felkeltette a baltimore-i John P. Kennedy érdeklődését. Kennedy segített Poe-nak megjelentetni néhány történetét és bemutatta őt Thomas W. White-nak, a richmondi Southern Literary Messenger szerkesztőjének. 1835 augusztusában Poe a lap segédszerkesztője lett, de rendszeres részegsége miatt néhány héttel később elbocsátották. Poe ezután visszament Baltimore-ba, és 1835. szeptember 22-én titokban feleségül vette unokatestvérét, Virginiát. A lány akkor még csak 13 éves volt, de korát a házassági anyakönyvi kivonatban 21 évnek adták meg. Miután Poe megígérte, hogy rendesen fog dolgozni, White visszavette korábbi állásába. Poe Virginiával és nagynénjével Richmondba költözött, és 1837 januárjáig maradt a Messenger munkatársa. Ebben az időben a lap példányszáma 700-ról 3 500-ra emelkedett, Poe pedig több verset, történetet, könyvajánlót és kritikát írt a lapba. 1836. május 16-án Poe egy nyilvános ceremónián újra feleségül vette Virginia Clemmet.
1838-ban jelent meg Poe egyetlen regénye, az Arthur Gordon Pym nantucketi tengerész elbeszélése (The Narrative of Arthur Gordon Pym of Nantucket), melyről több kritika is napvilágot látott. 1839 nyarán Poe a Burton’s Gentleman’s Magazine segédszerkesztője lett. A lap több cikkét, történetét és kritikáját is közölte, melyek tovább erősítették a róla kialakult metsző hangú kritikus képét. 1839 nyarán jelent meg a kétkötetes Tales of the Grotesque and Arabesque című gyűjtemény, amiből Poe-nak nem származott sok bevétele, és amit a kritikusok is vegyesen fogadtak. Poe egy év után otthagyta a Burton’s Gentleman’s Magazine-t és a Graham’s Magazine munkatársa lett.
1840 júniusában Poe kiadott egy tájékoztatót, amiben The Stylus című leendő lapját mutatta be. A lap címe eredetileg The Penn lett volna, mivel a pennsylvaniai Philadelphiában adták volna ki. A philadelphiai The Saturday Evening Post 1840. június 6-i számában Poe az alábbi fizetett hirdetést adta fel: “Tájékoztató a Penn Magazine-ról, egy Philadelphiában szerkesztendő és megjelenő irodalmi folyóiratról”. A terv azonban sohasem valósult meg. Ebben az időben Poe – magát a Whig Párt tagjának mondva – kormányzati állás keresésével is próbálkozott: azt remélte, hogy állást szerezhet a philadelphiai vámházban. Ebben John Tyler elnök fia, Robert segítségére számított, aki Poe egyik barátja, Frederick Thomasnak ismerőse volt. Poe és Thomas 1842 szeptemberének közepére találkozót beszélt meg az ügyben, amin Poe nem jelent meg. Az író betegségre hivatkozott, Thomas viszont azt hitte, hogy részeg volt. Bár Poe ígéretet kapott egy állásra, azokat mások töltötték be.
1842-ben, egy januári estén Virginia vért köhögött fel az esti éneklés közben; ez a tuberkulózis egyértelmű jele volt, bár Poe úgy írta le az esetet, hogy a lány torkában elpattant egy ér. Virginia egészsége az elkövetkező években nem sokat javult. A felesége állapota okozta nyomás miatt Poe egyre többet ivott. Áprilisban otthagyta a Graham’s Magazine-t és újabb álláskeresésbe kezdett – egy ideig újabb kormányzati pozícióra pályázott. Ezután visszament New Yorkba, ahol rövid ideig az Evening Mirror munkatársa volt. Ezután a Broadway Journal szerkesztője, majd egyedüli tulajdonosa lett. A lapban plágiummal vádolta Henry Wadsworth Longfellow-t, melynek nyomán a többi író elfordult tőle. Longfellow sohasem válaszolt a vádakra. Az Evening Mirror 1845. január 29-én közölte Poe A holló (The Raven) című versét, ami igazi szenzáció volt. Bár a vers addig nem tapasztalt ismertséget hozott Poe-nak, a laptól csak 9 dollárt kapott a megjelentetéséért.
1846-ban a Broadway Journal megszűnt és Poe Bronx Fordham nevű negyedébe költözött. Háza, amit ma Edgar Allan Poe Cottage-nek hívnak, a Grand Concourse és a Kingsbridge Road kereszteződésének délkeleti oldalán található. 1847. január 30-án Virginia ebben a házban halt meg. Életrajzírói és az irodalmárok véleménye szerint a Poe műveiben oly gyakran felbukkanó “gyönyörű nő halálának” témája arra vezethető vissza, hogy az író élete során több nőt is elvesztett, köztük feleségét is.
Felesége halála után Poe egyre bizonytalanabbnak érezte helyzetét. Udvarolni kezdett a Rhode Island-i Providence-ben élő Sarah Helen Whitman költőnőnek, de eljegyzésük – állítólag Poe iszákossága és kiszámíthatatlan viselkedése miatt – felbomlott. Más feltételezések szerint Whitman anyjának is köze volt kapcsolatuk megromlásához. Poe ezután visszatért Richmondba, és újrakezdte kapcsolatát gyerekkori szerelmével, Sarah Elmira Roysterrel.