Az akne a pilosebaceous unit krónikus gyulladásos állapota, amely a nyugati világ serdülőinek körülbelül 79-95%-át érinti.1 Az akne kezelése a súlyosságától függ. A helyi tretinoint, adapalént, benzoil-peroxidot, azelainsavat és helyi antibiotikumokat általában nem gyulladásos vagy enyhe gyulladásos betegség esetén alkalmazzák. Az izotretinoin a súlyos gyulladásos akne (pl. nodulocisztás vagy konglobata akne), valamint az antibiotikumokkal vagy helyi szerekkel végzett korábbi kezelésre rezisztensnek bizonyult akne eseteiben ajánlott. Az izotretinoin adagjai napi 0,5 és 2 mg/kg között mozognak 16-24 héten keresztül.1 Az izotretinoin csökkenti a faggyúmirigyek aktivitását és méretét, normalizálja a faggyúmirigy-tüszők keratinizációját, és csökkenti a Propionibacterium acnes számát. Az izotretinoin klinikai mellékhatásokat és laboratóriumi változásokat is okozhat, amelyek közül a legfontosabb a teratogenitás. Nyálkahártya mellékhatásokat is okozhat, beleértve a repedezett ajkakat, a bőr és az orrnyálkahártya szárazságát, bőrpírt, szemszárazságot és szemirritációt1. Továbbá okozhat blepharoconjuctivitist, fényérzékenységet, asteatoticus dermatitist, pruritus, telogen effluviumot, másodlagos bakteriális kolonizációt, köröm törékenységet, periungualis pyogen granulomát, paronychia, myalgia, intracranialis hypertonia, hányinger, fejfájás, hányás, depresszió, pszichózis, öngyilkosság, székrekedés és allergiás reakciók.2 Az izotretinoin kezelés növelheti a májenzimek, a triglic-eridek (TG-k) és az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) koleszterin szérumszintjét, és csökkentheti a magas sűrűségű lipoprotein (HDL) koleszterin szintjét.1 Ez a retrospektív vizsgálat az izotretinoin hatását kívánta értékelni a májenzimekre és a lipidekre 6 hónap alatt.
Anyagok és módszerek
A retrospektív vizsgálatunkat a kelet-törökországi Erzurumban, az Atatürk Egyetem kórházában végeztük. A vizsgálatba bevontunk minden olyan beteget, akit a bőrgyógyászati osztályon kezeltek, és 2009 júniusa és 2012 júniusa között szájon át szedhető izotretinoint kapott. A vizsgálat a betegek kórlapjainak értékelésén alapult. Minden beteg naponta 0,5-1 mg/kg szájon át szedett izotretinoint kapott; a betegek többsége napi 30-40 mg-ot. A betegek orvosi kartonja tartalmazta az életkort; a nemet; a fehérvérsejtszámot (WBC); a vörösvérsejtszámot (RBC); a hemoglobinszámot; valamint az aszpartát-aminotranszferáz (AST), alanin-aminotranszferáz (ALT), TG, LDL és HDL szinteket a kezelés kezdetén. Az aszpartát-aminotranszferáz, ALT, TG, LDL és HDL szinteket a 3 és 6 hónapos követéskor is megmérték. Az AST-, ALT-, TG-, LDL- és HDL-szintek elemzése a National Cholesterol Education Program irányelvei alapján történt.3 Az aszpartát-aminotranszferáz- és ALT-szinteket normál (<40 U/L) és magas (≥40 U/L) szintekbe sorolták. A trigliceridszinteket normál (<150 mg/dl), határértékkel magas (150-199 mg/dl), magas (200-499 mg/dl) és nagyon magas (≥500 mg/dl) kategóriába sorolták. Az alacsony sűrűségű lipoproteinszinteket optimális (<100 mg/dL), optimálisnál magasabb (100-129 mg/dL), határesetben magas (130-159 mg/dL), magas (160-189 mg/dL) és nagyon magas (≥190 mg/dL) szintekbe sorolták. A nagy sűrűségű lipoproteinszinteket alacsony (<40 mg/dL), normál (40-59 mg/dL) és magas (≥60 mg/dL) kategóriába sorolták. A normális WBC-t 3,5-12,5×103/ml között határozták meg. A normális hemoglobinszámot nőknél 11,5-15,0×106/ml, férfiaknál 13-17×106/ml között határozták meg. A normális vörösvérsejtszámot nőknél 4,0-5,2×106/ml, férfiaknál 4,5-5,9×106/ml között határozták meg. A statisztikai elemzést az SPSS 17.0-s verziójával végeztük. A 3 csoport (kiindulási, 3 hónapos és 6 hónapos értékek) közötti átlagok összehasonlítására ismételt varianciaanalízist alkalmaztunk. Párosított mintás t-tesztet alkalmaztunk bármely 2 csoport közötti átlagok összehasonlítására. A P<.05 értékű eredményeket statisztikailag szignifikánsnak tekintettük.
Eredmények
A szájon át szedhető izotretinoinnal történő kezelést 349 betegnél kezdtük meg intézményünkben 2009 júniusától 2012 júniusáig. E betegek közül huszonhetet kizártunk a vizsgálatból, mivel orvosi dokumentációjuk nem állt rendelkezésre. 322 beteg orvosi kartonját szereztük be. A vizsgált populáció 226 (70,2%) nőből és 96 (29,8%) férfiból állt. A betegek életkora 17 és 64 év között volt, az átlagéletkor 23,9 év volt. A nők átlagéletkora (szórás) 23,9 (5,4) év, a férfiak átlagéletkora (SD) 23,8 (7,02) év volt. A betegek többsége napi 30 vagy 40 mg izotretinoint kapott. Az adagok és a laboratóriumi értékek közötti különbségeket nem elemeztük, mert feltételeztük, hogy nem lesz jelentős különbség, mivel a legtöbb beteg ugyanazt az adagot kapta. A WBC átlaga (SD) 8,4 (3,5)×103/ml volt. Az átlagos (SD) RBC 4,9 (0,5)×106/ml volt. Az átlagos (SD) hemoglobinszám 14,3 (1,7)×106/ml volt (nők 13,6 ×106/ml; férfiak 15,9 ×106/ml).
A vizsgálatban az izotretinoin májenzimekre (AST és ALT) és lipidekre (TG, LDL és HDL) gyakorolt hatását értékelték. A betegek csaknem mindegyikénél (>95%) normális volt a kiindulási AST- és ALT-szint. Az eredményeket a táblázatban ismertetjük. Néhány értéket nem minden betegnél rögzítettek minden egyes nyomon követéskor.
