Habeas corpus, egy ősi common-law writ, amelyet egy bíróság vagy bíró bocsát ki, és amely arra utasít valakit, aki egy másik személyt őrizetben tart, hogy az illetőt a bíróság elé állítsa valamilyen meghatározott célból. Bár a végzésnek számos változata volt és van, a legfontosabb az, amelyet a személyes szabadság megsértésének orvoslására használnak azáltal, hogy bírósági vizsgálatot rendelnek el a fogva tartás jogszerűségének vizsgálatára. A habeas corpus jogorvoslatot az angol-amerikai jogrendszer országaiban elismerik, de a polgári jogi országokban általában nem található meg, bár ez utóbbiak közül néhányan hasonló eljárásokat vezettek be.
A végzés eredetét nem lehet bizonyossággal megállapítani. A Magna Carta (1215) előtt különféle végzések töltötték be a habeas corpus egyes funkcióit. A középkorban a habeas corpus-t arra használták, hogy az alsóbb szintű bíróságok ügyeit a királyi bíróságok elé vigyék. Az irat mint a személyes szabadságnak a hivatalos hatalommal szembeni védelmét szolgáló eszköz modern kori története VII. Henrik (1485-1509) uralkodásának idejére tehető, amikor a Titkos Tanács által bebörtönzött személyek érdekében igyekeztek alkalmazni. I. Károly uralkodása idején, a 17. században a writ már teljesen elfogadottá vált, mint a legalkalmasabb eljárás az alantas bíróságok vagy közhivatalnokok általi jogellenes bebörtönzés ellenőrzésére.
Az e jogok hatékony érvényesítését lehetővé tevő eljárások nagy részét az 1679. évi Habeas Corpus Act biztosította, amely felhatalmazta a bírákat, hogy a végzést akkor is kiadják, amikor a bíróságok szabadságon vannak, és súlyos büntetést szabott ki arra a bíróra, aki megtagadja annak betartását. Használatát a 19. század folyamán kiterjesztették a magánhatósági fogvatartottakra is. 1960-ban törvényt hoztak, amely korlátozta azokat az eseteket, amikor a habeas corpus megtagadható volt, és új fellebbezési lehetőségeket hozott létre.
Az észak-amerikai brit gyarmatokon az amerikai forradalom idejére a habeas corpushoz való jog a közvélemény szerint az egyéni szabadság alapvető védelmének számított. Az amerikai alkotmány garantálja, hogy ezt a kiváltságot “nem lehet felfüggeszteni, kivéve, ha lázadás vagy invázió esetén a közbiztonság megköveteli” (I. cikk, 9. szakasz, 2. bekezdés). Angliában ilyen felfüggesztésre a francia forradalom idején, a Franciaországgal vívott háborúk idején került sor. Az Egyesült Államokban Abraham Lincoln elnök 1861-ben, a polgárháború kitörésekor végrehajtói proklamációval függesztette fel a törvényt. Az elnöki aktust Roger Taney főbíró támadta meg, aki az Ex parte Merryman-ügyben határozottan állította, hogy a felfüggesztés joga csak a Kongresszust illeti meg. Lincoln figyelmen kívül hagyta a bíróság végzését, de úgy tűnik, a modern kori vélemények súlya Taney álláspontját támogatja.
A habeas corpus modernkori használata az Egyesült Államokban igen változatos volt. A 20. század közepén az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának a bűncselekménnyel vádolt személyek alkotmányos jogainak kiterjesztő értelmezése ahhoz vezetett, hogy a fogvatartottak számos habeas corpus beadványt nyújtottak be, megtámadva elítélésüket. Ezt az értelmezést a Legfelsőbb Bíróság és a kongresszus a század későbbi éveiben fokozatosan szűkítette.
A mai jogban gyakran kérnek végzést a rendőrségi őrizetben lévő személy nevében azzal a céllal, hogy a rendőrséget kötelezzék arra, hogy vagy vádat emeljen a letartóztatott személy ellen bűncselekmény elkövetése miatt, vagy engedje szabadon az illetőt. Habeas corpus eljárást lehet alkalmazni a vádlott tárgyalás előtti szabadon bocsátásának elérésére azon az alapon, hogy a megállapított óvadék túlzott mértékű. Előfordult már, hogy a habeas corpus jogorvoslatot adtak olyan fogvatartottnak, akit a büntetés lejárta után jogellenesen tartanak fogva. A kiadatási parancs alapján letartóztatott személy esetében habeas corpus eljárás indítható a parancs érvényességének megtámadására.
A végzés számos, büntetőeljáráson kívüli helyzetben is alkalmazható. Így a habeas corpus keretében elbírálhatók a kiskorúak felügyeletére vonatkozó egymással versengő igények. Valaki, akit elmegyógyintézetben tartanak fogva, egyes joghatóságokban elérheti a kórházból való szabadulást azáltal, hogy a habeas corpus tárgyaláson bizonyítja beszámíthatóságának helyreállítását. 2004-ben a Legfelsőbb Bíróság a Rasul kontra Bush ügyben kimondta, hogy a habeas corpus elérhető egy olyan külföldi számára, akit a hadsereg ellenséges harcosként tart fogva az Egyesült Államokon kívüli, de az Egyesült Államok ellenőrzése alatt álló területen. A Boumediene kontra Bush ügyben (2008) a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette a 2006-os katonai bizottságokról szóló törvényt, amely megakadályozta, hogy az Egyesült Államok által fogva tartott külföldi ellenséges harcosok szövetségi bíróságon támadják meg fogva tartásukat.