(szül. Koppenhága, Dánia, 1853. szeptember 13.; meghalt Koppenhága, 1938. november 14.)
biológia, orvostudomány.
Gram Frederik Terkel Julius Gram jogászprofesszor és Louise Christiane Roulund fia volt. Korán természettudományos tanulmányokat kezdett. A koppenhágai Metropolitan Schoolban szerzett diplomát (1871), majd Japetus Steenstrup zoológus segédje lett botanikából (1873-1874). Hamarosan azonban érdeklődése az orvostudományok felé fordult, és 1878-ban a koppenhágai egyetemen megszerezte a doktori címet. A következő években különböző koppenhágai kórházakban volt asszisztens, és 1882-ben aranyérmet kapott az emberi eritrociták számáról és méretéről szóló egyetemi dolgozatáért a klorotikumban. A következő évben Koppenhágában védte meg doktori értekezését az emberi eritrociták méretéről.
1883 és 1885 között Gram Európában utazott’, farmakológiát és bakteriológiát tanult; 1884-ben, miközben Friedländerrel Berlinben dolgozott, publikálta híres mikrobiológiai festési módszerét. Gram Ehrlich lúgos anilinoldatainak módosításával kísérletezett a pneumococcus baktériumok festésével. Gram anilin-genciánviolettel festette preparátumait, Lugol-oldatot adva hozzá egy-három percig. Amikor ezután abszolút alkohollal eltávolította a nem specifikusnak tulajdonított festéket, bizonyos baktériumok (például a pneumococcusok) megtartották a színt (gram-pozitív mikrobák, ahogy később Weigert tette.
Gram a következő néhány évet kórházi asszisztensként töltötte. 1891-ben kinevezték a koppenhágai egyetem farmakológia professzorává, és ezt a pozíciót lelkesítő szorgalommal 1900-ig megtartotta, bár 1892-ben a Frederiks Királyi Kórház belgyógyászati főorvosa is lett. Gram nagy érdeklődést tanúsított a fiatal hallgatók klinikai oktatása iránt; rendes professzorrá nevezték ki (1900), és 1902 és 1909 között kiadta négykötetes Klinisk-therapeutiske Forelaesninger című művét, amely a klinikai tudományban a racionális farmakoterápia iránti érdeklődését mutatja.
Egyetemi állása mellett Gramnek nagy belgyógyászati magánpraxisa volt; és a Gyógyszerkönyv Bizottság elnökeként (1901-1921) számos elavult terápiától megtisztította a területet. Nyugdíjba vonulása után, 1923-ban folytatta korábbi érdeklődését az orvostudomány története iránt.
Gram a Svenska Läkaresällskapet (1905), a Verein für Innere Medizin (1907) és a Dansk Selskab for Intern Medicin (1932) tiszteletbeli tagja lett. A Kristiana Egyetem (ma Oslói Egyetem) 1912-ben honoris causa doktori címet adományozott neki; a király pedig a Dannebrog parancsnoki kereszt első osztályával (1912) és az Arany Érdeméremmel (1924) tüntette ki.
Gram 1889-ben vette feleségül Louise I. C. Lohse-t, aki tizenegy évvel később meghalt.
BIBLIOGRÁFIA
I. Eredeti művek. Gram megjelent írásainak teljes katalógusa: O. Preisler, Bibliotheca medica danica, VII (Lyngby, 1919), 41; Index medicus danicus 1913-1927, II (Koppenhága, 1928), 370-371; és ibid., … 1928-1947 (nyomtatott indexlapok). Fontosabb művei: Blodet hos Klorotiske med Hensyn til Blodlegemernes Talog Størrelse hos Mennesket (Koppenhága, 1882); Undersøgelser over de røde Blodlegemers Størrelse hos Mennesket (Koppenhága, 1883); “Über die isolierte Färbung der Schizomyceten in Schnitt-und Trockenpräparaten,” in Fortschritte der Medizin, 2 (1884), 185; Laegemidlernes Egenschaften og Doser i Tableform (Koppenhága, 1897); és Klinisk-therapeutiske Forelaesninger for de Studerende, 4 vols, (Copenhagen. 1902-1909).
E. Snorrason