A pajzsmirigyhormonok kritikus fontosságúak a here strukturális és funkcionális fejlődéséhez, és a Sertoli-sejteket a trijódtironin (T3) valódi célsejtjeinek tekintik. A pajzsmirigyhormonok szerepe a felnőttkori herében azonban minimálisnak tűnik, és nem ismert az a mechanizmus, amellyel a hereműködést befolyásolják. A meglévő vér-test gát miatt a pajzsmirigyhormonok koncentrációja az ondóplazmában alacsonyabb marad, mint a vérplazmában. Megállapítottuk, hogy a T3 nemcsak a keringésből, hanem a tiroxin T3-á történő helyi enzimes átalakulásából is eljuthat a herébe. A tiroxin 5′-dejodinálásáért és a T3 helyi előállításáért felelős enzimaktivitás jelenlétét a vaddisznó ondóplazmájában is kimutattuk. Az ondóplazma 5′-dejodináz (5′-D) túlnyomórészt a propiltiuracil (PTU) iránt nem érzékeny II. típusú izoenzimnek tűnt, amelyet eddig olyan szövetekben találtak, ahol a parakrin jelátvitelben játszik szerepet. Molekulájában szelenociszteint tartalmaz (aurotioglükóz általi gátlás), és a reverz-T3 mint szubsztrát látszólagos Km értéke 0,36 nM, Vmax értéke pedig 23,8 fmol I-/mg fehérje/perc. Mivel a szeminális plazma 5′-D-t a PTU részben, de nem kompetitíven gátolja, nem zárható ki két 5′-D izoenzim (I. és II. típus) jelenléte a szeminális plazmában. Az 5′-D aktivitás a herékben jelentősen megnőtt a 3. és a 4. hét között, és ez a növekedés együtt járt a herék méretének növekedésével. A herék súlygyarapodása és az életkor közötti kapcsolat hasonló jellegzetes változást mutatott, és megfelelt az 5′-D-aktivitás változásának. A rágcsálóktól eltérően a prepubertális sertés heréjében a Sertoli-sejtekben pajzsmirigyhormon-receptorok találhatók, ami arra utal, hogy növekvő malacokban a herék 5′-D-je kulcsfontosságú tényező a biológiailag aktív T3 helyi ellátásának szabályozásában, és a herék parakrin működésének lényeges tényezője. A jelen eredmények az 5′-deiodináz első kimutatása és jellemzése a szeminális plazmában.