Full Length Plays – Laughing Wild by Christopher Durang

Az első részben (Laughing Wild) egy nő szól a közönséghez. “Az életről szeretnék beszélgetni veletek” – mondja. “Egyszerűen túl nehéz életben lenni, nem igaz, és megpróbálni működni?”. Elmeséli, hogy nehezen tudott tonhalat vásárolni a szupermarketben, és frusztrálta, hogy egy férfi állt a tonhal előtt, amit szeretett volna. Bár nem kéri a férfit, hogy mozduljon arrébb, dühös lesz, hogy a férfi nem érzékeli, hogy el akarja érni a tonhalat, és végül fejbe vágja a szegény meglepett férfit. Ezután mesél a taxisofőrrel való problémáiról, az elmegyógyintézetben való tartózkodásáról, és arról, hogy csatlakozott az AA-hoz a társaságért, de aztán öngyilkosságot kísérelt meg… okos, és érdekes megjegyzéseket tesz, de kiegyensúlyozatlan is, és egy kicsit ijesztő, ahogy jobban megismerjük. Van egy megdöbbentően hangos nevetése, amit előszeretettel csinál a bulikon, de váratlanul könnyekben is tör ki. Beszéde végén megátkozza a közönséget, de aztán bocsánatot kér. Megpróbálja a hangos nevetésével feldobni a hangulatot, de túl fáradt. Így inkább csak azt mondja, hogy “nevetni”. “Nevetni nevetni nevetni nevetni. A nevetés erősítő hatású. Szóval felejtsd el a sírást. Sírj, és csak te sírsz. Nevess, és te… később egyedül sírsz.” A közönséghez intézett utolsó gondolataként mindenkit a lélegzetvételre buzdít, ami a létezés kulcsa. “Még ha én abbahagyom is” – mondja – “ti lélegezzetek tovább odakint”.

A második monológnak (Seeking Wild) kezdetben látszólag semmi köze a Nőhöz. Egy 35 év körüli férfi jön ki, barátságosan és türelmetlenül, hogy előkészített gondolatokat mondjon azokról a dolgokról, amiket a pozitív gondolkodásról tanult egy “személyiségtanfolyamon”, amin részt vett. A Férfi okos, de láthatóan nehezen tudja fenntartani a pozitív hozzáállását, gondolatai folyton félelmekbe, ingerültségekbe és igazságtalanságon való dühöngésbe csapnak át. Nehéznek találja a többi embert, és mesél egy furcsa nőről, akivel a szupermarket tonhalas folyosóján találkozott, és aki minden felismerhető ok nélkül megtámadta őt. Próbál azon gondolkodni, hogyan viselkedhetett volna másképp, hogy a nő ne üsse meg, de nem túl meggyőződve arról, hogy ezek a más módszerek beváltak volna. Mesél még a magazinnál végzett munkájáról és a biszexualitásáról is, amit mondhatni véletlenül hoz fel. “Vonzódom a nőkhöz és a férfiakhoz is. Bár gyakrabban más férfiakhoz, amit elég kínosnak találok nyilvánosan bevallani. Akkor miért hozom fel nyilvánosan, kérdezhetik. Hát… nem tudom. Az összes rokonom meghalt, és akikkel nem, azokkal nem vagyok hajlandó beszélni.” E téma kapcsán beszél a keresztényekről, akik szerint Isten a melegeket bünteti az AIDS megteremtésével, és egy hírhedt melegellenes legfelsőbb bírósági döntésről (Hardwicke v. Bower). Végül pedig megpróbál ismét visszatérni a pozitív gondolkodáshoz, beszél valami New Age-eseményről, amelyen részt vett, a Harmonikus Konvergencia nevű rendezvényről, és azzal fejezi be, hogy arra buzdítja a közönséget, hogy csatlakozzanak hozzá, “csak lélegezzenek.”

