Foglalkozási tüdőbetegségek

Mi a foglalkozási tüdőbetegségek?

A munkahelyen bizonyos irritáló anyagoknak való ismételt és hosszú távú expozíció számos tüdőbetegséghez vezethet, amelyeknek még az expozíció megszűnése után is maradandó hatásai lehetnek. Bizonyos foglalkozások a hely, a munka és a környezet jellegéből adódóan jobban ki vannak téve a foglalkozási eredetű tüdőbetegségek kockázatának, mint mások. A közkeletű tévhittel ellentétben nem csak a szénbányászok vannak kitéve a foglalkozási eredetű tüdőbetegségek kockázatának. Például az autószerelő műhelyben vagy textilgyárban végzett munka veszélyes vegyi anyagoknak, poroknak és szálaknak teheti ki az embert, amelyek egy életen át tartó tüdőproblémákhoz vezethetnek, ha nem diagnosztizálják és kezelik megfelelően.

Nézzük meg az Amerikai Tüdőszövetség alábbi statisztikáit:

• A foglalkozási eredetű tüdőbetegségek a foglalkozással összefüggő betegségek elsődleges okai az Egyesült Államokban a betegségek gyakorisága, súlyossága és megelőzhetősége alapján.

• A legtöbb foglalkozási eredetű tüdőbetegséget ismételt, hosszú távú expozíció okozza, de még egy veszélyes anyagnak való súlyos, egyszeri expozíció is károsíthatja a tüdőt.

• A foglalkozási eredetű tüdőbetegségek megelőzhetők.

• A dohányzás növelheti mind a foglalkozási tüdőbetegség súlyosságát, mind a tüdőrák kockázatát.

Melyek a foglalkozási tüdőbetegség tünetei?

A következők a tüdőbetegségek leggyakoribb tünetei, függetlenül az okától. A tüneteket azonban minden egyén másképp tapasztalhatja. A tünetek közé tartozhatnak:

• Köhögés

• Légszomj

• Fájdalom a mellkasban

• Feszülés a mellkasban

.

• A rendellenes légzésmintázat

A foglalkozási eredetű tüdőbetegségek tünetei hasonlíthatnak más egészségügyi állapotokhoz vagy problémákhoz. A diagnózis felállításához mindig forduljon orvosához.

Hogyan diagnosztizálják a foglalkozási eredetű tüdőbetegségeket?

A foglalkozási eredetű tüdőbetegségeknél, mint más tüdőbetegségeknél, általában először mellkasröntgent vagy CT-vizsgálatot kell végezni a klinikai diagnózis felállításához. Ezenkívül különböző vizsgálatokat végezhetnek a tüdőbetegség típusának és súlyosságának meghatározására, többek között:

• Tüdőfunkciós vizsgálatok. Diagnosztikai vizsgálatok, amelyek segítségével mérhető a tüdő azon képessége, hogy hatékonyan mozgatja a levegőt a tüdőbe és a tüdőből. A vizsgálatokat általában speciális gépekkel végzik, amelyekbe a személynek lélegeznie kell.

• Mikroszkópos vizsgálat szövetek, sejtek biopsziájából vagy boncolásából, és a tüdőből származó folyadékokból

• Tüdőfolyadékok biokémiai és sejtes vizsgálatai

• Légzési vagy gázcsere funkciók mérése

• A légutak vagy hörgők aktivitásának vizsgálata

Mi a különbség a szervetlen és a szerves por között?

A levegőben lévő részecskék tüdőproblémákat okozhatnak. A gyakran szálló pornak (PM) nevezett részecskék por, pollenek, penészgombák, piszok, föld, hamu és korom kombinációjából állhatnak. A levegőben lévő részecskék számos forrásból származnak, például gyárakból, kéményekből, kipufogógázokból, tüzekből, bányászatból, építkezésekből és mezőgazdaságból. Minél finomabbak a részecskék, annál nagyobb kárt tudnak okozni a tüdőben, mert könnyen belélegezhetők a tüdő mélyébe, ahol felszívódnak a szervezetbe.

A szervetlen anyag minden olyan anyagra utal, amely nem tartalmaz szenet, kivéve bizonyos egyszerű szénoxidokat, mint például a szén-monoxid és a szén-dioxid. A szerves minden olyan anyagra utal, amely tartalmaz szenet, kivéve az egyszerű szénoxidokat, a szulfidokat és a fémkarbonátokat.

Példák a szervetlen porbetegségekre

• Azbesztózis. Az azbesztózist az azbeszt mikroszkopikus méretű szálainak belégzése okozza. A betegség progresszív, a tüdő rostos szövetekkel való hegesedését eredményezi az Amerikai Tüdőszövetség szerint. Becslések szerint jelenleg 1,3 millió építőipari és ipari dolgozó van kitéve azbesztnek a munkahelyén.
  Az azbeszt egy ásványi szál, amelyet a múltban bizonyos termékekhez adtak hozzá erősítés, hőszigetelés és tűzállóság céljából. Napjainkban a legtöbb termék nem azbesztet tartalmaz. Más anyagokkal kombinálva általában biztonságos, az azbeszt azonban veszélyes a tüdőre, ha a szálak a levegőbe kerülnek (például amikor egy termék megromlik és szétmorzsolódik).
  Az azbesztnek való kitettség kockázata nem csak a munkahelyre korlátozódik. Sok otthon épült azbesztből készült termékekkel (különösen az 1970-es évek előtt épült otthonok). Példák azokra a termékekre, amelyek korábban azbesztet tartalmazhattak:

