Egy elemzés arról, hogy miért olyan szörnyű a modern zene

Itt egy népszerű videó a YouTube-on, amely a mai zene minőségét tárgyalja az elmúlt évtizedekéhez képest:

A videó idézi a spanyol Nemzeti Kutatási Tanács 2012-es tanulmányát, amely arra a következtetésre jutott, hogy a modern zene évről évre rosszabbnak tűnik. Konkrétan a kutatók 500 000 felvételt készítettek minden zenei műfajból 1955 és 2010 között. Minden egyes dalt bonyolult algoritmusokon futtattak le. Ezek az algoritmusok három különböző mérőszámot mértek: (1) a hangzásbeli változatosságot; (2) a harmonikus összetettséget; és (3) a hangosságot. A következőket találták:

1. Az elmúlt évtizedek során a zene hangszínvilága drasztikusan csökkent. A “hangszín” a hallgatott zenében lévő hangok textúrája, színe és minősége. A hangszínbeli változatosság az 1960-as években érte el csúcspontját, és azóta folyamatosan csökken. A dalok egyre kevésbé változatosak hangszerelésükben és felvételi technikáikban. Ahelyett, hogy különböző hangszerelésekkel és felvételi technikákkal kísérleteznének, a popzene túlnyomó többsége ma ugyanazt a hangszerelést használja: billentyűzetet, dobgépet, samplert és számítógépes szoftvereket. Következésképpen minden modern popzene ugyanúgy szól.
2. A hatvanas évek óta a dalok dallamai, ritmusa és éneke egyre inkább hasonlóan szólnak egymáshoz, és sok modern popdal pontosan ugyanazt a hangsort használja egy adott hangnemben: az 5. hangtól a 3. hangig és vissza az 5. hangig. Vagyis a zene harmonikusan kevésbé lett összetett. Hogy miért? Mert ez egy olyan ismerős zenei szekvencia, amelyet a zenehallgatók jól ismernek.
3. Az elmúlt 20 évben a zenei producerek szándékosan hangosabbá tették a dalokat a stúdióban alkalmazott kompressziós effektusok segítségével. A tömörítés a dal leghalkabb részeinek felerősítése, hogy azok megegyezzenek a leghangosabb részekkel, így csökkentve a dinamikai tartományt vagy a “távolságot” a leghangosabb és leghalkabb részek között. Ennek az alkalmazásnak az a hatása, hogy az egész dal hangosabbnak hangzik, függetlenül attól, hogy a hallgató milyen hangerőre állítja a hangerőt. Ez azért történik, hogy egy dal “kiemelkedjen” a hasonló hangzású dalok halmazából – azaz versenycélokból. A kompromisszum az, hogy a tömörítés csökkenti a dal hangzásbeli minőségét.

A videó emellett néhány további megállapítást is tesz:

1. A dalok szöveges minősége az elmúlt 10 évben romlott – a dalszövegek hétköznapibbá és leegyszerűsítetté váltak.
2. Mivel a technológia lehetővé teszi, hogy a zenehallgatók rengeteg dalhoz hozzáférjenek, a mai popdalok tele vannak hookokkal, amelyek a lehető leghamarabb megjelennek egy dalban, hogy a hallgató tovább figyeljen, különben átugrik a következő dalra.
3. A mai popzene hangzásbeli, harmonikus és dinamikai homogenizálódása (a fent leírtak szerint) a zeneipar kockázatkerülésének eredménye. Mivel sok pénzbe kerül befektetni az új zenei tehetségek kifejlesztésébe (akik közül sokakat olyan tehetségkutató műsorokban fedeznek fel, mint az America’s Got Talent vagy az X-Factor), a lemezkiadók biztosra akarnak menni, nem vállalva művészi kockázatot.
4. A zenehallgató közönséget “agymosták”, hogy szeresse ezt a zenét, mert mindenhol ezt játsszák – a rádióban, a bevásárlóközpontokban, az interneten, a filmekben és a televíziós műsorokban. A videó narrátora ezt a “Mere-Exposure Effect”-ként írja le, ami “egy olyan pszichológiai jelenség, amelynek során az emberek preferenciát alakítanak ki olyan dolgok iránt, amelyeket gyakran látnak és hallanak”. Pontosabban, az agyunk dopamint szabadít fel, amikor olyan dalt hallunk, amelyet már többször is hallottunk, és a hatás minden egyes hallgatással egyre erősebbé válik.”

