A vastagbél polipoid elváltozásai | Hasi kulcs

Mobilitás

Végül a vastagbél töltési hibájának mobilitását értékeljük. Amikor a beteg fekvő helyzetből hason fekvő helyzetbe vált, a falhoz nem tapadó töltési defektusok a gravitáció hatására változtatják helyzetüket, míg a falhoz tapadó elváltozások a helyükön maradnak. Ez a mobilitásbeli különbség lehetővé teszi, hogy a bélfalból eredő elváltozásokat viszonylag nagy biztonsággal meg lehessen különböztetni a mozgékony székletmaradványoktól (4.30. ábra).

A polipoid elváltozások háromdimenziós morfológiája virtuális kolonoszkópián. a Sessilis, kerek polip: széles alapú, kerekded töltéshiba sima felülettel. b Pedunculated polyp: ovális alakú polipfej, amelyet egy szár köt össze a nyálkahártyával. c Sessilis, lobulált polip: szabálytalan, lobulált felület. d Lapos polip a semilunáris redőn: plakk alakú nyálkahártya-emelkedés, amely a redő vastagabbnak tűnik.

A maradék széklet és folyadék, polipok és karcinómák csillapítása és erősítése intravénás kontrasztanyag beadása előtt és után, valamint székletjelöléssel és anélkül. a A nem erősített CT-vizsgálatokon nincs jelentős különbség a polipok, karcinómák, maradék folyadék és széklet csillapítása között. b Székletjelölés után a megjelölt széklet és a maradék folyadék egyértelműen kiemelkedik a vastagbél elváltozásai közül. c Kontrasztanyag intravénás beadása után a polipok és a karcinómák erősödnek, és így kiemelkednek az alacsony csillapítású széklettől és folyadéktól.

Pseudomobility. A klinikai gyakorlatban azonban a pedunculált polipok is tűnhetnek mozgónak, mivel a vastagbélfalhoz szárral csatlakozó polipfej a bélfalhoz képest változtathatja helyzetét, ami álmozgékonyságot eredményez. A retroperitoneális rögzítéssel nem rendelkező mobil szegmensekben, például a haránt vastagbélben, a szigmabélben és a cecumban lévő elváltozások is mutathatnak álmozgékonyságot a teljes bélszakasz mozgása miatt (Laks és mtsi. 2004). Ez az elváltozások akár 27%-át is érintheti, és azt jelenti, hogy egy olyan elváltozást, amely a fekvő és a hanyatt fekvő felvételek között látszólag változtatja a helyzetét, nem szabad automatikusan székletmaradványként értelmezni.

A polipoid töltési hibák belső szerkezetének értékelése 2D nézeteken. a Egy polip homogén lágyrész-attenuációt mutat a nem megerősített CT-vizsgálaton (nyíl). b Kontrasztanyag intravénás beadását követően a polip homogénen erősödik (nyíl). c Egy lipóma homogén zsíros attenuációt mutat (nyíl). d A maradék polipoid széklet nem homogén belső szerkezetet mutat a nem erősített CT-felvételeken, jellemzően kis hipodens gázzsebekkel (nyíl). Kontrasztanyag intravénás beadása után (itt nem látható) ez a székletrészecske nem fokozódna. e Székletjelölés után a polipoid széklet jelentősen megnövekedett attenuációt mutat.

A polipoid elváltozás mobilitásának képalkotása, amikor a beteg fekvő helyzetből hasra vált (vagy fordítva). A maradék székletanyag a gravitáció hatására mozog, amikor a beteg átfordul. A szessilis polipok általában a helyükön maradnak, míg a pedunculált polipok a szárukon lenghetnek. Vigyázzunk a következőkre: mozgathatónak tűnő szessilis polipok (pszeudomobilitás), mivel a vastagbél mozgékony szegmenseiben (különösen a szigmabélben) helyezkednek el.

A polipoid elváltozások jellemzése CT-kolonográfián
	Lézió .	Pseudolesion
Morfológia	Pedunculated, ülő, lapos, kerek, ovális, karéjos-	Kerekes, karéjos, bizarr, szögletes
Szerkezet	Homogén, Lágyrészek csillapítása, zsír csillapítása,	Inhomogén, csapdába esett gázzsebek, hyperdenz vagy hypodenz
Fekális jelölés	Megjelölés nélkül	Megjelölés
Intrav. Kontrasztanyag	Elősítő	Nem erősítő
Mozgékonyság	Nem változtatja pozícióját a gravitáció hatására; Pszeudomobil a	Mobil
a Mozgó bélszakaszok, nyúlványos elváltozások.

