Guttmacher Institute

A serdülők beszámolói a formális szexuális egészségnevelésről

– A “formális” szexuális egészségnevelés olyan oktatás, amely általában strukturált környezetben, például iskolában, ifjúsági központban, templomban vagy más közösségi helyen zajlik. Ez a fajta oktatás központi információforrás a serdülők számára.

– 2011-2013-ban a 15-19 éves serdülők több mint 80%-a részesült hivatalos oktatásban a nemi betegségekről, a HIV-ről és az AIDS-ről vagy arról, hogyan mondjunk nemet a szexre. Ezzel szemben a fiatal férfiaknak csak 55%-a, a fiatal nőknek pedig 60%-a kapott hivatalos felvilágosítást a fogamzásgátlási módszerekről.1

– 2006-2010 és 2011-2013 között jelentősen csökkent a serdülőkorú nők beszámolója arról, hogy kaptak-e hivatalos felvilágosítást a fogamzásgátlásról, a nemi betegségekről, a HIV-ről és az AIDS-ről, illetve arról, hogy nemet mondtak a szexre. Szintén jelentősen csökkent a serdülő férfiak beszámolói szerint a születésszabályozással kapcsolatos hivatalos oktatásban részesültek.1

– 2006-2010 és 2011-2013 között nőtt azon 15-19 éves serdülők aránya, akik hivatalos oktatásban részesültek arról, hogyan mondjanak nemet a szexre, de nem kaptak oktatást a születésszabályozási módszerekről: a nők körében 22%-ról 28%-ra, a férfiak körében 29%-ról 35%-ra.1

– A hivatalos szexuális felvilágosítás csökkenése a vidéki területeken élő fiatalok körében koncentrálódott. Például a vidéki serdülőkorúak körében 71%-ról 48%-ra csökkent a születésszabályozással kapcsolatos oktatásban részesültek aránya a nők körében, és 59%-ról 45%-ra a férfiak körében.1

– A hivatalos oktatás nem feltétlenül készségalapú: 2011-2013-ban a 15-19 éves nőknek csak 50%-a, a férfiaknak pedig 58%-a számolt be arról, hogy kapott hivatalos oktatást az óvszer használatáról.1

– A serdülőknek csak körülbelül a fele (a nők 57%-a és a férfiak 43%-a) kapott hivatalos oktatást a fogamzásgátlásról, mielőtt először szexelt volna; tízből körülbelül négy (a nők 46%-a és a férfiak 31%-a) kapott oktatást arról, hogy hol lehet fogamzásgátlóhoz jutni.1

– 2015-ben a 13-21 éves leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) tanulók kevesebb mint hat százaléka számolt be arról, hogy az egészségügyi órákon pozitívan ábrázolták az LMBT-vel kapcsolatos témákat.2

A FORMÁLIS SZEXFELKÉPZÉSI PROGRAMOK HATÉKONYSÁGA

– Vezető közegészségügyi és orvosi szakmai szervezetek – köztük az Amerikai Orvosi Szövetség; az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia; az Amerikai Szülész-nőgyógyászok Kollégiuma; az Amerikai Közegészségügyi Szövetség; a Nemzeti Tudományos, Mérnöki és Orvosi Akadémiák Egészségügyi és Orvosi Osztálya (korábban az Institute of Medicine); az Amerikai Iskolai Egészségügyi Szövetség és a Society for Adolescent Health and Medicine – támogatják az átfogó szexuális felvilágosítást.3-9

– Az Egyesült Államokban az elmúlt évtizedekben elmozdulás történt a bizonyítékokon alapuló beavatkozások irányába. A serdülők szexuális egészségügyi programjainak értékelésére 2010-ben hozták létre az első külön szövetségi finanszírozási forrást, amely hozzájárult az értékelő kutatások minőségének és mennyiségének javulásához.10

