Már sokszor hallottad: a harmadik leindítás a pénzes leindítás. Próbálj meg rákeresni a “first down is the money down” kifejezésre, és nem sok mindent találsz. A puntok elkerülése nyilvánvalóan nagyszerű egy támadás számára, és (ha megbízol abban, amit közvetítés közben hallasz) a harmadik downok konvertálása demoralizáló hatással lehet a védelemre. De a dolgok sémáját tekintve nincs olyan sok harmadik leindítás, így valójában mekkora hatással lehetnek a meccs kimenetelére?
Vizsgáljuk meg, hogy a harmadik leindításban elért sikerek mennyire értékesek és következetesek.
How Important are Third Down Conversions?
Az egyes downok értékének összehasonlítása
Ezektől a pontoktól kezdve kizárjuk az 5% alatti és 95% feletti nyerési valószínűségű játékokat, hogy megszabaduljunk azoktól a helyzetektől, ahol a harmadik downok sikere nem is feltétlenül prioritás a csapat számára.
Kezdésnek hasznos lehet megmutatni, hogy a harmadik downok összességében mennyire fontosak a többi downhoz képest. Az egyes downok fontosságát úgy mérhetjük, hogy megvizsgáljuk, mennyi Várható pontérték forog kockán az egyes játékokban, mind játékonként, mind összességében. Ehhez minden egyes játékban vesszük az EPA abszolút értékét, majd átlagoljuk és összegezzük.
Az EPA abszolút értéke downonként, 2015-2018 (Blowoutok nélkül)
| Down | Plays | Avg of |EPA| | Sum of |EPA| |
|---|---|---|---|
| 1 | 48,541 | 0.61 | 29,595 |
| 2 | 35,782 | 0.83 | 29,794 |
| 3 | 22,095 | 1.32 | 29,084 |
| 4 | 1,234 | 2.59 | 3,194 |
Meglepő módon az egy játékkal nyert vagy elveszített tipikus érték drámaian megnő a downok sorozata során. De természetesen a negyedik downok száma a többi downhoz képest elenyésző, így az általános fontosság jobb érzékeltetése érdekében használhatjuk az összeget. Ha összeadjuk az elmúlt három szezonban dobott összértéket, az első három down nagyjából összehasonlítható egymással, a negyedik downok pedig sokkal kisebb jelentőséggel bírnak.
Minden másnál fontosabb ebben a táblázatban, hogy míg a harmadik downok kevesebb mint feleannyiszor fordulnak elő, mint az első downok, addig ezeknek a játékoknak az összértéke majdnem azonos. Ez azt mutatja, hogy a harmadik downok – legalábbis e mérőszám alapján – ugyanolyan értékesek, mint az első és második downok. De nem fontosabbak, különösen, ha figyelembe vesszük a ritkaságukat.
A harmadik leindítások demoralizáló hatása
A műsorvezetők szeretik megemlíteni, hogy a harmadik leindításnál a pályáról való kijutás – vagy annak elmulasztása, különösen a harmadik és hosszúnál – hatalmas dolog a védelem számára. Ennek intuitíve van értelme. Közel lenni egy sikeres sorozathoz, és kapni egy kis szünetet, aztán ezt kicsúszni a kezünk közül, nem lehet jó móka. De van-e bizonyíték erre a hatásra?
Vettük az összes olyan first down játékot, amely nem a drive első játéka volt, és felosztottuk őket az ezeket közvetlenül megelőző down szerint. Ha van egy demoralizáló hatása a védelemre egy harmadik down konverziónak, akkor ezt talán láthatjuk az azt követő támadójáték teljesítményében. Íme az első downokat követő első downok átlagos EPA-jának grafikonja (a kis minták elkerülése érdekében kizárva azokat a játékokat, amelyek valamelyik kapufa árnyékában kezdődnek).
A legtöbbször a harmadik down utáni első downok teljesítménye rosszabbnak tűnik, mint az első downoké. Ez bizonyos mértékig azért van, mert a jobb csapatok nagyobb valószínűséggel jutottak nagy játékhoz az első downban, ami ahhoz vezet, hogy itt túlreprezentáltak az első downos mintában. Ezek a különbségek azonban statisztikailag nem szignifikánsak. És ami azt illeti, ugyanez igaz, ha inkább a 3rd-and-longot követő első downokat nézzük.
Harmadik downok sikere és a győzelem
Ha a harmadik downok összességében ugyanolyan értékesek, mint az első és második downok az EPA szempontjából, akkor ugyanolyan értékesek a győzelem szempontjából is?
Először is el kell ismernünk, hogy bizonyos mértékű következetességet kell várnunk a korai downok és a harmadik downok között. Egy jó támadójáték általában jó támadójáték, függetlenül a szituációtól. Ezt többféleképpen is ellenőrizhetjük; itt az alábbi ábrát használjuk, amely az összefüggést mutatja egy csapat harmadik leérkezéseinek aránya és a harmadik leérkezéseknél elért pozitív játékszázalék (Positive%, a pozitív EPA-val rendelkező játékok százalékos aránya) között. Ez a statisztika lényegében ugyanaz, mint a third down konverziós arány, de ugyanolyan könnyen alkalmazható más játékokra is (amit rövidesen meg is teszünk). Minden eredmény kizárja a blowout helyzetekben (azaz az 5% alatti vagy 95% feletti győzelmi valószínűség elkerülése) történő játékokat.