Nagyjából egyetértek a videóban tett összes megállapítással. A kérdés azonban, amire nem kapunk választ ebben a videóban, hogy “miért történik ez?”

Miért vált a zene ennyire szándékosan szörnyűvé az elmúlt két évtizedben? Mi változott a 20. század vége (azaz az 1990-es évek, amely véleményem szerint a zene utolsó nagy évtizede volt) és a 21. század eleje között?

A Napsterrel kezdődött

A Napster 1999-ben jött létre, mint egy peer-to-peer fájlcserélő hálózat, amelyet Shawn és John Fanning testvérek, valamint Sean Parker (aki később a Facebook első elnöke lett) fejlesztettek ki. A Napster-fiók regisztrációja ingyenes volt, és a felhasználók ingyenesen hozzáférhettek hangfájlokhoz, amelyeket megoszthattak más Napster-tagokkal. A Napster népszerűségének csúcsán körülbelül 80 millió felhasználó volt regisztrálva a hálózaton.

A Napster végül leállt, mivel a Recording Industry Association of America pert indított ellene szerzői jogvédett anyagok jogosulatlan terjesztése miatt. A szellem azonban kiszabadult a palackból – emberek milliói nem akartak többé fizetni a zenéért, amikor egyszerűen ingyen letölthették azt az internetről.

A Broken Recording Industry

A 21. század első évtizedében a hanglemezipar látszólag a halálán volt – 1999 és 2010 között az amerikai zenei eladások 50%-kal, 14,6 milliárd dollárról 2009-re 6,3 milliárd dollárra zuhantak. Csak az Apple által 2003-ban bevezetett iPod és iTunes után kezdtek el újra fizetni a zenéért. Az Apple azonban az iTunes platformján történő minden egyes eladásból nagyjából 30%-os részesedést vett ki, így kevesebb bevétele maradt a lemezkiadóknak, amelyek az Apple-n keresztül értékesítették a dalokat.

A 21. század második évtizedének vége felé haladva a zeneipar egésze jól áll: 2017-ben 43 milliárd dollár bevételt termelt, amelyből 20 milliárd dollár az online streaming szolgáltatásokból, mint a Spotify és az Apple Music, valamint az élőzenéből származott. Ebből a 20 milliárd dollárból azonban a lemezkiadók csak 10 milliárd dollárt vittek haza, a zenészek pedig csak 5,1 milliárd dollárt.

Miért hangsúlyozom, hogy csak 10 milliárd dollárt? Az nem sok pénz?

Számoljunk egy kicsit – 1999-ben a lemezipar 14,6 milliárd dollárt vitt haza. Az inflációval való kiigazítás után ez 2017-ben 21,4 milliárd dollárnak felel meg. Ahogy az előző bekezdésben is szerepel, a lemezkiadók 2017-ben csak 10 milliárd dollárt vittek haza. Reálértéken tehát a hanglemezipar bevétele 1999 és 2017 között a felére csökkent. Hogy miért? Mert ma már online kell eladni a zenét, és ezeknek az online platformoknak a tulajdonosai hatalmas részesedést vesznek el a zeneeladásokból. Az Apple Music és a Spotify példáján bemutatjuk, hogyan keresnek ezek a cégek a művészek zenéjéből:

A népszerű digitális világban egy 9,99 dolláros letöltés egy olyan programon, mint az iTunes, szerény 94 centet hoz a művészeknek – kevesebb mint 10%-os részesedést. A lemezkiadó 5,35 dollárt kap, az Apple pedig megtartja a fennmaradó 3,70 dollárt.

A Spotify-t többször vádolták már azzal, hogy nem fizet tisztességesen a művészeknek. Olyan zenekarok, mint a The Black Keys, a Radiohead és a Talking Heads mind kritizálták a szolgáltatást, amiért alulfizeti a művészeket, különösen a független zenészeket.