– Erős bizonyítékok utalnak arra, hogy a szexuális felvilágosítás olyan megközelítései, amelyek a fogamzásgátlásról és az önmegtartóztatásról is tartalmaznak információkat, segítik a fiatalokat a szex késleltetésében, valamint az egészséges kapcsolatok kialakításában és a nemi betegségek és a nem kívánt terhesség elkerülésében, amikor szexuálisan aktívak lesznek. Számos ilyen program eredményezte a szexuális élet megkezdésének késleltetését, a szexuális élet gyakoriságának és a szexuális partnerek számának csökkenését, az óvszer vagy fogamzásgátló használatának növekedését, illetve a szexuális kockázatvállalás csökkenését.11,12

– A szövetségi kormány jelenleg finanszírozást nyújt az új és innovatív serdülőkori terhességmegelőzési megközelítések értékelésére, mind az iskolán belül, mind azon kívül, valamint a meglévő programok megismétlésére.13 Az e kezdeményezés keretében finanszírozott programok értékelései azt mutatták, hogy nagyjából minden harmadik programnak pozitív hatása volt – ez nagyobb arány, mint ami az ilyen jellegű értékelési erőfeszítések során általában tapasztalható.14

– A kizárólag a házasságig tartó önmegtartóztatást népszerűsítő “absztinenciaoktatási” programokat – amelyeket a támogatók “szexuális kockázatok elkerülésének” neveznek – “tudományosan és etikailag problematikusnak” minősítették. Ezek szisztematikusan figyelmen kívül hagynak vagy megbélyegeznek sok fiatalt, és nem elégítik ki egészségügyi szükségleteiket.15

– A “szexuális kockázatok elkerülését célzó” programok támogatói magukévá tették az “orvosilag pontos” és “bizonyítékokon alapuló” kifejezéseket, bár a terület szakértői egyetértenek abban, hogy az ilyen programok sem az orvosi pontosságukban nem teljesek, sem a széles körben elfogadott tudományos bizonyítékokon nem alapulnak.16

– Az “absztinencia csak a házasságig” programok az emberi szexualitással kapcsolatos információk visszatartásával és a potenciálisan orvosilag pontatlan és megbélyegző információk nyújtásával veszélyeztetik az alapvető emberi jogokat.15

– A kutatások szerint azok a programok, amelyek a házasságig tartó önmegtartóztatást népszerűsítik, miközben visszatartják a fogamzásgátló módszerekről szóló információkat, nem szüntetik meg, sőt késleltetik a szexet.17,18 Sőt, a csak a házasságig tartó önmegtartóztatás programjai valójában a fiatalokat a terhesség és a nemi úton terjedő fertőzések fokozott kockázatának tehetik ki.19,20

– Számos kutatás nem talált bizonyítékot arra, hogy a fiatalok szexuális és reproduktív egészségügyi tájékoztatás és felvilágosítás nyújtása a szexuális kockázatvállalás növekedését eredményezi.12

– A szexuális egészségügyi programok legtöbb értékelése a serdülőkori terhesség, a nemi úton terjedő fertőzések és az ezekhez vezető magatartásformák szintjének csökkentésére összpontosít. Az átfogó szexuális felvilágosítás tágabb célja azonban az, hogy támogassa a fiatalok szexuálisan egészséges felnőtté válását.5,15

ISKOLAI EGÉSZSÉGÜGYI POLITIKA ÉS PROGRAMOK

– A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) szerint a szexuális egészséggel kapcsolatos témák (beleértve az emberi szexualitást, valamint a nemi betegségek és a terhesség megelőzését) oktatása gyakrabban kötelező a középiskolában, mint a közép- vagy általános iskolában.21

– 2014-ben a középiskoláknak kevesebb mint a fele, a középiskoláknak pedig csak 20%-a biztosított oktatást mind a 16 témában, amelyet a CDC a szexuális egészségnevelés szempontjából lényegesnek tart.21

– 2014-ben az amerikai állami és magán középiskolák 72%-a tanította a terhesség megelőzését a kötelező oktatás részeként; 76%-uk tanította, hogy az önmegtartóztatás a leghatékonyabb módszer a terhesség, a HIV és a nemi betegségek elkerülésére; 61%-uk tanította a fogamzásgátlás hatékonyságát; 35%-uk pedig megtanította a diákoknak, hogyan kell helyesen használni az óvszert.21

