- 8
A biológia a földi élet tanulmányozása. A biológia története viszont az élet megjelenésére összpontosít a Földön, egészen az ókortól kezdve. A biológiai felfedezések figyelemre méltó hatással vannak az emberi társadalomra. A biológia története hagyományosan két szárnyra – az orvostudományi tanulmányokra és a természettudományi elméletekre – oszlik. A gyógyszerek nem az aktuális biológiai felfedezések eredményei.
Hallottál már olyan neveket, mint Hippokratész, Arisztotelész és a pergamoni Galénosz? Nos, ezek a jeles emberek voltak az élő szervezetek anatómiájának és fiziológiájának első felfedezői. Műveik középpontjában az élőlények, különösen az állatok természettudományos hajlamai álltak. Arisztotelész legnevezetesebb műve, a Theophrastus még ma is értékes helyet foglal el mai tudósaink szívében. Tudja, hogy miért? Theophrastus óriási mértékben hozzájárul a zoológia, a botanika, az ökológia és a taxonómia tanulmányozásához, amelyek mind a biológia alapvető ágai.
A középkorban kiemelkedő jelentőségűvé vált a gyógyszerekkel kapcsolatos tudatosság. Úgy tartják, hogy a galenikus és arisztotelészi hagyományok alapján dolgozó iszlám tudósok voltak az elsők, akik bevezették a gyógytudományt. A neolitikus forradalom nagy fordulópont volt a biológia történetében. Ez a 10 000 évvel ezelőttre datált ősi forradalom a földművelés és az állattenyésztés gyakorlatát állította reflektorfénybe.
Sokkal az emberek tanulmányozása előtt a biológia a növényi és állati élet tanulmányozására utalt. Albertus Magnus (1206-1280) botanikai tanulmányokról szóló művei és “A sólyomászatról szóló művészet”, amely II. Frigyes szent római császár (1194-1250) első forrását vezeti be a madártanba, meghatározó szerepet játszottak a biológia természetrajzának kialakításában.
A reneszánsz és a kora újkor idején virágzott a botanika. A növényeket ekkoriban “materia medica”-ként emlegették, mivel a vizsgálatok bebizonyították, hogy a növények bámulatos gyógyhatású tulajdonságokban bővelkednek. Nemcsak a görög kultúra, hanem Egyiptom, Kína, Mezopotámia és India ókori kultúrái is óriási mértékben hozzájárultak a biológia fejlődéséhez. A klasszikus kínai orvoslástól kezdve, amelyet a Yin és Yang és az Öt Fázis elméletei fogalmaztak meg, egészen az Ayurveda indiai bevezetéséig, a gyógyászati tudományok felfedezése és tanulmányozása rendkívül népszerűvé vált. Zhuangzi, a neves taoista filozófus a 4. században vitte először az evolúcióról szóló elképzeléseit a táblákra. Filozófiája kimondta, hogy a fajok a különböző környezeti feltételek hatására eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. A 17. és 18. században fokozatosan megindultak a fejlesztések.
A fiziológia mennyiségi megközelítésével kapcsolatos elméletek és Santorio anyagcseréről szóló tanulmányai uralták a térképeket. Csak a 19. században jelentek meg a biológiai tudomány számos tudományága, mint az embriológia, a citológia, a morfológia, a bakteriológia, a paleontológia, a földrajz és a geológia.
A biológia gyökerei, a görög “biosz” (élet) és “lógia” (tudomány) szavak egyesítése után keletkezett kifejezés az ókori filozófiák világi hagyományaihoz nyúlik vissza. A biológia történetének megismerése kísérlet a tudomány fejlődésének megértésére.
Itt a biológia több ágának története.
