June 2, 2016
Desite drop, az orvosok többsége nem változtatott a felírási szokásokon
Az első évben, amikor két, az opioidok felírásának megfékezését célzó floridai törvény hatályba lépett, az állam vezető opioidfelírói jelentősen kevesebb ilyen típusú fájdalomcsillapítót írtak fel – állapítja meg a Johns Hopkins Egyetem Bloomberg School of Public Health kutatóinak vezetésével készült új elemzés.
A törvény ugyanakkor nem befolyásolta az opioidok felírásának szélsőséges koncentrációját a szolgáltatók egy kis csoportja körében: A felírók körülbelül 4 százaléka felelt az opioid fájdalomcsillapítók receptjeinek 40 százalékáért, amelyek a Floridában felírt összes ilyen tabletta kétharmadát tették ki. Az alapellátó orvosok tették ki a legtöbbet felíró orvosok több mint felét. Ezek az eredmények egyrészt a nagy mennyiséget felíró orvosok körében a receptek visszaszorítására irányuló politikák lehetséges hatására, másrészt az új politikák korlátaira utalnak, mivel sok orvos továbbra is magas arányban írt fel.
Az új elemzés 2010 júliusától 2012 novemberéig követte a betegeket és a felírókat; a két politikát 2011 végén vezették be. Az első irányelv létrehozta az állam vényköteles gyógyszerfigyelő programját (Prescription Drug Monitoring Program, PDMP), egy olyan adatbázist, amely nyomon követi az egyes recepteket, beleértve a betegek nevét, dátumát és a felírt mennyiséget, így az orvosok figyelni tudnak azokra, akik több orvostól több receptet kapnak, ami összefüggésbe hozható a függőséggel és az illegális használattal. A második törvény az úgynevezett “tablettagyárakkal” foglalkozott, vagyis a lazán szabályozott fájdalomcsillapító klinikákkal, ahol gyakran aránytalanul sok opioidot írnak fel. A floridai “pill mill” intézkedés előírja, hogy a klinikáknak be kell jelentkezniük az államnál, és orvos tulajdonában kell lenniük.
A törvény hatálybalépését követő egyéves időszakban a kutatók becslése szerint a floridai opioidfelírók által felírt opioidok mennyisége 6,2 százalékkal csökkent, és az e csoport által felírt teljes mennyiség 13,5 százalékkal csökkent (ahhoz a forgatókönyvhöz képest, amelyben a törvényeket nem hajtották volna végre). Ebben a csoportban a betegek száma is csökkent, 5,1 százalékkal. (A felső négy százalékba 1526 szolgáltató tartozott az államban összesen 38 465 szolgáltatóból). A felírók fennmaradó 96 százaléka körében a receptek felírása mindössze 0,7 százalékkal csökkent.
Az eredmények június 2-án jelentek meg online a Drug and Alcohol Dependence című folyóiratban.
Az opioidokkal való visszaélés és visszaélés járványos méreteket ölt az Egyesült Államokban, naponta átlagosan 44 ember hal meg opioidok miatt. A járvány kezelése érdekében a Centers for Disease Control and Prevention nemrégiben új irányelveket adott ki a nem rákos fájdalom esetén az alapellátásban opioidokat felíró orvosok számára. Az irányelvek azt javasolják, hogy a felírók csak más kezelések sikertelensége után alkalmazzanak opioidokat, és a korábbinál alacsonyabb dózisban és rövidebb ideig alkalmazzák azokat. Emellett Missouri kivételével az ország minden államában működik már vényköteles gyógyszerfigyelő program.
“Eredményeink azt mutatják, hogy az olyan állami politikák, mint a PDMP-k, hogyan csökkenthetik az opioidok használatát a legtöbbet felírók körében” – mondja Hsien-Yen Chang, Ph.D., a Bloomberg School Egészségpolitikai és Menedzsment Tanszékének tudományos segédmunkatársa és a tanulmány vezető szerzője. “Jelentésünk azonban azt is mutatja, hogy a PDMP-hez hasonló programokat számos más intézkedéssel kell kiegészíteni a függőség és a nem orvosi célú opioidhasználat járványa elleni küzdelemhez.”