– Középiskolai szinten az iskolák 38%-a tanította a terhesség megelőzését a kötelező oktatás részeként; 50%-uk tanította, hogy az önmegtartóztatás a leghatékonyabb módszer a terhesség, a HIV és a nemi betegségek elkerülésére; 26%-uk tanította a fogamzásgátlás hatékonyságát; és 10%-uk tanította a diákokat az óvszer helyes használatára.21

– A terhesség megelőzéséről szóló oktatást előíró iskolák körében 2014-ben a középiskolákban évente átlagosan 4,2 órát, a középiskolákban pedig 2,7 órát fordítottak erre a témára.21

– 2014-ben az iskolák 88%-a engedélyezte a szülőknek, hogy felmentsék gyermeküket a szexuális egészségnevelés alól.21

– A szexuális egészségnevelést nyújtó iskolák aránya 2000 és 2014 között csökkent, a pubertástól és az önmegtartóztatástól az óvszer használatáig terjedő témákban.21,22

– Az egyes államokon belül 2014-ben viszonylag kevés középiskola kínált kifejezetten a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer vagy kérdező (LMBTQ) fiatalokat érintő oktatást a HIV, a nemi betegségek vagy a terhesség megelőzéséről; az arány a dél-dakotai 11%-tól a vermonti 56%-ig terjedt.23

A szexuális egészséggel kapcsolatos információk egyéb forrásai

A serdülők a hivatalos oktatáson túl számos forrásból is kaphatnak információt a szexuális egészséggel kapcsolatos témákról. A következőkben a szülők, az egészségügyi szolgáltatók és a digitális média szerepét vizsgáljuk, mint a serdülők szexuális egészségügyi információinak lehetséges forrásait.

Szülők

– 2011-2013-ban a 15-19 éves férfiak 70%-a és a nők 78%-a számolt be arról, hogy hat szexuális felvilágosító téma közül legalább egyről beszélt a szülővel: hogyan mondjunk nemet a szexre, születésszabályozási módszerek, nemi betegségek, hol lehet születésszabályozáshoz jutni, hogyan előzzük meg a HIV-fertőzést és hogyan használjunk óvszert.1

– A fiatal nők nagyobb valószínűséggel beszéltek szüleikkel a szexuális egészséggel kapcsolatos témák mindegyikéről, mint a fiatal férfiak, kivéve az óvszerhasználatot, amelyről a férfiak körében gyakrabban beszéltek (45%), mint a nők körében (36%).1

– Annak ellenére, hogy 2006-2010 és 2011-2013 között csökkent a serdülők formális szexuális felvilágosításban való részesülése, nem változott azon serdülők aránya, akik a legtöbb szexuális témáról beszéltek a szüleikkel.1

– Bár a legtöbb szülő tájékoztatást nyújt a fogamzásgátlásról vagy más szexuális egészségügyi témákról, a szülők ismeretei e témákról pontatlanok vagy hiányosak lehetnek.24

– A szülők több mint 93%-a szerint fontos a szexuális felvilágosítás a közép- és középiskolában, és a legtöbbjük szerint a szexuális felvilágosításnak tartalmaznia kell a fogamzásgátlással kapcsolatos oktatást.25

Egészségügyi szolgáltatók

– Mind az Amerikai Orvosi Szövetség, mind az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia azt ajánlja, hogy a serdülők alapellátási látogatásai között legyen idő az egészségügyi szolgáltatókkal kettesben beszélni a szexualitásról és tanácsadást kapni a szexuális viselkedésről.26,27,27 Az Amerikai Szülészek és Nőgyógyászok Kollégiuma azt tanácsolja, hogy a fogamzásgátlási tanácsadás minden serdülőkkel való látogatás során szerepeljen, beleértve azokat is, akik még nem szexuálisan aktívak.28