A polipoid elváltozások morfológia, szerkezet és mobilitás alapján történő jellemzését a klinikai gyakorlatban a 4.1. táblázat és a 4.31. ábra mutatja.

A polypoid töltésdefektusok jellemzése a morfológia, a belső szerkezet és a mobilitás alapján. a Ez az endoluminális 3D nézet két szesszilis, kerek töltésdefektust mutat a sigmoid colonban (nyíl, nyílhegy). Az egyik (nyílhegy) közel van egy semilunáris redőhöz (*). b A megfelelő axiális 2D nézetben egy homogén szerkezetű, lágyrész-csillapítással rendelkező töltődefektus látható (nyílhegy). A második töltési hiba (nyíl) inhomogén szerkezetű, központi légzsebbel. c Amikor a beteg fekvő helyzetbe vált, a valódi polip a falon marad (nyílhegy) és ugyanolyan távolságra van a semilunáris redőktől (*). A második töltési hiba a gravitáció hatására a vastagbélszakasz függő része felé mozog (székletmaradvány). d A tengelyirányú 2D felvételen látható, hogy a valódi polip a helyén marad a ventrális bélfalon (nyílhegy). A polipszerű maradék székletrészecske a dorsalis bélfalra mozdult (nyíl).

A léziók korrelációja fekvő és hason fekvő helyzetben.

A töltéshiba mobilitásának értékeléséhez össze kell hasonlítani a fekvő és a hason fekvő felvételeket. A fekvő és hanyatt fekvő helyzetek közötti manuális korreláció elvégzéséhez a következő eljárás ajánlott:

Identifikálja az érdekes vastagbélszakaszt a megfelelő helyzetben (fekvő vagy hanyatt fekvő).
Jegyezze fel az elváltozás endoluminális helyzetét a vastagbél anatómiai tájékozódási pontokhoz viszonyítva.

Az elváltozás megtalálásához a megfelelő felvételen először hasznos azonosítani azt a vastagbélszakaszt, amelyben az elhelyezkedik. Ennek egyszerű módja a globális 3D nézetek (3D térképek) vagy a koronális 2D nézetek használata, mivel ezek jobb áttekintést nyújtanak a vastagbélszegmensekről. Miután a megfelelő szkennelési pozícióban azonosították a szegmenst, gondosan ki kell értékelni és meg kell keresni az elváltozást. Ezzel a megközelítéssel könnyen elvégezhető a korreláció.

Ha az elváltozás pontos korrelációja továbbra is lehetetlen, vagy ha még mindig nem lehet biztonsággal vagy egyáltalán nem lehet lokalizálni, akkor szegmentális szinten kell keresni az endoluminális tájékozódási pontokat, azaz a bél jellegzetes anatómiai struktúráit, amelyek elhelyezkedése kapcsolatba hozható az elváltozáséval (4.32. ábra). Hasznos lehet például az elváltozás és egy semilunáris redő vagy taenia, egy diverticulum vagy egy másik elváltozás közötti térbeli kapcsolat. Ha az elváltozás megőrizte az endoluminalis környezethez való viszonyát, a mobilitás kizárható. Ha ugyanazt az endoluminális régiót találjuk, de az elváltozás nem mutatható ki benne, akkor mobilis leletről, tehát pszeudomobilitásról van szó.

Ez a módszer különösen fontos olyan lelet esetén, ahol a valódi mobilitás nem különíthető el könnyen az álmobilitástól, mint például a mobilis vastagbélszakaszokban lévő szessilis polipok esetében. Ma már különböző szoftveres megoldások állnak rendelkezésre, amelyek automatikusan azonosítják a megfelelő bélszegmenseket a két felvételen. Ezek a szoftverek elsősorban a vastagbél egy központi útvonalának hosszanti összehasonlítására támaszkodnak. Az automatikus korreláció azonban csak alaposan kitágult vastagbél esetén működik.

Mobilitás

Vélemény, hozzászólás? Kilépés a válaszból