Az elemzéshez a kutatók az IMS Health LRx rendszeréből származó vényadatokat hasonlították össze Florida és Georgia esetében, ahol akkoriban nem volt sem vényadatbázis, sem “tablettagyár” politika. A kutatócsoport összehasonlította a 2010 júliusa és 2011 júniusa között – a törvények hatályba lépése előtt – kiállított opioidrecepteket a 2011 októbere és 2012 novembere között kiállított receptekkel. (A 2011 júliusától 2011 szeptemberéig tartó három hónapos intervallum lehetővé tette, hogy Florida két új törvénye hatályba lépjen). A kutatók azonosították a legjobb, vagy “magas kockázatú” szolgáltatókat, akik négy egymást követő negyedévben a legtöbb opioid fájdalomcsillapítót írták fel. (A szerzők a “magas kockázatú” felírók alatt azokat értik, akik a legnagyobb valószínűséggel írnak fel opioidokat. Megjegyzik, hogy ez inkább mennyiségi, mint minőségi leírás.)
Chang megjegyzi, hogy a kutatók nem rendelkeztek információkkal a betegek diagnózisáról, és ezért nem tudták felmérni, hogy a felírások klinikailag mennyire voltak megfelelőek, sem az irányelvek hatályba lépése előtt, sem azután.
“Amikor a két törvény hatályba lépése előtti évben megnéztük a receptek számát, nagyon meglepődtünk, hogy a receptek mennyire koncentráltak a felírók egy részhalmaza között” – mondja a tanulmány vezető szerzője, Dr. G. Caleb Alexander, M.S., a Bloomberg School járványtani tanszékének docense. “Ugyanakkor nem ezek az egyetlen felírók azok, akik miatt aggódnunk kell. Félreérthetetlen összefüggés van a piacon lévő opioidok mennyisége és az e gyógyszerek okozta sérülések és halálesetek között, és az egészségügyi szolgáltatóknak közös felelőssége van abban, hogy milyen mértékben írják fel ezeket a termékeket.”
A szerzők megjegyzik, hogy nehéz teljesen elkülöníteni a PDMP és a tablettagyártó törvény hatását. De amellett érvelnek, hogy az orvosoknak szokásukká kellene tenniük az adatbázis ellenőrzését, mielőtt receptet írnak fel.
“Egy bizonyos ponton a vényköteles adatbázis ellenőrzésének az opioidok felírása előtt ugyanolyan rutinszerűvé kellene válnia, mint egy új vérnyomáskezelés megkezdése előtt a veseteszt elvégzésének” – mondja Alexander. “Szerintem el fogunk jutni erre a pontra; látni fogjuk, hogy a vényköteles adatbázisokat ugyanúgy használják, mint ezeket a többi eszközt, és még nagyobb hatásuk lesz.”
“Impact of Prescription Drug Monitoring Programs and Pill Mill Laws on High-Risk Opioid Prescribers: A Comparative Interrupted Time Series Analysis” című összehasonlító idősorelemzést Hsien-Yen Chang, Tatyana Lyapustina, Lainie Rutkow, Matthew Daubresse, Matt Richey, Mark Faul, Elizabeth A. Stuart és G. Caleb Alexander írta.
A munkát a Robert Wood Johnson Foundation (RWJF) Public Health Law Research Program és a Centers for Disease Control and Prevention (CDC) U01CE002499 együttműködési megállapodás keretében finanszírozta. Az RWJF-nek nem volt szerepe a vizsgálat megtervezésében és lebonyolításában, az adatok elemzésében vagy értelmezésében; valamint a kézirat előkészítésében vagy végleges jóváhagyásában a közzététel előtt. A CDC hozzájárult a tanulmány értelmezéséhez, de nem játszott szerepet a kézirat közzétételre történő benyújtásáról szóló végső döntésben. Ennek ellenére a kifejtett vélemények és következtetések kizárólag a szerző(k) véleményét tükrözik, és nem értelmezhetők úgy, hogy azok a CDC vagy a szövetségi kormány bármely ügynökségének véleményét képviselik.
A Johns Hopkins School of Public Health médiakapcsolatai: Barbara Benham a 410-614-6029 vagy a [email protected] Stephanie Desmon a 410-955-7619 vagy a [email protected] címen.