Itt van néhány kiváló forrás a különböző történészekről és tudósokról, akik hozzájárultak a biológiai tanulmányokhoz az idők kezdete óta:
A Human Genome Project rövid története
Ez a fejezet a humángenetikát és annak történetét foglalja össze az öröklési módok egyszerű leírásával, a genetikai irodalomban általánosan használt kifejezésekkel. Emellett ismerteti a genetikai térképek létrehozására és az emberi genom 3 milliárd bázisának szekvenálására irányuló jelenlegi erőfeszítéseket.
Biográfiák – a tudósok
A tudósok, köztük a biológusok betűrendes listája, mindegyikben a tudós életének és eredményeinek rövid ismertetésével. Linkek mélyebb és bővebb anyagokhoz.
Adam Sedgwick (1785-1873)
Adam Sedgwick 1785. március 22-én született egy anglikán lelkész hét gyermeke közül harmadikként az angliai Dentben, Yorkshire-ben. Otthoni élete boldog volt; mint oly sok geológus, a fiatal Adam is sok időt töltött a vidéken való barangolással, kőzetek és kövületek nézegetésével és gyűjtésével. Családja szerény anyagi helyzete ellenére Sedgwick a közeli Sedbergh Schoolba járt, majd “sizar”-ként – egyfajta ösztöndíjas diákként – a Cambridge-i Egyetem Trinity College-ába került.
Antony van Leeuwenhoek (1632-1723)
Leeuwenhoek valószínűtlen tudós volt. Kereskedőcsaládból származott, nem kapott felsőfokú végzettséget, és anyanyelvén, a hollandon kívül más nyelvet nem ismert.
Ez elég lett volna ahhoz, hogy kizárja őt korának tudományos közösségéből. Ügyességgel, szorgalommal és a tudományos dogmáktól mentes, nyitott elmével sikerült a biológia néhány legfontosabb felfedezését elérnie. Ő volt az, aki felfedezte a baktériumokat, a szabadon élő és élősködő mikroszkopikus protisztákat és még sok minden mást.”
Aristotelész (Kr. e. 384-322)
Bár Arisztotelész zoológiai munkássága nem volt hibátlan, a kor legnagyobb biológiai szintézise volt, és halála után még évszázadokig a végső tekintély maradt. A polipok, tintahalak, rákok és sok más tengeri gerinctelen állat anatómiájára vonatkozó megfigyelései figyelemre méltóan pontosak, és csakis első kézből származó, boncolással szerzett tapasztalatok alapján készülhettek.
Francis Harry Compton Crick életrajza
Francis Harry Compton Crick életrajza a Nobel Alapítványtól.
Biography of James Dewey Watson
Biography of James Dewey Watson from the Nobel Foundation.
Carl Linnaeus (1707-1778)
Carl Linnaeust, más néven Carl von Linné vagy Carolus Linnaeus, gyakran nevezik a rendszertan atyjának. Az élőlények elnevezésére, rangsorolására és osztályozására szolgáló rendszere (sok változtatással) ma is széles körben használatos. Az osztályozással kapcsolatos elképzelései biológusok nemzedékeire voltak hatással saját életében és azután is, még azokra is, akik ellenezték munkásságának filozófiai és teológiai gyökereit.
DNS a kezdetektől
A DNS a kezdetektől egy animációs alapmű a molekuláris biológiáról és a genetikáról. Végigveszi a legfontosabb felfedezéseket és kísérleteket Mendel borsójától a 21. század genetikai korszakáig, a Humán Genom Projektig.
Early Classics in Biogeography, Distribution, and Diversity Studies: To 1950
Az alábbi bibliográfia és teljes szöveges archívum a biogeográfiával, biodiverzitással, tudománytörténettel és a kapcsolódó tanulmányokkal foglalkozó haladó diákok és kutatók szolgálatára készült. Az érintett témák az ökológiától, a természetvédelemtől, a szisztematikától és a fizikai földrajztól az evolúcióbiológiáig, a kulturális biogeográfiáig, a paleobiológiáig és a bioklimatológiáig terjedő területeket érintenek, de közös bennük a földrajzi elterjedés és sokféleség tanulmányozásának jelentősége.
