“Nem akarok így élni, senkinek sem szabadna így élnie – de nincs más választásom” – mondja Polly Richardson, aki az angliai megfizethető lakások hiányának éles pontján találja magát.
Már több mint egy éve egy kis lakókocsiból él.
“Ez az otthonom. Két garnitúra ruhám van egy dobozban. Ebben a fiókban vannak a csészéim és csészealjaim, az edényeim az ágy alatt, és van egy kis kempingfőzőm.
“A téli időszak borzalmas volt, mert nem volt fűtés.”
A kelet-yorkshire-i 59 éves négygyermekes nagymama egyike annak a félmillió háztartásnak, akik a National Housing Federation szerint nem is számítanak várakozóként tanácsi vagy lakásszövetkezeti ingatlanra.
A Szövetség által a Heriot-Watt Egyetemtől megrendelt új kutatás szerint Angliában 3,8 millió ember vár ilyen lakásra, ami 1,6 millió háztartást jelent, vagyis 500 ezerrel többet, mint amennyit a hivatalos kormányzati adatok mutatnak.
“Vannak holmijaim az emberek garázsában” – mondja Polly.
Évekig kiskereskedelmi üzletvezetőként dolgozott, de miután szabadságot vett ki, hogy ápolja beteg édesapját, majd nagy vitába keveredett a nővérével, 2019 márciusában kénytelen volt a furgonba költözni.
“Munka nélkül nem lehet háza. Ház nélkül nem adnak munkát. Remélem, hogy valaki odakint ad nekem munkát” – mondja.
- A bérbeadók a döntés ellenére “kitiltják” a segélyt igénylőket
- Coronavírus: Felhívás a juttatások megszüntetésére a bérlők megsegítésére
- Jogi győzelmek a “No DSS” bérbeadókkal szemben
A National Housing Federation szerint a következő évtizedben évente 90.000 szociális bérlakást kell építeni a kereslet kielégítésére, de a hivatalos adatok szerint 2018-19-ben mindössze 6.338 ilyen lakás készült el, ami 84%-os csökkenés 2010-11 óta.
A szociális bérlakások – ahol vagy a helyi tanács, vagy egy lakásszövetkezet a bérbeadó – fő előnye, hogy megfizethetőbbek, mint a magánbérlakások, jellemzően a piaci bérleti díjak 50%-a körül, és általában biztonságosabb bérleti szerződést kínálnak.
“Azt látjuk, hogy a szociális lakások iránti igény egyre nő, a kínálat pedig nem elégséges” – mondja Kate Henderson, a National Housing Federation vezérigazgatója.
“A szociális lakásokba való beruházás fellendítené a gazdaságot, munkahelyek ezreit teremtené meg, támogatná az építőipar ellátási láncát, és jobb, biztonságosabb, biztonságosabb lakhatást biztosítana a rászorulóknak.”
A megfelelő ingatlanok hiánya miatt sok család él túlzsúfolt lakásokban.
Abigail McManus, a 27 éves egyedülálló anya három kisgyermekével – két hat és kétéves lányával és egy öt hónapos kisfiúval – egy kétszobás lakásban él Leedsben.
A házából való kilépés mindennapos fáradtságot jelent, mivel a dupla babakocsit nehezen manőverezi le a lépcsőn.
Abigail évek óta hetente licitál egy három hálószobás földszinti ingatlanra, sikertelenül.
Az asszony azt mondja, hogy a tanács arra biztatja, hogy keressen távolabb, hogy növelje az esélyeit arra, hogy megfelelő lakhelyet kapjon.
De azt mondja: “Az egész családom ebben a lakótelepen él, ezért szeretnék megpróbálni a lehető legközelebb maradni.
“Egyedülálló szülőként, aki nem vezet, nehéz lenne bárhová is eljutnom, és még inkább elszigeteltebbnek érezném magam, mint amilyen már most is vagyok, ha túl messzire költöznék erről a területről.”
Amikor miniszterelnök volt, Theresa May megváltoztatta, hogy a tanácsok hogyan használhatják fel a finanszírozást, hogy több otthont építhessenek.
Az ő kormánya azt jósolta, hogy a változtatás évente 10 000 új tanácsi ház építését fogja eredményezni, amit 2013-14 óta nem sikerült elérni.
Míg a helyi hatóságok szerint ez a szám megépíthető, a szakértők szerint a járvány gondokat okozhat az építőiparban.
A lakásügyi minisztérium közölte, hogy “nem ismeri el” az Országos Lakásszövetség által készített új elemzésben szereplő számokat, és azokat “jelentős túlbecslésnek” minősítette.
Kiemelte továbbá a 2021 és 2026 között a megfizethető lakásokra fordítandó 11,5 milliárd fontos beruházását, amelynek egy részét szociális bérlakások építésére fordítják.