2020. májusi szám
Fókuszban a fitnesz: Vol. 22, No. 5, P. 50
A lupuszban szenvedők és a betegség hatásainak tudatosításáért küzdők számára a május fontos hónap. Nemcsak a lupusz tudatosság hónapja, hanem május 10-e a lupusz világnapja is. Mindkét megnevezés célja, hogy felhívja a figyelmet a lupuszra, egy olyan autoimmun betegségre, amelyet nehéz diagnosztizálni – sok betegnél ez évekig is eltarthat.
A lupuszt gyakran nevezik a “nagy utánzónak”, mivel tünetei változatosak és változóak, az egész testet érinthetik, és más betegségeket utánozhatnak. Talán ismerős lehet az internetes mém: “Ez nem lupusz!”, amely a House, M.D. című népszerű orvosi drámából ered, Hugh Laurie főszereplésével, aki a zseniális, de mogorva címszereplő Gregory House-t alakítja, aki orvosi rejtélyeket old meg rezidenseivel. Több epizódban fiatalabb kollégái lupuszt javasolnak diagnózisként, mire ő azt válaszolja: “Ez nem lupusz” vagy “Ez soha nem lupusz”. 1,5 millió amerikai (évente körülbelül 16 000 új eset) és világszerte több mint 5 millió ember esetében valójában lupusról van szó.
A lupus leggyakoribb formája és e cikk középpontjában a szisztémás lupus erythematosus (SLE) áll, amely az összes lupusos eset körülbelül 70%-ában fordul elő. Ez a forma érintheti az ízületeket, a bőrt és/vagy a főbb szerveket. Az SLE-esetek körülbelül felében egy vagy több fontos szerv, köztük a szív, a tüdő, a vese és az agy is érintett.
A lupusz egy másik típusa – a bőr lupusz – csak a bőrt érinti, és a lupusos esetek körülbelül 10%-ában fordul elő. A lupusos esetek fennmaradó 20%-ához tartozik a gyógyszer okozta lupus és az újszülöttkori lupus.
A lupus általában 15 és 44 éves kor között alakul ki; a betegségben szenvedő felnőttek 90%-a nő. Az SLE halálos kimenetelű lehet – 10-15%-a idő előtt meghal az SLE szövődményei miatt. Az Amerikai Lupus Alapítvány az SLE-t “kiszámíthatatlan és félreértett autoimmun betegségként írja le, amely a test különböző részeit pusztítja. Nehéz diagnosztizálni, nehéz vele együtt élni, és kihívást jelent a kezelése. A lupusz kegyetlen rejtély, mert rejtve és meghatározatlan, sokféle tünettel jár, figyelmeztetés nélkül támad, és nincs ismert oka vagy gyógymódja.”
Tünetek és súlyosság
Az autoimmun betegségekben a szervezet immunrendszere saját szöveteit és szerveit támadja meg, gyulladást és egyéb károsodást okozva. Az SLE tünetei és a betegség súlyossága az érintett szervektől és szövetektől függően változik. A tünetek a következők lehetnek:
– szélsőséges fáradtság;
– pillangó alakú kiütések az arcon és kiütések más területeken;
– hajhullás;
– fejfájás;
– fényérzékenység;
– megmagyarázhatatlan láz;
– vérszegénység;
– száj- vagy orrfekély;
– ödémás duzzanat a kezekben, lábakban vagy lábakban;
– rendellenes véralvadás;
– szívbetegség és stroke;
– vesebetegség;
– fájdalmas légzés a mellkasi gyulladás miatt;
– neurológiai működési zavarok, beleértve a kognitív veszteséget, látászavarokat, memóriaproblémákat, szédülést és görcsöket; és
– krónikus fájdalmas duzzadt ízületek és izmok.
Az SLE-ben szenvedőknél sokkal nagyobb a CVD és a halálozás kockázata. Az SLE-ben szenvedők vezető halálozási oka a szívroham, amely átlagosan 20 évvel korábban következik be, mint az általános felnőtt lakosság körében.1
A rendszeres testmozgás fontos szerepet játszik a kardiovaszkuláris kockázat minimalizálásában, de a betegség összetettsége és a betegek közötti súlyossági különbségek miatt nehéz általános testmozgási ajánlásokat adni az SLE-s betegek számára. Például egyes betegeknél előfordulhat, hogy nincsenek látható tünetek, míg másoknak fizikai fogyatékosságuk van. A napi működés a tünetek függvényében változik.
Mint minden autoimmun betegségre, az SLE-re is jellemzőek a tünetek fellángolásai-kiújulásai. Minden 3 SLE-s betegből egynek több autoimmun betegsége is van, ami tovább nehezítheti a tüneteket és a mindennapi működést. Az, hogy az SLE-ben szenvedő egyén képes-e rendszeresen sportolni, a betegség súlyosságától és a tünetek típusától, valamint az egyéb egészségügyi állapotoktól függ.