Edward Drinker Cope (1840-1897)
Edward Drinker Cope amerikai paleontológus és evolucionista volt. Az evolúciós gondolkodás neolamarckiánus iskolájának egyik alapítója volt. Ez az iskola úgy vélte, hogy a fejlődési (embrionális) időzítés változásai, nem pedig a természetes szelekció az evolúció mozgatórugója. Cope 1867-ben felvetette, hogy a fajok legtöbb változása a faj összes egyedének ontogenezisében bekövetkező összehangolt kiegészítések révén következik be.
Erasmus Darwin (1731-1802)
Naturalistaként Darwin a Zoonomia, avagy A szerves élet törvényei (1794-1796) című művében fogalmazta meg az evolúció egyik első hivatalos elméletét. Evolúciós elképzeléseit versben is bemutatta, különösen a posztumusz megjelent A természet temploma című versében. Bár nem ő találta ki a természetes szelekciót, olyan gondolatokat tárgyalt, amelyeket unokája hatvan évvel később dolgozott ki, például azt, hogy az élet egyetlen közös ősből fejlődött ki, “egyetlen élő fonalat” alkotva.
Ernst Haeckel (1834-1919)
Ernst Haeckel, Herbert Spencerhez hasonlóan, mindig idézhető volt, még akkor is, ha tévedett. Bár a legismertebb a híres kijelentése, miszerint “az ontogenezis megismétli a filogenezist”, számos, a biológusok által ma is gyakran használt szót is ő talált ki, mint például a törzs, a filogenezis és az ökológia. Másrészt Haeckel azt is kijelentette, hogy “a politika alkalmazott biológia”, ezt az idézetet a náci propagandisták használták.
Georges Cuvier (1769-1832)
Kétségtelen, hogy Georges Cuvier a történelem egyik legkiválóbb elméjével rendelkezett. Szinte egyedül ő alapította meg a gerinces paleontológiát mint tudományágat, és ő alkotta meg a szervezetbiológia összehasonlító módszerét, amely hihetetlenül hatékony eszköz. Cuvier volt az, aki szilárdan megállapította a múltbeli életformák kihalásának tényét. Hatalmas mennyiségű kutatással járult hozzá a gerinces és gerinctelen zoológiához és paleontológiához, emellett tudománytörténeti írásokat és előadásokat is tartott.
Georges-Louis Leclerc, Comte de Buffon (1707-1788)
100 évvel Darwin előtt Buffon a Historie Naturelle című 44 kötetes enciklopédiájában, melyben mindent leír, amit a természetről tudunk, az ember és a majmok hasonlóságával birkózott, sőt az ember és a majmok közös ősiségéről beszélt. Bár Buffon hitt a szerves változásokban, nem szolgáltatott összefüggő mechanizmust az ilyen változásokra. Úgy gondolta, hogy a környezet közvetlenül hat az élőlényekre az általa “szerves részecskéknek” nevezett anyagokon keresztül.
Georgius Agricola (1494-1555)
Georg Bauer, ismertebb nevének latin változatán, Georgius Agricolán keresztül, a geológia mint tudományág megalapítójának tekinthető. Munkássága megnyitotta az utat a Föld, valamint a kőzetek, ásványok és fosszíliák további szisztematikus tanulmányozása előtt. Alapvetően hozzájárult a bányageológiához és a kohászathoz, az ásványtanhoz, a szerkezetgeológiához és a paleontológiához.
A genetika története: Michael Dietrich professzor, Dartmouth College, a genetika történetével kapcsolatos hasznos forrásokat tartalmazó weboldalt tart fenn. Link.