A harmadik darabban (Dreaming Wild) a Nő és a Férfi interakcióba lép. Először újrajátsszák a szupermarketben történt jelenetüket, különböző forgatókönyveket próbálnak ki, hogyan viselkedhettek volna másképp – bár mindegyik forgatókönyv rosszul végződik.

Aztán elmesélik a közönségnek az álmaikat, amelyek közül néhány úgy tűnik, hogy átfedésben van a másik álmaival, és beleütközik azokba. A Nő azt álmodja, hogy megölte Sally Jessy Raphaelt, és átvette a talk-showját; és a Férfi is ezt álmodja, hogy vendégként jelenik meg ebben a talk-showban, Prágai Gyermeknek öltözve, egy vallási alaknak, akiről a Nő soha nem hallott. A Csecsemő nagyon nehéz vendég, és a Nő megpróbálja megölni őt, de ő egy vallási ikon, és nem lehet megölni.

Aztán a Nő a Harmonikus Konvergenciáról álmodik, amiről szintén soha nem hallott – “valami baj van az álmaimmal, folyton olyan dolgokról álmodom, amikről soha nem hallottam”. Most úgy tűnik, mintha a Férfi álmában lenne – ő az, aki beszélt erről a New Age eseményről és részt vett rajta – és az álomban hirtelen rábízzák, hogy beszéljen a tömeghez, de a Nő szörnyen rosszul viselkedik és megkeseríti az életét. Aztán a Konvergenciából szupermarket lesz, megint összevesznek a tonhalon, az ég elsötétül, és a Nő, aki úgy találja, hogy a tonhal amúgy is csupa méreg, kontrollálatlanul sír. A Férfi tudatosan dönt úgy, hogy kommunikál a Nővel, és egyfajta megnyugvást érnek el egymás között. A harmóniai konvergenciánál felkel a hajnal, és mindketten a lélegzetvétel aktusában vezetik a tömeget.”

Ez egy nagyon szokatlan darab Durangtól, és a bemutatóján vegyes fogadtatásban részesült. Népszerűsége és rangja azonban az évek során nőtt. A darab sokkal viccesebb, mint a fenti leírás; a darabot nehéz leírni – kétrészes monológ, aztán a harmadik rész nagyon szokatlan. Úgy tűnik, a téma, amelyben a két szereplő az élet értelméért küzd, továbbra is visszhangra talál.”

2003 februárjában a Playwrights Horizons (ahol a darabot bemutatták) négy korábbi produkciójának, három musicalnek (Falsettos, Floyd Collins, Violet) és egy színdarabnak (Laughing Wild) a színpadi felolvasásával nyitotta meg új színházi épületét. Christopher Durang és E. Katherine Kerr, ismét Ron Largomarsino rendezésében, újra előadták szerepeiket; és a darab rendkívül jól sikerült a közönségnek.

Meg kell említeni néhány témát.

A CÍM: a “Laughing Wild” kifejezés Samuel Beckett Happy Days című darabjában fordul elő, amelyben Winnie derékig homokba van temetve, de egyébként próbál pozitív lenni. És mindig próbál emlékezni a “klasszikusaira”, és azt mondja: “Ó, hát, mit számít az, mindig ezt mondom, amíg egy… tudod… mi az a csodálatos sor…. Laughing wild…. valami valami valami vadul nevet a legsúlyosabb bánat közepette.”

Beckett és Winnie viszont Thomas Gray-t idézik, és az Ode on a Distant Prospect of Eton College című versét, amelyben a valami valami “and moody Madness laughing wild amidst severest woe.”

A prágai csecsemő: Szerencsére a jobb oldali képen meg lehet nézni, hogyan néz ki a Prágai csecsemő. Ezt a különleges jelmezt a csodálatos tervező, William Ivey Long tervezte, és a különböző képek és szobrok alapján készült, amelyek erről a vallási ikonról léteznek.

Durangtól: Amikor katolikusnak nőttem fel, a Prágai csecsemő szobra ott volt néhány katolikus templomban, és néhány ember házában, és néhány ember műszerfalán.

