Effectiveness of Low Dose Aripiprazole as Monotherapy on Obsessive Compulsive Disorder and Tic DisorderComorbidity: A Case Reports

Abstract

A gyermekkori kényszerbetegség (OCD) kezelése magában foglalja a kognitív viselkedésterápiát, a szelektív szerotonin újrafelvétel gátlókat vagy e kezelések kombinációját. A kezelésre rezisztens esetekben az atípusosantipszichotikumok más intervenciós stratégiák mellett adjunctionként alkalmazhatók. Az atípusos antipszichotikumok hatékonysága a kényszerbetegség egyéb beavatkozások nélküli kezelésében azonban nem jól ismert. Egy kényszerbetegség és tic-zavar diagnózisú serdülőkori esetről számolunk be, akinek mind a kényszerbetegség, mind a tic-tünetei teljesen megszűntek alacsony dózisú Aripiprazol-kezeléssel, mint egyetlen terápiával.

Bevezetés

A gyermekkori kényszerbetegség (OCD) gyakori és legyengítő zavar, amely jelentős károsodást okozhat a tanulmányi, szociális és családi működésben. A Tourette-szindróma ortikus zavarok kényszerbetegséggel együtt fordulhatnak elő, és ez a társbetegség a korai kezdetű kényszerbetegség sajátos altípusaként definiált, magas férfi prevalenciával . A kényszerbetegség kezelésében az első vonalbeli beavatkozások közé tartozik a kognitív viselkedésterápia, a szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók és e két kezelés kombinációja. A rezisztens esetekben az antidepresszáns kezelés mellett atípusos antipszichotikumok is alkalmazhatók. Az aripiprazol, amely egy részleges dopamin agonista,alkalmazható mind a tic-zavarok kezelésében, mind a kényszerbetegség kezelésének kiegészítésében. A beszámolók szerint ugyanolyan hatékony, mint a riszperidon a rezisztens OCD és a tic-zavarok társbetegségeinek kezelésében. A kevesebb mellékhatás miatt az aripiprazol biztonságos és jól tolerálható gyógyszer a riszperidonhoz képest. Annak ellenére, hogy van néhány beszámoló az Aripiprazol és a szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók kombinációjának hatékonyságáról rezisztens OCD esetekben, az egyedi Aripiprazol-kezelés hatékonyságáról a kényszerbetegség tüneteire vonatkozóan még nem számoltak be.Ez az esetismertetés egy 14 éves fiút mutat be, aki OCD és tic-zavar diagnózisával került klinikánkra, és mind a kényszerbetegség, mind a tic-tünetei teljesen megszűntek két hónappal az alacsony dózisú Aripiprazol-kezelés beadása után. Az Aripiprazol kényszerbetegségre gyakorolt hatásosságával kapcsolatos lehetséges hatásmechanizmusok is szóba kerülnek.

Eset bemutatása

A beteg többszörös motoros tic-re vonatkozó panaszokkal került klinikánkra, beleértve a pislogást, ugrálást és a fejének kézzel való érintését. Emellett enyhe kényszeres gondolatokat és kényszeres viselkedést állapítottak meg a pszichiátriai vizsgálat során, beleértve a mások bántása miatti aggodalmakat, az általa elkövetett cselekményekkel kapcsolatos kétségeket és a tevékenységek ellenőrzését. Ezeket a mozgásokat és kényszeres gondolatokat és viselkedésformákat az elmúlt egy év során tapasztaltak szerint írta le. A felvételkor a beteget felkérték, hogy töltse ki a Maudsley Obsessive-Compulsive Inventory Questionnaire (MOCIQ) kérdőívet. A MOCIQ a kényszeres-kompulzív tünetek szintjének és típusának feltárására szolgál. A MOCIQ török változata megfelelő megbízhatósággal és érvényességgel rendelkezik. A belső konzisztenciaelemzés azt mutatta, hogy a Cronbach-alfa értéke 0,86 . A felvételkor a MOCIQ enyhe kényszeres tüneteket jelzett (8 pont). A felvételkor 5 mg/nap aripiprazolt kezdtek alkalmazni a motoros tikekre. A felvételt követő 40 nappal a második látogatáskor mind a tic-ek, mind a kényszerbetegség tünetei megszűntek (MOCIQ=2 a második látogatáskor és MOCIQ=0 a felvételt követő 2 hónappal a harmadik látogatáskor). A beteget 6 hónapig követik, tic és OCD tünetek nélkül.