A streaming szolgáltatás 2013-ban felfedte, hogy a lemezkiadóknak átlagosan csak egy penny töredékét fizeti lejátszásonként (valahol 0 dollár között.006 és 0,0084 dollár között) – és ez csak a kiadóknak járó pénz, nem pedig a művészeknek, akik még ennél is kevesebbet kapnak.

Üzleti szempontból, ha a bevételed 50%-kal csökken, 50%-kal kell csökkentened a költségeidet, hogy ugyanolyan szinten tartsd a nyereségességet. Hol csökkentette tehát a lemezipar a költségeit?

Az A&R vezetőjének kilépése – kávézásom Teddel

Néhány évvel ezelőtt néhány közös ismerősöm révén találkoztam egy volt A&R vezetővel, akit “Tednek” fogok hívni (nem az igazi neve). Azért mondom, hogy “volt”, mert Tedet éppen akkor bocsátotta el a munkaadója, a Universal Music Canada, itt Torontóban, Kanadában. Azt tervezte, hogy az Egyesült Államokba költözik, és a bátyjával fog dolgozni, aki használt autókat árul Texasban. Használt autók eladása egy nemzetközi lemezkiadó A&R-vezetője után nyilvánvalóan nem volt ideális karrierút, de meg kellett találnia a túlélés módját.

Jó srácnak tűnt, ezért meghívtam egy kávéra, hogy beszélgessünk a lemezipar helyzetéről és a szar zenéről, amit az kiadott. Ami a gagyi zenét illeti, Ted elmagyarázta nekem, hogy ez azért van, mert a költségcsökkentés érdekében a lemezkiadók megszabadultak az összes A&R vezetőjétől, akik a lemezkiadóknál a defacto “fülek” és a kapuőrök voltak. Úgy érezte, hogy ez rövidlátó költségcsökkentő intézkedés volt, mert egy jó A&R-vezető szűrőként működött a béna zenészek ellen, és felderítőként a ritka, igazi tehetséggel rendelkező művészek számára. Rámutatott arra, hogy közvetlen összefüggés van az A&R vezetőinek elbocsátása és a lemezipar által előállított zene minőségének romlása között. Vagyis Ted szerint az A&R execek nélkül a hacker zenészek beszivárogtak a lemezkiadókba.

Szóval, mi az az “A&R exec” (Artist & Repertoire executive)? Ez egy nagyon menő munka, amelyben az említett személy feladata:

…új előadókat találni a lemezkiadók számára, szerződést kötni velük, majd felügyelni a művészi fejlődésüket. Ők felügyelik a felvételi folyamatot, beleértve a producerek, dalok és kislemezek kiválasztását, és kapcsolatot tartanak az előadó és a kiadó között. Így ezek a nagyrészt névtelen kapuőrök csendben befolyásolták életünk hangzásvilágát.

Amint Ted egy kávé mellett elmondta nekem, az A&R néhány megmaradt vezetője kockázatkerülővé vált, és egyre kevésbé hajlandó felvenni ígéretes tehetségeket, mert:

“Azt hiszem, manapság a nagy kiadók A&R vezetői félnek kockára tenni az életüket és új művészeket szerződtetni, mert attól félnek, hogy ha egy új művész CD-je nem ad el egymillió darabot, az az állásuk végét jelentheti…”

Szóval csoda, hogy a zeneipar folyamatosan biztonságos, de szar zenét gyárt?

Még mindig készül nagyszerű zene

Ha szereted a jó zenét, ma is rengeteg készül – csak tudnod kell, hol találod meg. Íme egy ügyes cikk a Lifehacker oldalán, amely felsorolja és leírja azokat a hasznos weboldalakat, amelyek segítségével megtalálhatod a neked tetsző zenéket. Sok szerencsét! 🙂

Tetszett ez a cikk? Akkor ezeket biztosan imádni fogod:

Fake It Until You Make It – A Guide For Aspiring Popstars (2021 Edition)

Why It’s Hard to Get Your Song on a Spotify Playlist

És ha azonnal jó zenét szeretnél hallani, akkor nézd meg a saját dalaimat a Spotify-on 😊

Még több ilyen cikket szeretnél olvasni? Kövess az Instagramon, ahol bejelentem az új blogbejegyzéseket, valamint eredeti zenéket és gitárleckéket posztolok

.