– Ezen ajánlások ellenére 2013-2015-ben a 15-17 éves fiataloknak csak 45%-a számolt be arról, hogy az előző évi legutóbbi látogatásuk során kettesben töltöttek időt egy orvossal vagy más egészségügyi szolgáltatóval.29

– Sok egészségügyi szolgáltató nem beszélget serdülő pácienseivel szexuális egészségügyi kérdésekről az alapellátási látogatások során. Amikor ezekre a beszélgetésekre sor kerül, azok általában rövidek; egy tanulmányban a 12-17 éves betegekkel folytatott beszélgetések átlagosan 36 másodpercig tartottak.30

– Sok serdülő kényelmetlenül érzi magát, ha az egészségügyi szolgáltatóval szexuális egészségügyi kérdésekről kell beszélnie, és sok szolgáltatónak is aggályai vannak e kérdések megvitatásával kapcsolatban.31

– A bizalmas kezeléssel kapcsolatos aggályok korlátozzák a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, különösen, ha a fiatalok szüleik egészségbiztosítására támaszkodnak. 2013-2015-ben a 15-17 éves serdülők 18%-a és a szüleik biztosításával rendelkező 18-19 éves fiatal felnőttek 12%-a számolt be arról, hogy azért nem fordulna szexuális vagy reproduktív egészségügyi ellátáshoz, mert attól tart, hogy szülei megtudhatják.29

– A 15-17 éves, szexuális életet már megélt nők körében azok, akik a bizalmas kezeléssel kapcsolatos aggályokról számoltak be, harmadakkora valószínűséggel vettek igénybe fogamzásgátló szolgáltatást az előző évben, mint azok, akiknek nem voltak ilyen aggályaik.29

– Sok fiatal esik át a tájékoztatás résein. A 15-19 éves serdülők között, akiknek volt már szexuális kapcsolatuk, és akik nem kaptak fogamzásgátlási felvilágosítást sem hivatalos forrásból, sem szülőktől, 2006-2010-ben a nőknek csak 7%-a, a férfiaknak pedig 13%-a beszélt egészségügyi szolgáltatóval a fogamzásgátlásról.32

Digitális média

– Az Egyesült Államokban a serdülők körében szinte mindenki hozzáfér az internethez. A digitális média lehetőséget nyújt a fiatalok számára, hogy bizalmasan keressenek információkat kényes témákról, és így a fiatalok számára a szexuális egészséggel kapcsolatos információk valószínű forrása lehet.33,34

– Az online források különösen fontosak lehetnek az LMBTQ serdülők számára, akiknek igényei esetleg kimaradhatnak a hagyományos szexuális felvilágosításból.35 Az internet bizalmas jellege is különösen vonzó lehet e serdülők számára, akik esetleg nem szívesen beszélnek a szexuális egészséggel kapcsolatos témákról a szüleikkel vagy barátaikkal.36

– 2010-ben a heteroszexuális fiatalok 19%-a, a kérdező fiatalok 40%-a, a biszexuális fiatalok 65%-a és a 13-18 éves leszbikus/ meleg/queer fiatalok 78%-a jelezte, hogy az elmúlt évben az interneten keresett szexuális egészségügyi információkat.37

– A 13-17 éves serdülők 73%-ának van okostelefonja.38 Több aktuális kutatásra van szükség annak dokumentálására, hogy a serdülők hogyan és milyen mértékben férnek hozzá és használják fel a szexuális egészséggel kapcsolatos online információkat az okostelefonok és más új mobil technológiák segítségével.

