Néha jön egy új (általában külföldi) film, amely az aljas kizsákmányolás és a pszichológiailag pusztító horror közötti vékony határon mozog. Tavaly Tom Six holland rendező ellentmondásos The Human Centipede (The Human Centipede (First Sequence) című filmjének sikerült ez, bár akaratlanul vicces, hogy ne mondjam, részben hatásos módon; bármennyire is próbálkozott Six filmje, egyszerűen semmi ijesztő nincs egy seggnyaló emberekből álló láncban. Undorító, abszolút, de egyáltalán nem ijesztő.
Mellesleg, miután láttam az Egy szerb filmet, Az emberi százlábú egy könnyed vígjátéknak tűnik. A szerb származású rendező, Srdjan Spasojevic bemutatkozó filmje, amelyet a hétvégén mutatnak be korlátozott számban (NC-17-es besorolással, ne feledjük), a kritikák és a nyílt harag villámhárítója volt azóta, hogy a hihetetlenül erőszakos és szexuálisan explicit film tavaly év elején megkezdte fesztiválfutását.
Most, hogy végre láttuk az Egy szerb filmet, könnyű megérteni, hogy az emberek miért bélyegzik meg talán a valaha készült legextrémebb filmnek. A film egy lecsúszott pornósztárról, Milosról (Srdjan Todorovic) szól, aki elvállal egy utolsó filmes munkát, hogy feleségét és fiát elköltöztesse az elnyomó Szerbiából; új rendezője azonban nem mondja el neki, mivel jár a szerep, ami groteszk jelenetek sorozatához vezet, amelyek mind Milost, mind az Egy szerb film bátor közönségét sokkolják.
A nihilista mű dühös darabja, Spasojevic filmje hihetetlenül messzire megy, hogy egyik borzalmas képet a másik után a szemünk elé tárja. Szóval, minden bátor filmkedvelő lélek számára úgy döntöttünk, hogy egy alapozóval szolgálunk a 2011-es év legbetegebb filmjeként könnyen beírható alkotáshoz. Íme az útmutató a szerb film legfelkavaróbb jeleneteihez. Látjátok, mi mindent megteszünk a szórakoztatásotok és tájékoztatásotok érdekében? Most már csak a terápiás költségeinket kell fedezned. A számla már a postán van.