I. Szvjatoszláv (942-972 körül), a kijevi Igor és Olga fia, az orosz prímási krónika szerint született harcos, bátor és vitéz katona volt. Anyjával, Olgával ellentétben, aki Konstantin Porphyrogenitus bizánci császár udvarában áttért az ortodox kereszténységre, Szvjatoszláv pogány maradt, hogy megőrizze harcosai tiszteletét és hűségét.
Szvjatoszláv évtizedes uralkodása alatt a Kijevi Rusz terjeszkedett a Volga völgyében, a pontusi sztyeppén és a Balkánon, a főváros pedig Kijevből a Duna torkolatánál fekvő Perejaszlavetsbe költözött. Bár végül nem sikerült célja, a cárgrád (szlávul Konstantinápoly) meghódítása, élete végére Szvjatoszláv a Kijevi Ruszt Európa legnagyobb államává bővítette.
A Szvjatoszlávot 1886-ban fejezte be Lanceray, a művész halála előtti utolsó műveinek egyikeként. A Szvjatoszláv azonnal népszerűnek bizonyult, és az elmúlt évszázad során számos kiállításon szerepelt. Feltételezések szerint a Szvjatoszláv bronzöntvényeket a különleges érdemeket szerzett katonai vezetőknek vagy ezredeknek ajándékozták.
Egy hasonló bronzmodell a moszkvai Állami Történeti Múzeum részét képezi. Erről és az eredeti viaszmodellről lásd: L. A. Dementieva, op. cit., Moszkva, 2011, 266-287. o., 130. szám. Összehasonlítható modelleket értékesítettek a Sotheby’s, London, 2008. június 12., 686. tétel, és a Christie’s, London, 2015. november 30., 362. tétel
.