– A digitális médiát, beleértve a közösségi oldalakat, alkalmazásokat és szöveges üzenetküldő szolgáltatásokat, egyre gyakrabban használják a serdülők szexuális egészségügyi beavatkozásokkal való elérésére, és tanulmányok bizonyították hatékonyságukat a szexuális egészséggel kapcsolatos ismeretek és viselkedés javításában.39

– A weboldalak, amelyekhez a serdülők szexuális egészségügyi információkért fordulhatnak, gyakran pontatlan információkat tartalmaznak. Például egy közelmúltbeli tanulmányban vizsgált 177 szexuális egészséggel kapcsolatos weboldal 46%-a a fogamzásgátlással, 35%-a pedig az abortusszal foglalkozó weboldalaknak tartalmazott pontatlan információkat.40

Szexuális felvilágosítás politikája és finanszírozása

– Jelenleg 22 állam és a District of Columbia kötelezővé teszi a szexuális és HIV-felvilágosítást; két állam csak a szexuális felvilágosítást, további 12 állam pedig csak a HIV-felvilágosítást írja elő.41

– Összesen 37 állam írja elő, hogy a szexuális felvilágosító programok tartalmazzanak információt az önmegtartóztatásról; 25 államban az önmegtartóztatás hangsúlyozását írják elő, míg 12 államban egyszerűen csak azt, hogy a téma szerepeljen az oktatás részeként.41

– Tizennyolc állam és a Columbia körzet írja elő, hogy a szexuális felvilágosító programok tartalmazzanak információt a fogamzásgátlásról; egyetlen állam sem írja elő, hogy ezt hangsúlyozni kell.41

– Tizenhárom állam írja elő, hogy a szexuális és HIV-felvilágosító órákon elhangzó információknak orvosilag pontosnak kell lenniük.41

– Huszonnégy állam és a Columbia körzet előírja, hogy a szexuális felvilágosításnak az életkornak megfelelőnek kell lennie, három állam pedig előírja, hogy a HIV-felvilágosításnak az életkornak megfelelőnek kell lennie.41

– Tizenkét állam írja elő, hogy a szexuális irányultságról is beszélni kell a szexuális felvilágosító órákon. Ezek közül kilenc állam megköveteli a szexuális irányultság inkluzív megvitatását, míg a fennmaradó három állam előírja, hogy az órákon csak a szexuális irányultsággal kapcsolatos negatív információkat kell közölni.41

– A 2017-es pénzügyi évben a Kongresszus 176 millió dollárt biztosított bizonyítékokon alapuló vagy bizonyítékokon alapuló, orvosilag pontos és az életkornak megfelelő serdülőkori terhességmegelőzési programokra, ugyanannyit, mint az előző pénzügyi évben. Ez a finanszírozás 101 millió dollárt tartalmazott a Tini Terhességmegelőzési Program (TPPP) számára, amely a bizonyítékokon alapuló és innovatív serdülőkori terhességmegelőzési megközelítések megvalósításának és értékelésének támogatására irányuló, közösségi alapú csoportokra irányuló versenyképes támogatási program. Emellett 75 millió dollárt tartalmazott a Személyes felelősségre nevelési programra (PREP), amely elsősorban olyan állami programokat finanszíroz, amelyek a serdülőket tájékoztatják mind az önmegtartóztatásról, mind a fogamzásgátlásról a terhesség és a nemi betegségek, köztük a HIV megelőzése érdekében, valamint a felnőttkorra való felkészítés témáiról, például az egészséges kapcsolatokról.

– A kongresszus a 2017-es költségvetési évben 90 millió dollárt biztosított a kizárólag önmegtartóztatással a házasságig tartó programokra is, ami 5 millió dollárral több az előző évi finanszírozáshoz képest. Ez a finanszírozás 15 millió dollárt tartalmazott a közösségi és vallási alapú csoportoknak a “szexuális kockázatok elkerülésére”, amelyet kizárólag a “házasságon kívüli szexuális tevékenységtől való önkéntes tartózkodást” elősegítő programok végrehajtására kell fordítani, valamint 75 millió dollárt az V. cím szerinti állami támogatású “absztinenciaoktatási” programra, amelynek rendkívül szűk, nyolc pontból álló meghatározása konkrétan meghatározza a tanítandó üzeneteket, többek között azt, hogy a házasságon kívüli szex – bármilyen korú emberek számára – valószínűleg káros fizikai és pszichológiai hatásokkal jár.”