A George légibázist 1941 júniusában nyitották meg, és hivatalosan 1992-ben, a hidegháború végén zárták be. Azóta egyes részeit hagyták pusztulni a forró nap alatt. Az egykori amerikai katonai bázis több mint 50 éven át nyüzsgő közösség és fontos katonai műveletek központja volt.
Mára már csak egy hátborzongató szellemváros. Az üres utcák, házak, katonai létesítmények és egyéb épületek romokban hevernek, és csendben eluralkodnak rajtuk a természet rejtélyes erői.
Légifelvétel a George légibázisról, 2006.
A bezárt bázis a kaliforniai San Bernardino megyében, Victorville és Adelanto városok között, a legendás 66-os út és a Mojave folyó közelében, a Mojave-sivatagban (más néven High Desert) található. A szennyezést először az 1970-es években észlelték, és az egész területet ma már erősen szennyezett helyszínnek minősítik, és felkerült az Egyesült Államok legveszélyesebb helyeinek listájára (hivatalos nevén Superfund-helyszínek).
Légifotó 1943-ból
A talaj és a talajvíz erősen szennyezett radioaktív és mérgező anyagokkal, például nehézfémekkel, repülőgép-üzemanyaggal, orvosi hulladékokkal, növényvédő szerekkel, építési törmelékkel, nitrátokkal, dioxinokkal és számos más szennyező anyaggal. A légierő bázisának fő funkciója az volt, hogy támogatást nyújtson a komplex taktikai harci repülőgépes bevetésekhez. Emellett a pilóták és más légi személyzetek kiképzőközpontja is volt. Az ilyen műveletek nagy mennyiségű veszélyes anyag felhasználásával jártak, nemcsak a bevetésekhez, hanem a repülőgépek karbantartásához is.
A repülőgépek kora reggeli karbantartása, 1987. Szerző: L: Rob Schleiffert – CC BY-SA 2.0
A második világháború idején itt helyezkedett el a haladó repülőiskola. A leendő pilótákat és bombázókat olyan harci gépeken képezték ki, mint a T-6 Texan, AT-17, Curtiss AT-9, AT-11 és BT-13 Valiant. A helyszínt ideálisnak tartották a légierő bázisának, mivel a sivatag tágas tereket és tiszta eget kínál. A bázison több mint 250 épületet építettek.
Nem csak laktanyákat és katonai épületeket emeltek, hanem kórházakat, üzleteket, házakat, klubokat és könyvtárakat is. Bár a térségben már léteztek városok, a repülőtér közelében egy kis közösséget és lakóparkot alakítottak ki. Teljes villany-, víz-, gáz- és szennyvízhálózatot is kiépítettek. Az épületek ideiglenes jellegű anyagokból készültek, például betonból, azbesztből és fából. A bázis közel 4000 katonai alkalmazottat szolgált ki.
A bázis hátborzongató szellemvárossá vált/ Szerző: Eddie Maloney – CC BY-SA 2.0
A bázis hátborzongató szellemvárossá vált/ Szerző: dr: Eddie Maloney – CC BY-SA 2.0
A háború után a bázist több évre bezárták. A koreai háború kezdetén, 1950-ben nyitották meg újra. Az ideiglenes épületeket új anyagokkal újjáépítették. A légibázis továbbra is kiképzőiskola volt nemcsak az amerikai pilóták, hanem a NATO és a szövetségesek pilótái számára is. A katonai műveletek parancsnoki központja is volt a vietnami és az öbölháború idején. A légibázist a Szovjetunió összeomlása és a hidegháború elkerülhetetlen vége után bezárták. A lakosok a közeli városokba költöztek.
Üres utcák. Szerző: L: Eddie Maloney – CC BY-SA 2.0
A bázis bezárása után megkezdődött a takarítás. Voltak tervek az építmények lebontására, de a bontás és a tisztítási folyamat 10 évvel ezelőtt leállt a projekt költségei miatt. Most a hatóságok csak figyelik a helyzetet, anélkül, hogy komoly lépéseket tennének a rendetlenség eltakarítása érdekében. A veszélyes anyagok közvetlen érintkezése vagy lenyelése egészségügyi problémákat okozhat.
Elhagyott ház. Szerző: L: Eddie Maloney – CC BY-SA 2.0
Úgy tűnik, hogy a szennyeződéseket hagyják maguktól lebomlani egy lassú és természetes folyamat során, amely több száz vagy akár több ezer évig is eltarthat. Az épületeket ahelyett, hogy szándékosan és szisztematikusan lerombolták volna, hagyták maguktól is lebomlani. Így egy tökéletes apokaliptikus táj jött létre a magányos sivatagban. A zord növényzet és a nagy halomnyi gomolygó gaz csak további “varázst” kölcsönöz a különös hangulatnak.
A helyszínen számos elhagyott, nagyon lepusztult állapotban lévő építmény található, például több száz ház, egy kórház, egy szálloda, tucatnyi barakk, egy fotólabor és néhány iskola maradványai. A házak nagy része leégett a helyszín városi katonai kiképzőközpontként való használata során. A kiképzési tevékenység nyomai az üres utcákon szétszórt néhány megsemmisült járművön is felfedezhetők. A bázis forgatási helyszínként is szolgált.
Kiképzési tevékenység
A volt bázis néhány, a periférián és a legszennyezettebb szektoroktól távol eső része még mindig aktív. Ott található egy templom, egy közösségi ház, sőt még egy játszótér is. Emellett néhány hangár és a reptér a Victorsville-i Dél-kaliforniai Logisztikai Repülőtér (SCLA) része, ahol szállító cégek használják a repülőteret járataikhoz. Az egykori katonai repülőtér alkalmas teherszállító repülőgépek le- és felszállására. Victorville városa egy vasúti pályaudvar építését tervezi, de ezeket a terveket a környezetszennyezés miatt a jövőre hagyták.