We have mapped 18,000+ circular mounds in a section of southern Acidalia Planitia using their sizes, shapes, and responses in Nighttime IR. Becsléseink szerint több mint 40 000 ilyen jellegzetesség fordulhat elő a területen, amelyek eloszlása általában megfelel a javasolt Acidalia becsapódási medence déli felének. A halmok átlagos átmérője körülbelül 1 km, domborzatuk akár 180 m is lehet, és a legtöbbjük a korai amazóniai korúként feltérképezett egységek fölött fekszik.
A halmok felszínéről készült nagy felbontású felvételeken viszonylag sima rétegek, kötényszerű nyúlványok a síkságokra, árkok és koncentrikus kör alakú, kör alakú dombhátak láthatók. Néhány felvételen a halmokhoz kapcsolódó karéjos és áramlásszerű vonások láthatók. A halmok albedója általában magasabb, mint a környező síkságoké. A látható és közeli infravörös színképek arra utalnak, hogy a halmok és a síkságok finom ásványtani különbségeket mutatnak, a halmokon fokozott bevonatokkal vagy esetleg nagyobb mennyiségű kristályos vas-oxidokkal.
Az új orbitális adatok és a regionális térképezés fényében e struktúrák többféle analógiáját értékelték. Az iszapvulkanizmus a legközelebbi földi analógia, bár az Acidaliában lejátszódó folyamatnak kifejezetten marsi tulajdonságai lettek volna. Ezt az értelmezést alátámasztja az Acidalia geológiai környezete, amely a Chryse-Acidalia öböl távoli végén helyezkedik el, ahová nagy mennyiségű üledék rakódott le a Hesperia kiáramlási csatornáin keresztül. Távolabbi helyzeténél fogva az Acidalia a kiáramló üledékekből származó iszap és folyadékok felhalmozódásának depocentruma lehetett.
Az Acidaliában található halmok bősége tehát valószínűleg e medence egyedülálló geológiai helyzetének következménye. Az egész medencére kiterjedő iszapkitörés a túlnyomásnak tulajdonítható (amely a gyors kiáramlási üledékképződés hatására alakult ki), amelyet talán olyan eseményekhez kapcsolódó regionális folyadékkibocsátási kiváltó tényezők segíthetnek, mint a tektonikus vagy hidrotermikus impulzusok, a klatrátok destabilizálódása vagy egy fagyott víztömeg szublimációja. Jelentős gázkibocsátásról lehetett szó, és a kiterjedt iszapvulkanizmus hosszú életű csatornákat hozhatott létre a feláramló talajvizek számára, amelyek potenciális élőhelyet biztosítottak egy in situ mikrobióta számára.
Az iszapvulkanizmus minimálisan megváltozott anyagokat szállít a mélyből a felszínre, és az Acidalia iszapvulkánjai ezért hozzáférést biztosíthatnak olyan mély zónákból származó mintákhoz, amelyek egyébként hozzáférhetetlenek lennének. Mivel az Acidalia távoli elhelyezkedése a potenciálisan jelenlévő szerves anyagok koncentrációjának és konzerválódásának is kedvez, az iszapvulkanizmus által a felszínre hozott minták tartalmazhatják a lehetséges múltbeli vagy akár jelenlegi élet bioszignatúráit. Ennek megfelelően az Acidalia halmai a feltárások új osztályú célpontjait kínálhatják.