Értelemszerűen azok a csapatok, amelyek jobban teljesítenek a harmadik leindításokban, kevesebbet látnak belőlük, mivel az első és második leindításokban is jobbak. Persze a harmadik leindítások mintája viszonylag kicsi, így még a jó és a rossz támadások között is rengeteg variabilitás van a harmadik leindítások teljesítményében. De általánosságban azt látjuk, hogy ez a jelenség előfordul.
Mérkőzésről mérkőzésre vizsgálva azonban úgy tűnik, hogy van valami, ami ezen túlmutat a third down teljesítményben.
Gondoljunk egy logisztikus regresszióra, amely megpróbálja megjósolni, hogy egy csapat nyerni fog-e az elmúlt három alapszakasz nem elrontott játékainak felhasználásával. A Pozitív játékszázalékot, mint egyetlen, mindkét szituációban használható mérőszámot használva, egy csapat játék közbeni harmadik leütéses pozitív%-a valamivel jobb munkát végez, mint a korai leütéses pozitív%-a annak megjóslásában, hogy egy csapat nyerni fog-e vagy sem. Itt a modell minőségét az Akaike Információs Kritériummal (AIC) mérik, amely a modell összetettségét figyelembe véve a jó illeszkedést méri. Az alacsonyabb számok kisebb hibát, tehát jobb modellt jeleznek.
| Modell | AIC | Early Downs Z Score | Third Down Z Score | Early Downs p-value | Third Down p-érték |
|---|---|---|---|---|---|
| Early Downs | 2685 | 11.8 | — | 3 x 10^-32 | — |
| Third Down | 2565 | — | 14.9 | — | 4 x 10^-50 |
| Kettő | 2466 | 9.6 | 13.5 | 5 x 10^-22 | 10 x 10^-42 |
Egy modellbe beledobjuk a csapat korai down pozitív%-át és a harmadik down pozitív%-át is, és nem csak a modell javul (nem meglepő módon), de mindkettő elég jelentős előrejelző, a harmadik down aránya pedig valójában a kettő közül a hatásosabb. Tehát bár a játékok száma sokkal alacsonyabb, az EPA teljes cseréje egyenként összhangban van az első és a második downnal, és azt kell várnunk, hogy a harmadik down teljesítménye követi a korai down teljesítményét. A harmadik leütés sikere még mindig legalább annyira előrejelzi a győzelmet, mint mindkét korai leütés.
A harmadik leütés teljesítménye konzisztens?
Legyünk túl rajta – a harmadik leütés sikere nem olyasmi, amit a csapatok képesek konzisztensen fenntartani. Egy csapat egy szezonban több mint 200 harmadik leérkezést is láthat, így van egy tisztességes minta ezen a skálán, de mint bárki, aki fantasy futball előrejelzéseket készít, tudja, hogy a játékonkénti hatékonyság előrejelzése nehéz dió.
Amint kiderült, sem a korai leérkezések, sem a harmadik leérkezések teljesítménye nem olyan konzisztens évről évre.
Az alábbi ábra a korai leindítások és a harmadik leindítások pozitív%-os helyezésének évről évre történő változását mutatja ugyanezen időszak alatt, minden évben az első tíz és az utolsó tíz csapatra összpontosítva.
Láthatjuk, hogy mindkét esetben egy csomó csapatot találunk, amelyek az első tízből az átlag alá, vagy az utolsó tízből az átlag fölé tántorogtak (beleértve néhány csapatot, amelyek több mint 25 helyet estek vissza a harmadik leindításoknál). Az elmozdulók között összességében egy-két csapattal több volt a harmadik lefelé elmozdulók száma, és több olyan csapat volt, amelyik 15 helyet vagy annál többet lépett előre.
Ez némi bizonyíték arra, hogy a third down kevésbé konzisztens, de egyértelmű, hogy ha igen, akkor nem sokkal. A korrelációs elemzés hasonló eredményt mutat. Ha egy csapat 1. évi helyezését vesszük alapul a 2. év előrejelzéséhez, akkor azt találjuk, hogy a korai down r-négyzet 0,14, míg a harmadik down esetében 0,10. Egyik sem felelős a következő évi érték változékonyságának 15%-áért sem, de a early down értéke valamivel magasabb. A fél szezon és fél szezon összehasonlítása hasonló eredményeket ad, még kisebb r-négyzet értékekkel a kisebb mintanagyság miatt.
Mit tanultunk?
A bejelentőknek nagyrészt igazuk van. Úgy tűnik, hogy a harmadik leütések legalább olyan értékesek, mint a korai leütések a pontszerzés és a győzelem szempontjából, még a relatív ritkaságukat is figyelembe véve. A legjobb támadók dupla sikerélményt engednek meg maguknak azzal, hogy egyszerre kerülik a harmadik leindításokat, és jól teljesítenek, amikor szembesülnek velük. Ez azt jelenti, hogy a harmadbeli sikerre még a legjobb támadások sem számíthatnak, különösen nem évről évre.
