INTRODUCDUCTION: A hasfali sérvek javítására egyre gyakrabban alkalmaznak laparoszkópos technikákat, de különböző eseteket és szövődményeket írtak le, mint a megközelítés lehetséges kockázatait. A szeróma kialakulását az egyik leggyakoribb szövődményként dokumentálták, bár a legtöbbször tünetmentes marad, és csak incidensnek tekinthető. A szeróma előfordulását a laparoszkópos hasi sérv helyreállítása után nem dokumentálták és elemezték megfelelően, mivel a különböző szerzők által használt definíció nem azonos az egyes sorozatokban. A klinikai szeróma új osztályozását mutatjuk be annak érdekében, hogy megpróbáljuk megállapítani e lehetséges szövődmény valós előfordulását.
KLINIKAI OSZTÁLYZÁS: A klinikai szerómák a fizikális vizsgálat során sok betegnél kimutathatók az LVHR után, de az esetek többségében nem okoznak problémát vagy csak minimális kellemetlenséget, amely lehetővé teszi a normális tevékenységet. E tény és a kezelésükhöz szükséges orvosi vagy invazív terápia szükségessége alapján öt csoportot lehet felállítani ennek az entitásnak a besorolása érdekében: I. típus, 1 hónapnál rövidebb ideig tartó klinikai szeróma; II. típus (túl hosszú ideig tartó szeróma), 1 hónapnál hosszabb ideig tartó klinikai szeróma (II. típus 1 és 3 hónap között, IIb pedig 3 és 6 hónap között); III. típus (tüneti szeróma, amely orvosi kezelést igényelhet), a szerómával kapcsolatos kisebb szövődmények (6 hónapnál tovább tartó szeróma, a beteg esztétikai panaszai a szeróma miatt, a szerómával kapcsolatos kellemetlenségek, amelyek nem teszik lehetővé a beteg normális tevékenységét, fájdalom, felszíni fertőzés cellulitiszekkel); és IV. típus (kezelést igénylő szeróma), a szerómával kapcsolatos súlyosabb szövődmények (a szerómát meg kell szúrni, a szeróma spontán lefolyik, nyílt megközelítésben alkalmazható, mély fertőzés, kiújulás és a háló kilökődése). Fontos különbséget tenni a szövődmény és az incidens között, a szeróma akkor tekinthető incidensnek, ha az I. vagy II. típusú szerómának minősül, és szövődménynek, ha a III. és IV. csoportba tartozik. A legmagasabb besorolást kell használni a szeróma típusának leírására.
KÖVETKEZTETÉSEK: A szeróma az egyik leggyakoribb szövődmény a laparoszkópos ventralis sérvjavítás után, bár valós klinikai előfordulása változó, mivel az irodalomban különböző paraméterek alapján írták le. Szinte minden esetben megfigyelhető a radiológiai vizsgálatok során, de nincs meghatározva, hogy véletlen vagy szövődménynek kell-e tekinteni. Ezen okok miatt a szeróma új osztályozását javasolták annak érdekében, hogy egységesítsék a sebészek által a tapasztalataik leírásakor alkalmazott kritériumokat. Ezt az osztályozást a jövőben a szeróma kialakulásának csökkentésére javasolt új módszerek hatásának mérésére is lehetne használni, hogy értékelni lehessen a szeróma előfordulását az alkalmazott hálótól függően, és azt is lehetne javasolni, hogy használják a szeróma előfordulásának leírására a nyitott ventralhernia-javítás után.
A szeróma előfordulásának leírására is lehetne javasolni.