Egy 2017-es metaanalízis szerint a terápiás testmozgás biztonságos, és nem befolyásolja hátrányosan az SLE betegség progresszióját vagy súlyosságát. Az SLE-betegek esetében a testmozgás jelentett előnyei közé tartozik a depresszió és a fáradtság csökkenése, valamint a fizikai erőnlét javulása.1
A más betegségekkel kapcsolatos testmozgás-kutatásokkal összehasonlítva, az SLE esetében végzett testmozgással kapcsolatos tanulmányok korlátozottak. Valójában nem végeztek elegendő kutatást ahhoz, hogy véglegesen meghatározzák az SLE-ben szenvedők számára ideális testmozgást. Az aerob testmozgást vizsgálták a legtöbbet; a legtöbb tanulmány, amely előnyökről számolt be, alacsony terhelésű aerob tevékenységekre vonatkozott.1
Tréningjavaslatok
A National Strength and Conditioning Association (NSCA) kutatói az SLE-ben szenvedők számára edzési útmutatót tettek közzé, megjegyezve, hogy e betegek többsége biztonságosan végezhet testmozgást, feltéve, hogy az orvos engedélyt ad rá. Az NSCA az SLE-ben2 szenvedők számára a rendszeres testmozgás következő előnyeit említette:
– megnövekedett aerob kapacitás és állóképesség;
– javult az alvás minősége;
– csökkent a szorongás és a depresszió;
– csökkent a fáradtság; és
– javult az általános életminőség.
Az orvos által engedélyezett testmozgás esetében az aerob tevékenységek, az ellenállás-edzés és a nyújtás kombinációja ajánlott. A gyaloglás, a kerékpározás, a vízi testmozgás, a Wii Fit exergaming, a kézi súlyokkal és ellenállásszalagokkal végzett erőnléti edzés, valamint a statikus és dinamikus nyújtás bizonyítottan fittségi előnyöket nyújt az SLE-ben szenvedők számára.2
A kardiopulmonális tünetekkel vagy fényérzékenységgel küzdő, illetve fájdalomcsillapítót rendszeresen szedő SLE-betegeknél további megfontolásokra van szükség a testmozgás előírása során. Ha az SLE a szívet és a tüdőt érinti, a testmozgás ellenjavallt lehet, vagy orvosilag felügyelt testmozgásra lehet szükség. Az olyan betegek esetében, akik fájdalom- és gyulladáscsökkentő gyógyszereket, például fájdalomcsillapítókat vagy kortikoszteroidokat szednek, az edzés intenzitását figyelemmel kell kísérni. A gyógyszerek okozta fájdalomcsillapítás túledzéshez és a betegség fellángolásához vezethet.
A fényérzékeny betegeknél a napozás okozta kiütések és a tünetek fellángolásának elkerülése érdekében útmutatást kell adni a szabadban végzett testmozgáshoz; a fényvédő krémek és UV-blokkoló ruházat gondos használata, valamint a kora reggeli vagy esti sportolás mérsékelheti a fényérzékenységi reakciókat.2
Az NSCA kutatói megjegyzik: “A lupusz súlyossági tartománya egyénenként és napról napra eltérő, ezért elengedhetetlen, hogy az edzésprogramokat kifejezetten az egyénre szabják”. Az edzésterveket hozzá kell igazítani a tünetek változásaihoz, amelyek naponta előfordulhatnak. Például egy hárommérföldes séta egy ferde futópadon az egyik nap elvégezhető, míg egy másik nap a székjóga lehet az egyetlen elviselhető tevékenység.
Nem publikáltak tanulmányokat az olyan testgyakorlatokról, mint a tai chi/qigong, a jóga és a pilates, kifejezetten az SLE tüneteinek enyhítésére. Azonban más betegségekkel kapcsolatos bizonyítékok alátámasztják alkalmazásukat az izom- és ízületi fájdalmak és a stressz enyhítésére, valamint az életminőség javítására. Ezért ezeknek az elme-test gyakorlatoknak a kíméletes formái valószínűleg az SLE okozta krónikus fájdalomban és fáradtságban szenvedők számára is hasznosak lehetnek.
További információért az Amerikai Lupus Alapítvány (Lupus Foundation of America) Lupus Awareness Month (Lupus tudatossági hónap) eszköztárat és egyéb oktatási forrásokat kínál a www.lupus.org/lupus-awareness-month/lupusawareness-month-toolkit oldalon.
– Jennifer Van Pelt, MA, minősített csoportos fitneszoktató és egészségügyi kutató a pennsylvaniai Lancaster körzetében.