Az indukált pluripotens őssejtek (iPSC) potenciális felhasználását a személyre szabott regeneratív gyógyászati alkalmazásokban a transzgenetika növelheti, beleértve a konstitutív sejtcímkék, differenciálódási riporterek vagy betegségfenotípusok modulátorainak kifejeződését. Így az izogén vagy eltérő genetikai háttérrel rendelkező iPSC alklónok között is van precedens a reprodukálható transzgén-expresszióra. Vírus- vagy transzpozonvektorok használatával a transzgének integrációs helyeit és kópiaszámát nehéz ellenőrizni, és szinte lehetetlen több sejtvonalon keresztül reprodukálni. Ráadásul a véletlenszerűen integrált transzgének gyakran pleiotróp pozíciós hatásoknak vannak kitéve a differenciálódás során bekövetkező epigenetikai változások következtében, ami aláássa az iPSC-kben történő alkalmazásokat. Ennek megoldására a népszerű TALEN és CRISPR/Cas9 nukleáz technológiákat adaptáltuk annak érdekében, hogy a transzgéneket előre meghatározott lokuszokba vezessük be, és leküzdjük a véletlenszerű pozícióhatásokat. Az AAVS1 egy példaértékű lókusz a PPP1R12C génen belül, amely lehetővé teszi a CAG promóter által vezérelt transzgének robusztus expresszióját. A géncélzás úgy szabályozza a transzgén kópiaszámát, hogy a riporterek expressziós mintázata reprodukálható és ∼2-szeresére skálázható. Továbbá, a génexpresszió hosszú távú humán iPSC-kultúra és in vitro differenciálódás során több vonal mentén is fennmarad. Itt felvázoljuk az AAVS1 célzási protokollunkat, amely standardizált donorvektorokat és konstrukciós módszereket használ, valamint gyakorlati megfontolásokat adunk az iPSC-kultúrával, a gyógyszerszelekcióval és a genotipizálással kapcsolatban.