A 200 mg mifeprisztont és 400 mcg misoprostolt tartalmazó orvosi abortusz ugyanolyan valószínűséggel szakítja meg sikeresen a korai terhességet, mint az azonos dózisú misoprostolt és 600 mg mifeprisztont alkalmazó kezelés. A kezelés hatékonyságát vizsgáló, világszerte 17 központban végzett tanulmányban a mifepriszton alacsonyabb dózisával kezelt nők 89%-a, a magasabb dózisú gyógyszerrel kezeltek 88%-a végzett teljes abortuszt.1 A mellékhatásokat, például alhasi fájdalmat, hányingert, hányást és hasmenést tapasztaló nők aránya mindkét csoportban hasonló volt. Mindkét kezelés sikere összefüggött a terhességi korral: A terhesség folytatódásának kockázata több mint kétszer olyan magas volt azoknál a nőknél, akik 4-5 héttel a menstruáció várható időpontja után kaptak kezelést, mint azoknál, akiket legfeljebb 15 nappal a menstruáció kimaradása után kezeltek.
A vizsgálatba azok a nők vehettek részt, akiknek a terhességi teszt eredménye pozitív volt, jó egészségi állapotban voltak, korábban rendszeresen menstruáltak és legfeljebb 35 nappal a menstruáció várható időpontja után voltak; a terhesség korát kismedencei vizsgálattal igazolták. A kizárási kritériumok közé tartoztak az olyan egészségügyi állapotok, amelyek ellenjavallták a kezelési séma bármelyik gyógyszer alkalmazását, valamint a tromboembólia, a májbetegség vagy a terhességi viszketés (súlyos viszketéssel járó gyulladásos bőrbetegség). Ezenkívül nem vehettek részt a vizsgálatban azok a nők, akik erős dohányosok voltak (a meghatározás szerint az előző két évben naponta 10 vagy több cigarettát szívtak el), spirált használtak, szoptattak, vagy ismert vagy feltételezett méhen kívüli terhességük volt.
Egyenként 1589 nőt osztottak be véletlenszerűen a két kezelési séma egyikébe. A nők egyik csoportját egyszeri 600 mg mifepriszton szájon át adott adaggal kezelték, majd 48 órával később 400 mcg misoprostol prosztaglandin szájon át adott adagjával. A második csoportba tartozó nők 200 mg mifeprisztont kaptak, amelyet szintén 400 mcg misoprostol követett. A misoprostol beadása után három órán keresztül óránként értékelték a nők életjeleit és a gyógyszer esetleges mellékhatásait. Minden nőt megkértek, hogy vezessenek naplót a mellékhatásokról (pl. hányinger, hányás, hasmenés és alhasi fájdalom), és jegyezzenek fel minden vérzéses napot a vizsgálati időszak alatt. A vizsgálatban résztvevőket 15 nappal és 43 nappal a kezelés megkezdése után értékelték.
A mintában szereplő nők átlagéletkora 27 év volt, és körülbelül kétharmaduk már szült valaha. A felvételkor a vizsgálatban résztvevők átlagosan 19 nappal voltak túl a menstruáció várható kezdetén. A két kezelési csoport nem különbözött szignifikánsan ezen kiindulási jellemzők egyikében sem.
A 200 mg-os adag mifeprisztont kapó nők 89%-ának, a 600 mg-os adagot kapó nők 88%-ának volt teljes abortusza sebészeti beavatkozás nélkül. Amikor az adatokat újraelemezték, hogy kihagyjanak 41 olyan esetet, amikor a kezelési sémát nem fejezték be megfelelően, vagy a kimenetel ismeretlen volt, a két séma sikeressége 92%-ra, illetve 91%-ra nőtt. Az alacsonyabb dózisú mifeprisztont szedő betegek 3%-ánál és a magasabb dózist szedők 5%-ánál nem volt teljes az abortusz, és kürettálásra volt szükség. A 200 mg-os kezelést kapó nők három százalékánál és a 600 mg-os kezelést kapók 2%-ánál folytatódott a terhesség. Az esetek körülbelül 2%-ában mindkét csoportban a kezelést követően nem volt szívműködés, de a terhességi zsákot nem sikerült kiűzni.
A mifepriszton adagolásától függetlenül a kezelés sikertelenségének valószínűsége a menstruáció késésének növekedésével nőtt (p<.01). Összességében a sikertelenség aránya 8% volt azoknál a nőknél, akiknél a menstruáció legfeljebb 14 napot késett, 11% azoknál, akiknél a menstruáció 15-21 napot késett, és 13% azoknál, akiknél a menstruáció 22-28 napot késett; ez az arány 20%-ra emelkedett azoknál a nőknél, akiknél a menstruáció 29 napot vagy annál többet késett.
A 15 napnál kevesebbet késett menstruációval rendelkező nőkhöz képest a 22-28 napot vagy 29 napot vagy annál többet késett menstruációval rendelkező nőknél az abortusz kudarcának esélye több mint kétszer akkora (2.2-2,3), miután a kezelés központjának hatásait is figyelembe vették.* Ezenkívül a kezelés után folytatódó terhességgel rendelkező nők aránya szignifikánsan nőtt a késés hosszával (p<,01), a legfeljebb 21 napos késéssel rendelkező nők körében kevesebb mint 2%-ról, a 22-28 napos késéssel rendelkező nők körében 3%-ról a 29-35 napos késéssel rendelkező nők körében 9%-ra.
A mifepriszton adagja nem volt összefüggésben a mellékhatások előfordulásával. A mindkét adagolási sémát kapó nők több mint 80%-a számolt be arról, hogy a kezelés során valamikor alhasi fájdalmat tapasztalt, és több mint 65%-uk számolt be hányingerről. Mindkét csoportban a nők közel 30%-a számolt be hányásról, és körülbelül 10%-uk hasmenésről. A nagyobb dózisú mifeprisztont szedő nők közül azonban ötnek volt szüksége vérátömlesztésre, míg az alacsonyabb dózisú gyógyszert szedők közül egynek sem (p=,03).
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy bár a 200 mg-os mifepriszton adag 400 mcg misoprostol adaggal kombinálva hatékony kezelést jelent a kihagyott menstruációt követő első három héten belüli orvosi terhességmegszakításra, “ennek az orális kezelésnek a hatékonysága a 21 napnál hosszabb menstruációs késéssel rendelkező nők körében túl alacsony volt ahhoz, hogy az ilyen terhességeknél indokolt legyen”. –K. Mahler