Az Albert Camus által írt “Az idegen” című regény Meursault-ról szól, aki “idegen” a társadalomban. A közvélemény úgy ismeri meg őt, mint gyilkost, aki egyébként tényleg meggyilkolt egy arabot. Amit azonban a közvélemény nem ért meg vele kapcsolatban, az az érzelmek hiánya egy ember megölése iránt, és bár ez nem kellene, hogy része legyen az ügynek, Meursault gyászának elmaradása halott édesanyja koporsója felett. A társadalom nem érti egzisztencialista meggyőződését. Egzisztencialista meggyőződései arra késztetik, hogy elhiggye, az életének nincs értelme. Meursault józan esze szerint mindenki meghal végül, és az életüknek végül nincs jelentősége. Meursault “idegen” és abszurdum a társadalom számára, mert nem mutat semmilyen érzelmet, nincs értelme az életének, és az egyetlen bizonyossága és garanciája a halál. Az esszében felhasznált források: Victor Brombert: “Camus és az “abszurd” regénye”, Alan Gullette: “A halál és az abszurdizmus Camus Az idegen című művében”, “Az idegen témája filozófiai nézőpontok: The Absurd” a Shmoop szerkesztőségétől, “Psychological Interpretation of the Novel The Stranger by Camus” R. Gnanasekaran-tól, és Albert Camus “Az idegen” című regénye.
Meursault szellemileg és érzelmileg különbözik a társadalomtól, és a társadalom még abban sem látja őt élőlénynek, ahogyan érzelemmentes vonásait mutatja. Meursault soha nem gyászolta meg édesanyját a temetésén, és nem volt hajlandó látni a holttestét a koporsóban. “Mivel hű a hitéhez, Meursault-t a társadalom szörnyetegnek ítéli, és halálra ítéli”. Ez mutatja, hogy a társadalom mennyire nem értette meg, hogyan érez. Meursault azért nem mutat érzelmeket, mert nincs értelme az életének. Nem érzi, hogy az élete óriási változást hozna a világba, az általa megölt arabbal együtt. Meursault nem érez megbánást a gyilkosság miatt, inkább az bosszantja, hogy megölt egy embert, és ebből ekkora ügyet csinálnak. Bosszantja és zavarja az eljárás, hogy elítélték, hogy a bíróság eltért a tárgytól, hogy tanúskodik róla, és hogy az esküdtszék nem láthatta őt egyszerű embernek, akinek kevés szükséglete van az életében. Kár, hogy az egész eljárásból ekkora ügyet csináltak, de valójában nagy ügy volt és még mindig az, ha valakit meggyilkolnak. Camus úgy állította be, mintha a Meursault-ra irányuló figyelem részben bosszantó lenne, és mivel bűnösnek vallotta magát, és minden bizonyíték ellene mutatott, le kellene töltenie a börtönbüntetését gyilkosságért, mint mindenki másnak. Amikor az esküdtszék és a bíróság megtudja, hogy az édesanyja nemrég halt meg, és ő nem gyászolta őt úgy, mint egy “normális ember”, azt mondják: “A legaljasabb bűntény állt előttük, egy olyan bűntény, amelyet az a tény, hogy egy szörnyeteggel, egy erkölcs nélküli emberrel álltak szemben, még a hitványnál is aljasabbá tett.” . Az, hogy a bíróság és az esküdtszék Meursault-t “szörnyetegnek” és “erkölcs nélküli embernek” látta, részben igaz, de részben valótlan is. Tekintettel arra, hogy Meursault az abszurdizmus híve, az élet értelmének hiánya miatt kevesebb erkölccsel rendelkezik, mint az “átlag” ember. Meursault egy “idegen” a társadalomban, ahol a társadalom nem érti meg, hogy ő nem egy szörnyeteg, hanem egy leegyszerűsített ember, akinek kevés szüksége van és más az erkölcse, mint mindenkinek, aki nem tudja, hogyan gondolkodik. Meursault olyan ember, aki úgy érzi, hogy egyetlen ember élete nem fogja megváltoztatni az egész világegyetemet, és nem lesz hatással minden élő emberre.
