Hollandiában élek, több mint 17 millió lakosával ez egy sűrűn lakott ország, ahol minden egyes földdarabnak sikerült hasznot adnunk. A föld rendkívül értékes; a mezőgazdasági földek bérleti díjai messze a legmagasabbak Európában, és ennek következtében minden egyes földdarabnak jövedelmet kell biztosítania. El tudja képzelni, hogy egy holland embernek milyen nehéz felfogni az elhagyott mezőgazdasági földterületeket? Ez olyan földterület, amely hosszabb időre kikerült a termelésből. Ennek számos oka lehetett. Amellett, hogy a föld teljesen leromlott vagy szennyezett, ami termeléskiesést eredményezett, más okok lehetnek a mezőgazdasági termékek kedvezőtlen piacai, a földek kezeléséhez szükséges technológia elérhetetlensége vagy a gazdálkodó életkora és az utódok hiánya.
2020. november 18-án egy nagyszerű workshopon vettem részt: “A biomassza, az energia és egyéb nem élelmiszeripari szolgáltatások földterületeinek rendelkezésre állása az EU-ban”. Az Európai Bizottság Energiaügyi Főigazgatósága megbízásából és a Wageningeni Egyetem & Research és partnerei által végrehajtott tanulmányt készítettek az EU-ban ténylegesen rendelkezésre álló földterületek elemzésére. Bár az 1975 és 2016 közötti tendencia egyértelműen azt mutatta, hogy a használt mezőgazdasági területek nagysága csökkent, a nem használt mezőgazdasági területek nagysága 2005 és 2016 között stabil maradt, és átlagosan nem kevesebb, mint 1 737 200 km2 volt. Ez Hollandia területének körülbelül 41-szeresének felel meg! Bátorítanék mindenkit, akit érdekel, hogy olvassa el a jelentést a további részletekért; a következtetés valóban mozgásba hozta az elmémet!
Az elhagyás probléma?
Az, hogy az elhagyás probléma, attól függ, hogy milyen szemszögből nézzük. Környezetvédelmi szempontból: a teljesen kihasználatlan mezőgazdasági területek növényzete a természetes szukcesszió révén kellően hosszú idő elteltével magas fűszernövényekké, bozótossá, végül pedig erdei ökoszisztémává alakulhat. Ez természetesen az éghajlati és talajviszonyoktól függ. A gazdag és nedves talajokon a végeredmény valószínűleg egy erdei ökoszisztéma lesz. Ezzel szemben Délkelet-Európa szegény, száraz talajain “sztyeppeszerű” gyepes növényzet alakulhat ki, amely aktív kezelés, például kaszálás vagy legeltetés nélkül is képes hosszú éveken át fennmaradni, érzékenyen reagálva az aszályos időszakokra, de potenciálisan a szél és a víz általi súlyos degradációnak kitéve. Ezeket a meglátásokat az IPCCC 2019-es következtetéseivel kombinálva azt állítom, hogy a szegény, száraz talajokon a földek elhagyása hozzájárulhat a talajromláshoz és az elsivatagosodáshoz, és ezek a talajok elveszítik a klímavédelemhez és az élelmezésbiztonsághoz való hozzájárulás lehetőségét.
A gazdag és nedves talajok elhagyása az éghajlatváltozás mérsékléséhez és esetleg a biodiverzitás helyreállításához való hozzájárulással kezdődik. A kutatók azonban egyelőre nem értenek egyet abban, hogy a talajfelhagyás veszélyt jelent-e a biológiai sokféleségre, vagy lehetőséget az élőhelyek regenerálódására. A biológiai sokféleség kérdésének részletes tárgyalása egy egész blogot igényel. Azonban feltehetnénk magunknak a kérdést, az ilyen gazdag területek esetében is, hogy ez a vonakodó/nem tervezett földfelhagyás és az azt követő szukcesszió milyen mértékben eredményezi a felhagyott talajok által nyújtható funkciók optimális kihasználását?
Imádkozz a lehetőségekről, de légy tudatában a hatásoknak
Mivel nagyon holland vagyok, nehezen látok ilyen kihasználatlan lehetőségeket, miközben ilyen óriási feladat vár ránk a talajunk hasznosításában. A klímaváltozás és a fenntarthatóbb termelés szükségességének kezelése érdekében az a törekvésünk, hogy a körkörösebb és bioalapú gazdaság felé mozduljunk el. Ez az átmenet a biomassza iránti kereslet növekedéséhez fog vezetni, hogy a fosszilis erőforrásokat megújuló erőforrásokkal helyettesítsük, például a bioalapú termékekké és energiává alakítással.
