Bevezetés: – Hagyományosan az áthatoló hasi sebek rutinszerű laparotómiát indokolnak. Ez az irányelv azonban a sérülés mechanizmusához (szúrás vagy lőfegyver) és a képalkotó eljárások pontosságához igazítható, ha azok kizárják a zsigeri sérülést, így lehetővé téve a szoros nyomon követést.
Betegek és módszerek: Retrospektív tanulmány 79 betegről (1995 májusa és 2002 májusa között), akiknél áthatoló hasi seb keletkezett: (47 (59%) szúrt seb és 32 (41%) lőfegyver okozta seb). A képalkotó és a sebészeti leletek, a kezelés, a műtét utáni lefolyás közötti összefüggést vizsgálták.
Eredmények: Hatvannyolc beteget kezdettől fogva megműtöttek, és 11-en szoros utánkövetésen estek át. A 11 követéses betegből (9 szúrt seb és 2 lőtt seb után) kettőt kellett megműteni (mindkét csoportban egyet). A képalkotó és a műtéti leletek közötti korreláció jó volt 34 (72%) betegnél szúrt sebzés után és 21 (80%) betegnél lőtt sebzés után; a zsigeri sérülések átlagos száma 1, illetve 3 volt. Hat beteg (8%) meghalt (mortalitás: 2%, illetve 16%), 12 (15%) betegnél volt posztoperatív szövődmény.
Következtetések: Az áthatoló hasi szúrt sebeket szoros nyomon követéssel lehet kezelni, ha a képalkotás kizárja a zsigeri sérülést. A lőfegyver okozta sebek még mindig indokolják a rutinszerű laparotómiát mind a zsigeri sérülések sokasága, mind a rossz prognózis miatt.