Meursault összességében különbözik a társadalomtól, mert nincsenek érzelmei és más az erkölcse.
Meursault világosan kifejti a hitét és azt, hogy végső soron nincs értelme az életnek. Nem úgy viselkedik, mintha érdekelnék olyan témák, amelyeknek fontosnak kellene lennie számára, mint például Marie, a barátnője, aki azt javasolta, hogy házasodjanak össze, mire ő így válaszolt: “Azt mondtam, hogy nekem mindegy, és hogy megtehetjük, ha ő akarja”. . Meursault motiválatlansága arra, hogy jobbá tegye magát és az életét, megdöbbentő. “Az életben nincs igazság, nincs bizonyosság, nincsenek megingathatatlan, nem relatív törvények – és nincs értelme ilyen lehetetlenségeket követni”. Nagy kihívás megérteni, hogy valaki ennyire semmibe veszi önmagát és másokat, de ilyen egy abszurdista élete; nem törődik semmivel a világon, és nincs elszántsága arra, hogy sikerrel járjon, vagy javítson saját életén. Azzal együtt, hogy Meursault-nak nincs értelme az életének, elutasítja Isten létezését, még azután is, hogy kivégzésre ítélték. “Már csak egy kis időm volt hátra, és azt nem akartam Istenre pazarolni”. . Meursault logikája arra készteti, hogy elhiggye, nincs Isten, és ha lenne, akkor már elvezette volna ahhoz, hogy megértse az életet és a társadalomban betöltött szerepét. Meursault azonban nem talált olyan vallást, amely megvigasztalhatná őt a halála előtt, ehelyett csak a gondolatai és a remény marad, hogy élhet még egy napot, amíg az elkerülhetetlen halál el nem érkezik. Az ő és mindenki más élete Meursault számára értelmetlen, mert számára a kivégzése után nem egy egyszerű emberként, hanem egy hidegvérű gyilkosként fognak emlékezni rá, akinek nincsenek érzelmei és érzései. Meursault-nak nincs értelme az életének, és nem érti a körülötte lévő más életek értelmét.
Az egyetlen bizonyosság, ami Meursault-nak van, és amihez ragaszkodik, az az, hogy végül mindenki meghal. Vigasztalja őt ez a tudat, mivel legalább tudja, hogyan és mikor fog meghalni. “De én biztos voltam magamban, mindenben, biztosabb, mint ő valaha is lehetett, biztos voltam az életemben és biztos voltam a halálomban, ami rám várt”. . Meursault biztos a múltjában, jelenében és jövőjében, ellentétben a pappal, akivel összehasonlítja magát, aki nem tudja, mikor és hogyan fog meghalni. Meursault ezzel az idézettel azt akarja mondani, hogy legalább az ő halála nem rejtély, mint annyi más ülő kacsa, aki arra vár, hogy eltávozzon ebből a világból. Meursault nem hajlandó Istenhez fordulni élete utolsó óráiban, a pap próbálkozásai ellenére sem, ehelyett a gondolatait és emlékeit járja végig, hogy a múltra reflektálva vigasztalódjon az általa ismert közelgő végével. Arra gondol, hogy mennyire hiányzik neki Marie, végre megérti, hogy az anyja miért vállalt vőlegényt olyan közel a saját halálához, és reméli, hogy hatalmas és gyűlölködő tömeg fogadja majd a kivégzésénél, hogy legalább egy nagy durranással távozzon, és hogy emlékezzenek rá valamiért.”
“A halál gondolata tudatosítja az emberben az életét, az eleven létét – azt, ami mulandó, és ami egy napon véget ér. Amikor az ember ezt a vitalitást értékeli, szabadnak érzi magát – mert nincs sürgető szükség arra, hogy valami olyan cselekedetet hajtson végre, amely megszünteti a halál lehetőségét, mivel úgy látja, hogy nincs is ilyen cselekedet. Ebben az értelemben minden emberi tevékenység abszurd, és az igazi szabadság az életnek a maga valójában és teljességében, szépségének és fájdalmának tudatában lenni.” [Gullette, Alan. “Halál és abszurdizmus Camus Az idegen című művében”. University of Tennessee-Knoxville, 1997 tavasza.