A kockázat itt az, hogy a biogazdasághoz szükséges biomassza termelése versenyezni fog a megfelelő minőségű élelmiszerek előállításával (ami szintén kihívást jelent). A biomassza termesztésének bevezetése ezen a felhagyott földterületen számos lehetőséget kínálhat – gondoljunk csak a többletjövedelemre, az új munkahelyek teremtésére és a zöld energiaforrásokhoz való hozzáférésre. Sajnos a biomasszanövények bevezetése nem minden helyen megfelelő; e lehetőségek hátulütője az a tény, hogy e mezőgazdasági területek termelésbe való visszavezetése meglehetősen nagy technikai kihívásokkal jár, különösen, ha a földterület súlyosan leromlott. Emellett a pénzügyi megtérülés sem biztos, mivel a bioalapú termékek iránti kereslet még nem alakult ki az egész EU-ban.
Az alternatív megoldás tehát az évelő növények és az agrárerdészeti rendszerek bevezetése lenne. Ez különösen előnyös lehet a kopár, degradált földeken, mivel ezeken a területeken bármilyen talajtakarót létrehozó növény telepítése segít a talaj stabilizálásában és a talajerózió csökkentésében. Továbbá az agroerdészeti rendszerek a talajban szén-dioxidot képeznek és csökkentik a tápanyagok kimosódását, növelve a talaj általános egészségi állapotát.
Ezzel kapcsolatban nyilvánvalóan fontos rámutatni, hogy az évelő biomassza növények és az agroerdészeti rendszerek talajszénhatása nagymértékben függ az elhagyott földterület állapotától. A gyepterületek, a régóta felhagyott, sűrű cserje- és/vagy erdei növénytakaróval borított területek vagy a vizes élőhelyek többéves biomassza növények termesztése céljából történő kiirtása és megművelése a szén (talaj feletti és alatti) mennyiségének komoly csökkenését eredményezi. A biológiai sokféleségre gyakorolt lehetséges pozitív hatások a táj és az élőhely kontextusától függnek. Például a növényzettel borított, elhagyott területekről a vetésforgós szántóföldekre való áttérés csökkenti az emlősök és madarak menedék- és szaporodási lehetőségeit, valamint a florisztikai sokféleséget. Másrészt a leromlott területek helyreállítása nagy lehetőségeket teremt a biológiai sokféleség visszatérésére.
A föld a megoldás része. De a föld nem tehet meg mindent.”
Az IPCC 2019-es jelentése a “Land is where we live. A földre egyre nagyobb emberi nyomás nehezedik. A föld a megoldás része. De a föld nem tud mindent megtenni”. Ezzel a bloggal igazán fontosnak tartottam rámutatni, hogy vannak olyan földterületek, amelyek NEM állnak növekvő nyomás alatt, és fontos részei lehetnek a megoldásnak. Az IPCC-nek mégis igaza van abban, hogy a földterület nem tud mindent megoldani. A politika fontos szerepet játszhat a mezőgazdasági területek felhagyásának visszafordításában és az aktív termelés helyreállításában. Az ENER/C2/2018-440 jelentés szerint különösen a közös agrárpolitika (KAP), néhány nemzeti politikával együtt, gyakorolhatja a legnagyobb hatást. Őszintén remélem, hogy ez az új KAP-ra is igaz! Csak örömmel osztottam meg a gondolatot, hogy hatalmas, akár 1 737 200 km2 -es (Hollandia területének 41-szerese) kiaknázatlan potenciállal rendelkezünk, amely segíthetne elérni az éghajlattal, a biológiai sokféleséggel és az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos társadalmi céljainkat.”
“Az EU-ban ténylegesen rendelkezésre álló földterületek elemzése; a változások tendenciái (elhagyott földek, alacsony termékenységű földek, sós földek stb.) és az energianövények hasznosítási lehetőségei. Hivatkozás: ENER/C2/2018-440e.
Különjelentés az éghajlatváltozásról, az elsivatagosodásról, a földek degradációjáról, a fenntartható földgazdálkodásról, az élelmezésbiztonságról és az üvegházhatású gázok áramlásáról a szárazföldi ökoszisztémákban (SRCCL). IPCC (Jelentés). Retrieved August 9, 2019.