A Csendes-óceán északi részén búvárkodó tudósok megrémültek, amikor rejtélyes hangokat hallottak, mintha dárdafegyverekből lőttek volna. A rázó hangokról kiderült, hogy a legnagyobb korallzátonyhalak, az úgynevezett papagájhalak közötti, eddig soha nem látott (vagy hallott) fejcsóválások voltak.
Az 1,3 méteres hosszúságot és a 46 kilós súlyt is elérő óriás bumfordi papagájhal (Bolbometopon muricatum) csoportjait tanulmányozva a kutatók videón és képeken dokumentálni tudták az erőszakos viselkedést.
A zátonyhalakat gömbölyded homlokukról nevezték el, amely hozzáadódik a különc, duzzadt ajkakhoz és a sárgás-rózsaszínűre színeződő arcukhoz.
“Számunkra úgy hangzott, mintha valaki a fülünkhöz közel lőtt volna ki egy lándzsapuskát. Mielőtt láttuk volna ezt a viselkedést, valójában azzal viccelődtünk, hogy a bumpheads úgy fejelnek, mint a bighorn birkák” – mondta a LiveScience-nek Roldan Muñoz, a tanulmány kutatója a National Marine Fisheries Service észak-karolinai Beaufort Laboratóriumának munkatársa. “El voltunk ájulva, amikor valóban szemtanúi voltunk ennek a viselkedésnek.”
2011 nyarán, mintegy 100 órányi sznorkelezés és búvárkodás során a kutatók a Wake Atollnál többször is szemtanúi voltak a fejbeverési rituáléknak. A hím papagájhalak fejjel előre úsztak egymás felé, amíg fejre-fejre ütköztek, ami még nézni is fájdalmas ütközés. Közvetlenül a frontális ütközés után a szemben álló papagájhalak gyorsan félkörben úsztak, és megpróbálták egymás hátát és oldalát megharapni.
“A körözést követően a halak ellentétes irányba úsztak szét, majd ismét szembefordultak egymással, hogy további ütközéseket kezdeményezzenek” – írják a kutatók a héten a PLoS ONE nyílt hozzáférésű folyóiratban.
A lármázó rituálék megfigyelése során kiderült, hogy a legtöbb az ívás napjain és helyszínein történt.
A kutatók azt gyanítják, hogy a szexuális szelekció magyarázhatja a hím papagájhalak fejének tetején lévő úgynevezett csontosodó gerinc, vagy dudor kialakulását, valamint a tompa viselkedést. A kutatók szerint valószínűbb, hogy ezek a fejbeverő gének a populációban maradnak, mint a nem fejbeverő gének.
“Úgy gondoljuk, hogy a fejbúbos hímek a dominancia és a preferált területhez való hozzáférés érdekében fejbúboznak, amivel aztán jelzik a nőstényeknek, hogy a hímek párzásra alkalmasak” – mondta Muñoz. Az erőszakos bemutatóról készült videókon ugyanis az a hím, amelyik megnyeri a fejbeverést, egy adott hely fölött lebeg, fenntartva helyét a vízoszlopban, hogy a nőstényekre várjon.”
“Eddig még senki sem hallott arról, hogy bármelyik tengeri halfaj fejbeverje a fejét” – mondta Muñoz.
De hogyan maradhatott egy ilyen harsány viselkedés ilyen sokáig észrevétlen?
A kutatóknak van néhány gondolatuk erre vonatkozóan. Mivel a viselkedés a hímek közötti versengés eredménye a lányokhoz való hozzáférésért, valószínűleg csak a halak nagy sűrűségű populációiban fordul elő. Sok populáció már megfogyatkozott, és így nem valószínű, hogy támogatná a viselkedést.
A fejbeverés tökéletes helye? A Nagy-korallzátony, amelynek külső zátonyai mentén a legegészségesebb bukófejű populációk élnek.
“De a külső zátonyoknál kora reggel kellene tartózkodni, kifejezetten a szaporodási viselkedés megfigyelésére törekedve, hogy esélyünk legyen a fejbeverés megfigyelésére – és ez nem kis teljesítmény, tekintve a külső zátonyok parttól való távolságát” – mondta Muñoz.
“A Wake Atollnál a külső zátony nagyon közel van a parthoz, így könnyen el tudtunk helyezkedni a megfelelő helyen a megfelelő időben. De teljesen meglepődtünk.”
A kutatók azt tervezik, hogy visszatérnek a Wake Atollra, hogy többet tudjanak meg a bumphead populáció párzási szokásairól.
Kövesse a LiveScience-t a Twitteren .
- Képgaléria:
- Marine Marvels Marvels Marvels Marvels Marvels Marvels Marvels Marvels Marvels Marvels Marvels Marvels: Látványos fotók a tengeri élőlényekről
- Színpompás teremtmények: Hihetetlen korallok