  • Gőzcsövek, kazánok és kazáncsatornák körüli szigetelőtakarók vagy szigetelőszalagok

  • Rugalmas padlólapok

  • Vinyllemezes padlóburkolat hátlapja

  • Padlólapok telepítéséhez használt ragasztók

  • Cementlapból készült szigetelés, kemencék és fatüzelésű kályhák körül használt cementpapír és papír

  • Ajtótömítések kemencékben, fakályhák és szénkályhák

  • Falak és mennyezetek hangszigetelő vagy dekorációs anyagának szórásával

  • Falak és mennyezetek javító és fugázó keverékei

  • Cement tetőfedő, zsindelyek és iparvágányok

  Ha az azbeszttartalmú anyagok jó állapotban vannak, általában biztonságosak, ha békén hagyják őket. Ha kérdései vannak az otthonában, irodájában vagy munkahelyi környezetében található azbeszttel kapcsolatban, érdemes megfontolni a kérdéses anyagok vizsgálatát. Az azbeszttartalmú anyagok eltávolítását speciálisan képzett vállalkozónak kell elvégeznie. A mezoteliomát, a mellkasi nyálkahártya egyébként ritka rákos megbetegedését szintén az azbesztnek való kitettség okozza. Az Amerikai Tüdőszövetség becslése szerint az Egyesült Államokban évente 2000-3000 személynél diagnosztizálnak mezoteliómát.

• A szénmunkások tüdőgyulladása. A szénmunkások pneumoconiosisát a szénpor belégzése okozza. A fekete tüdőbetegségként is ismert állapotot súlyos esetekben a tüdő hegesedése jellemzi (ami gyakran tartósan károsítja a tüdőt, és légszomjhoz vezethet). A szénbányászok körülbelül 2,8 százalékának van szénmunkás-tüdőgyulladása.

• Szilikózis. A szilikózis olyan tüdőbetegség, amelyet a bányák, öntödék, robbantások, kő-, agyag- és üveggyártó üzemek levegőjében található szabad kristályos szilícium-dioxid belégzése okoz. A tüdő hegesedése jellemzi, a szilikózis önmagában növelheti más tüdőbetegségek, köztük a tuberkulózis (krónikus, bakteriális fertőzés, amely általában a tüdőt fertőzi meg) kockázatát. Évente több mint egymillió munkavállaló van kitéve szilícium-dioxidnak.

Példák a szerves por okozta betegségekre

• Bizsinózis. A bisszinózist a kender-, len- és pamutfeldolgozásból származó por okozza. A barna tüdőbetegségként is ismert állapot krónikus, és mellkasi szorító érzés és légszomj jellemzi. A byssinosis a textilipari dolgozókat – mind a volt, mind a jelenlegi dolgozókat – érinti, és szinte kizárólag azokat, akik feldolgozatlan pamuttal dolgoznak.

• Túlérzékenységi tüdőgyulladás. A túlérzékenységi tüdőgyulladás olyan tüdőbetegség, amelyet a penészes szénából, madárürülékből és más szerves porokból származó gombaspórák belégzése okoz. A betegséget a tüdőben lévő légzsákok gyulladása jellemzi, ami rostos hegszövethez vezet a tüdőben és rendellenes légzéshez. A túlérzékenységi tüdőgyulladásnak a foglalkozástól függően vannak változatai, többek között a parafatüdő, a gazdatüdő és a gombatüdő.

• Foglalkozási asztma. A foglalkozási asztmát a munkahelyen bizonyos irritáló anyagok, például porok, gázok, füstök és gőzök belégzése okozza. Ez a foglalkozási eredetű tüdőbetegség leggyakoribb formája, és súlyosbíthatja a már meglévő asztmát. A gyakori asztmás tünetekkel (például krónikus köhögéssel és sípoló légzéssel) jellemezhető foglalkozási asztma korai diagnózis esetén visszafordítható állapot. A foglalkozási asztma szempontjából fokozottan veszélyeztetett emberek gyakran dolgoznak a gyártási és feldolgozó üzemekben, a mezőgazdaságban, az állattenyésztésben, az élelmiszer-feldolgozásban, a gyapot- és textiliparban, valamint a finomítóüzemekben.

Hogyan lehet megelőzni a foglalkozási eredetű tüdőbetegségeket?

A foglalkozási eredetű tüdőbetegségek legjobb megelőzése a tüdőbetegséget okozó belélegzett anyagok elkerülése. A National Heart, Lung, and Blood Institute más megelőző intézkedések megtételét is ajánlja, többek között:

• Ne dohányozzon. A dohányzás valójában növelheti a foglalkozási eredetű tüdőbetegségek kockázatát.

• Viseljen megfelelő védőeszközöket, például arcmaszkot, amikor a levegőben lévő irritáló anyagok és porok közelében van.

• Vizsgálja meg a tüdőfunkciót spirometriával (az orvosi rendelőben végzett tüdőfunkció-értékelés), olyan gyakran, amilyen gyakran az orvosa javasolja, hogy megismerje a tüdőfunkcióját.

• Tájékoztassa munkavállalóit a tüdőbetegségek kockázatairól.

• Bízzon meg egy speciálisan képzett foglalkozás-egészségügyi szakértőt, hogy vizsgálja meg munkakörnyezetét a foglalkozási tüdőbetegségek kockázatainak szempontjából.

A foglalkozási tüdőbetegségek kezelése

A kezelést orvosa határozza meg:

.