Megbeszélés

Az OCD és a TD közötti nagyfokú kapcsolat, amely közös genetikai etiológián és átfedő neurokortikális rendszereken alapul, kétirányú, a TD betegek 20-60%-a megfelel a kényszerbetegség kritériumainak, és a kényszerbetegek 20-38%-a megfelel a TD kritériumainak.A dopaminerg moduláció mind a motoros, mind a vokális tikekben kulcsfontosságú összetevő, mivel hagyományosan a dopamin-blokkolók a tikek első vonalbeli kezelését jelentik, és a kontrollált vizsgálatokból származó legmeggyőzőbb bizonyítékkal rendelkeznek hatékonyságukról .

A kiegészítő gyógyszereket gyakran alkalmazzák hétköznapi klinikai körülmények között kiegészítő stratégiaként felnőttkori kényszerbetegségben az SSRI-monoterápiára adott nem kielégítő válasz esetén. Maina és munkatársai randomizáltak 50felnőtt kényszerbetegségben szenvedő, 16 hetes SSRI-kísérletre nem reagáló beteget riszperidon vs olanzapin augmentációval. Mindkét augmentációs stratégia hatásos volt, a csoportok között nem volt különbség a válaszadók arányában (50% a riszperidoncsoportban, 57% az olanzapincsoportban). Selvi és munkatársai összehasonlították a riszperidon és azaripiprazol augmentáció hatékonyságát olyan felnőtt kényszerbetegeknél, akik nem reagáltak az első SSRI monoterápiára. Azaripiprazolban részesülők ötven százaléka, míg a riszperidonban részesülők 72,2%-a teljesítette a válaszkritériumokat az augmentációt követően. Végül, Muscatello etal. feltárta az add-on aripiprazol (15 mg/nap) vagy placebo hatékonyságát 30 felnőtt, kezelésre rezisztens OCD-ben szenvedő felnőttnél, akik SSRI-t vagy klomipramint kaptak. Az aripiprazol augmentáció jobb volt a placebónál a kényszerbetegség tüneteiben, a Yale Brown Obsessive Compulsive Scale teljes pontszáma és alpontszámai (rögeszmék és kényszerek) szerint, valamint néhány kognitív funkcióban (figyelemzavarral szembeni ellenállás, végrehajtó funkciók).

Az augmentációs stratégiák hatékonyságát alátámasztó empirikus bizonyítékok a kényszerbetegséggel küzdő gyermekek és serdülők esetében még mindig csak néhány esetsorozatra korlátozódnak. Egy gyermekkori kényszerbetegséggel foglalkozó retrospektív természetgyógyászati vizsgálatban azok közül a betegek közül, akik nem reagáltak SSRI-monoterápiára, 43-an részesültek atipikus antipszichotikummal való együttes kezelésben augmentáló stratégiaként, és közülük 25-en (58,1%) válaszadóknak minősültek. Végül egy 39, gyógyszerrezisztens OCD-ben szenvedő serdülőkorú (16 társbetegséggel, TD-vel) konzekvens esetsorozatában 27 beteg (59,0%) reagált az anaripiprazol augmentációra. Tudomásunk szerint csak egy beszámoló van az aripiprazol monoterápia hatékonyságáról azOCD tüneteire gyermekeknél és serdülőknél a napig. EgyPrader Willi-szindrómás gyermek, akinek agresszív és rögeszmés tünetei voltak, részesült az alacsony dózisú aripiprazol-kezelésben ebben a legújabb jelentésben . Az aripiprazol OCD-re gyakorolt lehetséges terápiás hatását vizsgáló további tanulmányok tovább fogják bővíteni ismereteinket ebben a témában.