Jean-Baptiste Lamarck (1744-1829)
Lamarck tudományos elméleteit életében nagyrészt figyelmen kívül hagyták vagy támadták; Lamarck soha nem nyerte el kollégái, Buffon és Cuvier elfogadását és megbecsülését, és szegénységben és ismeretlenségben halt meg. Ma Lamarck nevéhez csupán egy lejáratott öröklődési elmélet, a “szerzett tulajdonságok öröklődése” fűződik. Charles Darwin, Lyell, Haeckel és más korai evolucionisták azonban nagy zoológusnak és az evolúció előfutárának ismerték el.
John Ray (1628-1705)
A kor egyik legkiválóbb természettudósa, John Ray befolyásos filozófus és teológus is volt. Rayt gyakran a brit természettudomány atyjaként emlegetik.
Leonardo da Vinci (1452-1519)
Szokatlannak tűnhet, hogy Leonardo da Vinci szerepel a paleontológusok és evolúcióbiológusok listáján. Leonardo leginkább művészként volt és ma is ismert. Mégis sokkal több volt, mint egy nagyszerű művész: korának egyik legjobb tudományos elméje volt. Az építészettől és az építőmérnöki tudományoktól kezdve a csillagászaton, az anatómián és a zoológián át a földrajzig, a geológiáig és a paleontológiáig számos területen végzett kutatásokat.
Louis Agassiz (1807-1873)
A kor egyik legnagyobb tudósa és a modern amerikai tudományos hagyomány egyik “alapító atyja”, Louis Agassiz máig egyfajta történelmi rejtély. A nagyszerű rendszerező és paleontológus, neves tanár és a tudomány fáradhatatlan népszerűsítője volt Amerikában, ugyanakkor élethosszig tartó ellenzője volt Darwin evolúciós elméletének. Mégis, még az evolúcióval szembeni legkritikusabb támadásai is meglátásokkal szolgáltak az evolúcióbiológusoknak.
Louis Pasteur
Louis Pasteur 1822. december 27-én született a franciaországi Dole-ban, a Jura régióban. Felfedezése, miszerint a legtöbb fertőző betegséget csírák okozzák, amely a “betegségek csíraelméleteként” ismert, az orvostörténet egyik legfontosabb felfedezése. Munkája lett a mikrobiológia tudományának alapja, és a modern orvostudomány egyik sarokköve.
Mary Anning (1799-1847)
Noha Mary Anning életéről számos könyv és cikk született, életéről viszonylag keveset tudunk, és sokan nem ismerik a paleontológiához való hozzájárulását a tudományág korai időszakában. Hogyan lehet valaki, akit “a világ valaha élt legnagyobb fosszíliakutatójaként” jellemeznek, annyira homályos, hogy még sok paleontológus sincs tisztában a hozzájárulásával? Ő egy nő volt egy férfi Angliában.
Nicholas Steno (1638-1686)
Viszonylag rövid tudományos pályafutása ellenére Nicholas Steno munkássága a kőzetrétegek kialakulásáról és az azokban található fosszíliákról döntő jelentőségű volt a modern geológia fejlődésében. Az általa megfogalmazott elveket ma is használják a geológusok és paleontológusok.
Patrick Matthew (1790-1874)
Nem volt képzett tudós, és evolúciós meglátásai a mezőgazdaságról és politikáról szóló könyvei és cikkei közepette rejtőznek. Mégis közel harminc évvel Darwin A fajok eredete című művének megjelenése előtt kidolgozta a természetes szelekció elméletét, amely egyszerre mutat mély különbségeket és figyelemre méltó hasonlóságokat Darwin elméletével.
Richard Owen (1804-1892)
Owen szintetizálta a francia anatómiai munkákat, különösen Cuvier és Geoffroy munkáit a német transzcendentális anatómiával. Tőle származik számos, ma is használt kifejezés az anatómiában és az evolúcióbiológiában, köztük a “homológia”. Owen 1843-ban híres meghatározása szerint a homológia “ugyanaz a szerv különböző állatokban, a forma és a funkció minden változatossága mellett.”
