A hallás és a hallgatás közötti különbség

Noha e két szót megkülönböztetés nélkül, ellentmondás nélkül használják, a hallás és a hallgatás között nagy különbség van, ami meghatározza a tudattalan használatukban elkövetett nagy hibát.

Hallani hallás nélkül is lehet, de fordítva soha.

Mi a hallás?

Hallani annyi, mint a hallás érzékén keresztül hangokat érzékelni, anélkül, hogy szükségszerűen megértenénk, mit hallunk. A hallás működésbe hozza a hallórendszert.

Az emberek hallanak szavakat, hangokat, hangokat, zajokat stb.

Mi a hallás?

A hallás azt jelenti, hogy hallás közben más érzékszerveket is aktiválunk, hogy megértsük a hallottakat. A hallgatás olyan kognitív funkciókat hoz működésbe, mint a figyelem, a gondolkodás, az emlékezés és az érvelés, amelyek az agyat és az idegrendszert munkára késztetik.

Az emberek hallgathatnak üzeneteket, jeleket, zenét stb.

A hallás és a hallás közötti különbségek

A fenti definíciókban észrevehető a fogalmak közötti alapvető különbség, azonban a hallás és a hallás között más különbségek is vannak, amelyeket az alábbiakban különböző fő szempontok szerint mutatok be.

Fogalom

Hallás: Az egyik érzékszerv, a hallószerven keresztül a rezgések érzékelésének képessége, amelyeket hangként értékelünk. A rezgéseket a fül érzékeli, majd idegimpulzusokká alakulnak át, és az agyba jutnak. A hallás még akkor is megtörténik, amikor az ember alszik, mivel a fül érzékeli a hangokat és továbbítja azokat az agy felé.

Hallgatás: Olyan kommunikációs technika, amely a hallgató figyelmét igényli, hogy az ember nemcsak hallja, hanem a figyelem révén megérti, elemzi az üzenetet, és bizonyos esetekben választ is ad rá. Ez az, amit az információ visszacsatolásának nevezünk.

Az érintett szervek

Hallás: A hallás csak a hallórendszert aktiválja, A halláshoz elegendő az egészséges hallás.

Hallgatás: A hallás a hallórendszert, az agyat, az idegrendszert aktiválja. A halláshoz többre van szükség, mint egészséges fülre, koncentrációt igényel, bizonyos esetekben további erőfeszítést igényel a megértés.”

Mint cselekvés

Hallás: Ez egy önkéntelen cselekedet. Ez egy fiziológiai jelenség, amely az érzékelés birodalmába tartozik. A hallásérzékelés kisebb-nagyobb mértékben lehetővé teszi a hangok érzékelését. A hallás passzív cselekedet.

Hallgatás: Önkéntes cselekedetnek minősül, és szándékosságot feltételez. Ez egy szerzett értelmezési jelenség, amely a szavak, az alkalmazott hangszín és még a testbeszéd segítségével is képes figyelni, felfogni és értelmezni bármely beszélgetőpartner üzenetét. A hallgatás aktív cselekedet, magában foglalja a hallottakat, valamint a következtetést, a megértést, az értelmezést és a hallottak értelmezését.

A hallás és a hallgatás közötti általánosságok

Mi lehet, hogy valaki hallja Önt, de ha nem figyel, nem fogja megérteni, amit mond, tehát hallotta Önt, de nem figyelt Önre.

Azért, hogy ezt könnyen lássuk, van egy meglehetősen szokásos példánk: Egy zsúfolt étteremben több beszélgetés zaját hallod, de csak azt hallod, amelyik téged érdekel, vagyis a társaidét. Hallod és érzékeled a környezeti zajokat, még néhány szót is tisztán hallasz, de csak arra figyelsz és figyelsz, ami számodra fontos, és ez az, amire odafigyelsz és amire igyekszel figyelni a zaj közepette. Könnyen hallhatod a szomszéd asztalnál folyó beszélgetést, de ha nem figyelsz oda, nem érted, nem hallod, és nem tudod megismételni.

Másrészt nyilvánvaló, hogy a leggyakoribb hiba e kifejezések használatában az, amikor a befogadót vagy a beszélgetőpartnert kérdezik, nem ugyanaz, és nem is közömbös a használata: hallasz engem? vagy hallasz engem?

• Hallasz engem? Arra utal, hogy tudjuk, a hang megfelelően eljut-e a hallgatóhoz.
• Hallasz engem? Arra vonatkozik, hogy megérted-e az üzenetet.

A telefonbeszélgetés során, ha valamilyen technikai probléma lép fel, valamilyen interferencia lép fel, és a hang nem éri el a másik személyt, ezért nem hallod, annak ellenére, hogy megadod a szükséges figyelmet, ellentmondásos módon figyelsz (érdeklődést mutatsz), de nem hallod (nincs hang, a hang nem éri el a hallószervet).

Egy másik nagyon egyedi eset az, amikor egy olyan országba látogatsz, ahol egy másik nyelvet beszélnek, hallod, amit beszélnek, de a szavaknak, amiket kimondanak, nincs értelme számodra. A füled lehetővé teszi, hogy befogadd a hangjaikat, de mivel előzetesen nem ismered a jelentésüket, ezek csak zajok lesznek az agyad számára. A más nyelvű üzenetek meghallgatása összetett folyamattá válik, szükség van arra a képességre, hogy értelmezzük és értelmet adjunk nekik, akár a memóriánkat, akár a beszélő testbeszédét használva.

Végezetül tudnunk kell, hogy sokan úgy gondolják, hogy a hallás és a hallgatás ugyanaz a dolog, és hogy ez természetes és normális cselekedet, hogy ennek elkerülése érdekében csak be kell fogniuk a fülüket, így soha nem fejlődik ki bennük a valódi hallás képessége, ezzel korlátozva érzékeiket és tudásukat.

Nem képesek meghallani, amit mondanak, de képesek meghallani, amit mondanak.