1. Ruscio AM, Stein DJ, Chiu WT, Kessler RC. Az obszesszív-kompulzív zavar epidemiológiája a National Comorbidity Survey replikációjában. MolPsychiatry. 2010: 15; 53-63.
2. Pediatric OCD Treatment Study (POTS) Team. Kognitív viselkedésterápia, szertralin és ezek kombinációja kényszerbetegségben szenvedő gyermekek és serdülők számára: a Pediatric OCD Treatment Study (POTS) randomizált-kontrollált vizsgálat. JAMA. 2004: 292: 1969-1976.
3. Masi G, Pfanner C, Brovedani P. Antipsychotic augmentation ofselective serotonin reuptake inhibitors in resistant tic-related obsessivecompulsivedisorder in children and adolescents: a naturalisticcomparativestudy. J Psychiatr Res. 2013; 47: 1007-1012.
4. Hodgson RJ, Rachman S. Obsessional-compulsive complaints. Behav ResTher. 1977; 15: 389-395.
5. Erol N, Savasir I. Maudsley Obsesif Kompulsif Soru Listesi. XXIV. UlusalPsikiyatri ve Nörolojik Bilimler Kongresi Bildiri Kitabı, Ankara, GATABasımevi. 1988; 107-114.
6. Pauls DL, Alsobrook 2nd JP, Goodman WK, Rasmussen S, Leckman JF. Afamily study of obsessive-compulsive disorder. Am J Psychiatr. 1995; 152:76-84.
7. Coffey BJ, Miguel EC, Biederman J, Baer R, Rauch SL, O’Sullivan RL, et al.Tourette-zavar kényszerbetegséggel és kényszerbetegség nélkül felnőtteknél:különböznek-e? J Nerv Ment Dis. 1998; 186: 201-206.
8. Lewin AB, Chang S, McCracken J, McQueen M, Piacentini J. Comparisonof clinical features among youth with tic disorder, obsessive-compulsiveivedisorder (OCD) and both conditions. Psychiatry Res. 2010; 178: 317-322.
9. Du JC, Chiu TF, Lee KM, Wu HL, Yang YC, Hsu SY, et al. Tourette syndromein children: an updated review. Pediatr Neonatol. 2010; 51: 255-264.
10. Maina G, Pessina E, Albert U, Bogetto F. 8 hetes, egy vak, randomizált vizsgálat a szerotoninfelvétel-gátlók riszperidon versus olanzapin augmentációjának összehasonlítása kezelésre rezisztens kényszerbetegségben. EurNeuropsychopharmacol. 2008; 18: 364-372.
11. Selvi Y, Atli A, Aydin A, Besiroglu L, Ozdemir P, Ozdemir O. The comparisonof aripiprazole and risperidone augmentation in selective serotonin inhibitör-refrakter obsessive-compulsive disorder: a single-blind, randomized study.Hum Psychopharmacol. 2011; 26: 51-57.
12. Muscatello MR, Bruno A, Pandolfo G, Mico U, Scimeca G, Romeo VM,et al. Effect of aripiprazole augmentation of serotonin reuptake inhibitorsor or clomipramine in treatment-resistant obsessive-compulsive disorder: adouble-blind, placebo controlled study. J Clin Psychopharmacol. 2011; 31:174-179.
13. Masi G, Millepiedi S, Perugi G, Pfanner C, Berloffa S, Pari C, et al. Anaturalistic retrospective study of pharmacotherapy in pediatric obsessivecompulsiveivedisorder. CNS Drugs. 2009; 23: 241-252.
14. Masi G, Pfanner C, Millepiedi S, Berloffa S. Aripiprazol augmentáció 39 kezelésre refrakter kényszerbetegségben szenvedő serdülőnél. J ClinPsychopharmacol. 2010; 30: 688-693.
15. Akca OF, Yilmaz S. Aripiprazol a kényszerbetegség és az agresszív viselkedés kezelésében egy Prader Willi-szindrómás gyermeknél: Acase report. J Clin Psychopharmacol. 2016; 36: 526-528.