Robert Hooke (1635-1703)
Neve ma kissé homályos, részben híres, befolyásos és rendkívül bosszúálló kollégája, Sir Isaac Newton ellenségeskedése miatt. Pedig Hooke volt a tizenhetedik század talán legnagyobb kísérleti tudósa. Érdeklődése nem ismert határokat, a fizikától és a csillagászattól a kémián, a biológián és a geológián át az építészetig és a hajózási technológiáig terjedt.
Az Alfred Russel Wallace-oldal
Az Alfred Russel Wallace-ról szóló oldalam több mint 100 írásának teljes szövegét, kiterjedt bibliográfiákat és különféle kommentárokat tartalmaz. Ez az egyik legnagyobb tudománytörténeti irányultságú oldal a világhálón.
A sejtbiológia története
Túl sok kolléga felejti el azt, ami a tudományos irodalomban már ismert. Független kutatóként eljárva figyelmen kívül hagyták elődeik eredményeit. Az interneten kutatva felfedeztem, hogy a weboldalakon gyakran egymásnak ellentmondó leírásokat találunk ugyanazokról a tényekről vagy eseményekről. Ha a tudománytörténet tanulmányozását megfelelően finanszíroznák, kénytelenek lennénk azt újraírni.”
The Works of Charles Darwin Online
Linkek Charles Darwin legfontosabb könyveinek teljes terjedelmű, online változataihoz: The Voyage of the Beagle, The Origin of Species és The Descent of Man.
The World of Richard Dawkins
Richard Dawkins az Oxfordi Egyetemen tanult, és zoológiát tanított a kaliforniai és az oxfordi egyetemen. Az Oxfordi Egyetemen a tudomány közérthetőségének Charles Simonyi professzora. Az evolúcióról és a tudományról írt könyvei: Az önző gén, A kiterjesztett fenotípus, A vak órásmester, River Out of Eden, Climbing Mount Improbable, és legutóbb a Unweaving the Rainbow.
Thomas Henry Huxley (1825-1895)
Thomas Henry Huxley az egyik első híve volt Darwin természetes szelekció útján történő evolúció elméletének, és mindenkinél többet tett annak a tudósok és a közvélemény körében való elfogadásáért.
Thomas Malthus (1766-1834)
Malthus politikai közgazdász volt, aki aggódott a XIX. századi Anglia életkörülményeinek – szerinte – romlása miatt. Ezt a hanyatlást három tényezőre vezette vissza: A fiatalok túltermelését; az erőforrások képtelenségét, hogy lépést tartsanak a növekvő emberi népességgel; és az alsóbb osztályok felelőtlenségét. Ennek leküzdésére Malthus azt javasolta, hogy az alsó osztályok családméretét úgy kellene szabályozni, hogy az alacsony jövedelmű családok ne szüljenek több gyermeket, mint amennyit el tudnak tartani.
William Paley (1743-1805)
A biológiai gondolkodáshoz való legnagyobb hatású hozzájárulása a Natural Theology: or, Evidences of the Existence and Attributes of the Deity, Collected from the Appearances of Nature című könyve volt, amely először 1802-ben jelent meg. Ebben a könyvében Paley a természetes teológia teljes kifejtését adta elő, vagyis azt a hitet, hogy Isten természetét a teremtménye, a természeti világ alapján lehet megérteni.
Étienne Geoffroy St. Hilaire (1772-1844)
Étienne Geoffroy St. Hilaire 1772. április 15-én született a franciaországi Étampes-ban, Párizs közelében. 1790-ben jogi diplomát szerzett, majd Párizsban, a College du Cardinal Lemoine-ban orvosi és természettudományi tanulmányokat folytatott. A rémuralom idején Geoffroy az életét kockáztatta, hogy megmentse néhány tanárát és kollégáját a guillotine-tól. Mivel sikerült megőriznie a saját fejét, Geoffroy-t a Jardin des Plantes gerinces zoológia professzorává nevezték ki.