Meursault, aki egyedül marad a gondolataival, elgondolkodik az életéről, és megvan az “igazi szabadsága”, hogy az élet egészének tudatában legyen. Gondolataiba merülve múlatja az időt, amikor nem tudott aludni, a tengerpartra gondol, és arra, hogy milyen szép volt, mielőtt megölte az arabot, és arra, hogy milyen szép Marie, és hogy mit tenne, ha még egyszer utoljára láthatná. Meursault szabadnak érzi magát, mert nem siet változtatni azon, hogy meg fog-e halni vagy sem. A halála kőbe van vésve, és a halálos ágya már meg van terítve számára. A fenti idézet azt állítja, hogy “minden emberi tevékenység abszurd”, ami könnyen összevethető Meursault meggyőződésével, miszerint nincs értelme az életének, és nincs motivációs oka. Ő “tudatában van az életnek a maga valójában és teljességében”, vagyis ismeri az élet teljes értelmét és megértését. “Szépségében és fájdalmában” azt mondja, hogy az életnek vannak hullámvölgyei. Vannak gyönyörű tájak, mint a napfelkelte vagy a naplemente, vagy esetleg a csillagok keresése. De van fájdalom is, amelybe beletartozik a halál és az érzelmek, a rosszra fordult jó napok. Meursault megemlíti és észreveszi a szép tájakat, és leírja azokat az olvasóknak. Már a szépség látványa is boldoggá teheti leegyszerűsített elméjét. A halál számára csak egy emberrel kevesebb, aki miatt aggódnia kell ezen a földön. Nem számított, hogy élnek-e vagy sem. A saját gondolataival magára hagyott Meursault-nak sok időt adott arra, hogy elgondolkodjon az élményein és az életén. Meursault-nak már nem garantált a boldogság, mint amikor még szabad ember volt, hogy maga hozza meg a döntéseit. Mivel tudatában volt saját halálának, megtanulta megbecsülni azt, mint egyetlen és utolsó garanciát az életében.”
Meursault a társadalom számára idegen, önmagának pedig abszurd. Nemcsak a társadalom számára idegen, hanem önmagának is idegen oly módon, hogy még a saját érzéseit sem érti, és azt sem, hogy miért hozott bizonyos döntéseket. De éppen ez teszi őt abszurdistává. Meursault a saját fejében egy egyszerű ember, akinek kevés szüksége van, de a társadalom úgy tekint rá, mint egy érzelem nélküli, értelmetlen, szörnyetegre, aki megtanulja becsülni az egyetlen garanciát; a halált. Olvasóként úgy éreztem, mintha Camus a közönség érzelmeivel játszana. Arra készteti a közönséget, hogy érzelmeket mutasson, hogy pótolja az érzelmek hiányát a regényben. Ha valaki olvasóként ilyen hangulatot kap, az arra késztethet bárkit, hogy soha többé ne tegye le a klasszikus regényt. A könyvben leírt gondolatok izgalmasak és érdekesek, amelyeket érdemes tanulmányozni és mélyen elgondolkodni rajtuk, tekintve, hogy Meursault egy olyan hétköznapi karakter, aki mégis olyan módon más, amihez csak az olvasók tudnak kapcsolódni. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy Meursault különbözik a társadalomtól, kívülálló és idegen.
Camus megmutatja, hogy Meursault érzelmileg különbözik a társadalomtól, nincs értelme az életének, és biztos a saját halálában.
Citációk:
Brombert, Victor. “Camus és az “abszurd” regénye” JSTOR. Yale University Press, n.d. Web. Nov.-Dec. 2016. .
Gullette, Alan. “Death and Absurdism in Camus’s The Stranger by Alan Gullette”. Death and Absurdism in Camus’s The Stranger by Alan Gullette. N.p., n.d. Web. 2016. november 21. .
Shmoop Editorial Team. “Az idegen témája filozófiai nézőpontok: The Absurd.” Shmoop.com. Shmoop University, Inc. 2008. nov. 11., 2008. november 11. Web. 2016. nov. 21. .