Soha nem beszéltünk róla sokat, és nem volt nagyon központi jelentőségű a hitben, ellentétben például a keresztre feszített Krisztust vagy a Boldogasszonyt ábrázoló szobrokkal.

Gyerekkoromban azt mondták nekem, hogy a Prágai csecsemő a Krisztus-gyermek, ami, mint kiderült, igaz is. Amikor a csecsemő után kutattam ehhez a darabhoz, sok katolikust megkérdeztem, hogy szerintük mi a Prágai csecsemő, és körülbelül 50%-uk úgy gondolta, hogy valami más szent, csak nem tudták pontosan, ki az.

A kép készítéséről olvasva megtudtam, hogy ennek a gazdagon ékszerekkel díszített (és attól tartok, elkényeztetettnek tűnő) csecsemőnek a képe valóban a Krisztusgyermek “ábrázolása”. Mivel Krisztus szegény családban élt, mint mondják, nyilván soha nem öltözött volna így; tehát az isteni Krisztus-gyermek egy belső állapotát ünneplik. A legegyértelműbb utalás a szoborra a 17. századra nyúlik vissza, amikor Polyxena Lobkowitz hercegnő a szobrot a prágai “diszkalcált karmelitáknak” ajándékozta. (Gondolom, figyelmen kívül hagyva azokat a kármelitákat, akik csak káldok voltak. Csak vicceltem, a legtöbb ilyen szó jelentését nem ismerem.)

Mindenesetre katolikus gyerekkoromban a prágai csecsemő eléggé titokzatos és a “gazdag gyerek, elkényeztetett kinézet” fajta “idejétmúlt” volt.

Azt gondoltam, hogy vicces lenne interjút készíteni ezzel az “entitással” egy talkshow-ban (végül is álmomban). És akartam egy “elavult” vallási ikont, aki az egyház elavult, de makacsul ragaszkodó hiedelmeit szajkózza arról, hogy miért rossz állítólag a születésszabályozás.

Szóval ez az, aki a Prágai Gyermek, és miért szerepel a darabban.

Re: Frissítések

Mint számos más Durang-darab, a Laughing Wild is tartalmaz utalásokat olyan emberekre és eseményekre, amelyek a darab írásának idején aktuálisak voltak. (Ennek a darabnak az esetében 1987-re). A Dramatists Play Services színészi kiadásában a végén vannak szerzői megjegyzések, ahol néhány korabeli utalást megváltoztattak.

A Ronald Reaganre való hivatkozásokat az eredeti szövegkönyvből többnyire kihagyták. A Meese-bizottságra való hivatkozásokat valami általánosan érthetőbbre változtatták. A New York-i polgármesterre, Ed Kochra és a “Westway”-re való hivatkozásokat elhagyták; ezek akkoriban még a közönség számára is alig váltak ismertté, nemhogy később.

Így remélhetőleg, ha megcsinálják a darabot, a DPS színészi szerkesztősége megnézi ezeket a javasolt vágásokat és változtatásokat.

Viszont sok más utalás van, amit nem lehet megváltoztatni. A darab intuitíve jól érzi magát a ’80-as évek végi környezetben. Ezért Durang úgy véli, hogy a legjobb, ha a darabot a saját korszakában, 1987-88 végén játszódó darabként adjuk elő.

Ezzel a kérdéssel kapcsolatos további megbeszélésekért kattintson az Esszé az aktualizálásról menüpontra.

Felsőbb bíróság – a Férfi monológjában egy híres, melegek elleni jogellenes ügyről, a Hardwicke v. Bowerről beszél, amelyet nemrég hatályon kívül helyeztek. Kattintson a Legfelsőbb Bíróságról szóló esszére.

A Legfelsőbb Bíróságról szóló esszé elolvasásához kattintson ide

Figyelem: a Playwrights Horizons 1987-es produkcióját felvették, és engedéllyel megtekinthető a Lincoln Center Performing Arts Libraryben.

A szereposztás: 1 férfi, 1 nő
Jogok: Dramatists Play Service

.