Az acanthosis nigricans egy bőrbetegség, amelyet bársonyos, papillomatózus, hiperkeratózisos, sötéten pigmentált bőrelváltozások jellemeznek, amelyek a test redőiben, például a hónaljban és a nyakon találhatók. Elhízott betegeknél az acanthosis nigricans jelenléte az inzulinrezisztencia vagy a diabetes mellitus indikátora.1 Kahn és munkatársai 1976-ban azonosították először az acanthosis nigricans és az inzulinrezisztencia közötti kapcsolatot.2 2000-ben az Amerikai Diabetes Társaság hivatalosan is az acanthosis nigricans-t a diabetes kialakulásának indikátoraként határozta meg.3
Az elmélet szerint az acanthosis nigricans olyan tényezők eredménye, amelyek a hámkeratinocita és bőrfibroblaszt proliferációt stimulálják. A magas inzulinkoncentráció az 1-es inzulinszerű növekedési faktor (IGF-1) receptorokhoz való nagy affinitású kötődés révén serkentheti a keratinocita- és fibroblasztproliferációt.4 Emellett az elhízott betegek emelkedett IGF-1-szintje hozzájárulhat a keratinocita- és fibroblasztproliferációhoz.4
Az acanthosis nigricans gyakran véletlen lelet a fizikális vizsgálat során, a sötét, megvastagodott bőr tünetmentes területeiként jelentkezik. Esetenként az elváltozások viszketéssé válhatnak. Az Acanthosis nigricans elváltozásaira szimmetrikus, sötéten pigmentált, bársonyos plakkok jellemzőek. Leggyakrabban a hónalj, a nyak és az ágyék bőrredőiben fordulnak elő.5 Az acanthosis nigricans által érintett környező területeken is gyakran láthatóak bőrpettyek.5
Az acanthosis nigricansnak az inzulinrezisztencián és a diabetes mellituson kívül számos más oka is van. Schwartz az acanthosis nigricans kilenc típusát írta le: elhízással összefüggő, szindrómás, akrális, egyoldali, generalizált, familiáris, gyógyszer okozta, malignus és vegyes típusú.6 Az elhízással összefüggő acanthosis nigricans a leggyakoribb típusa az acanthosis nigricansnak, és ezeknél a betegeknél leggyakrabban inzulinrezisztencia fordul elő.
Mivel az acanthosis nigricans esetek többségében elhízás és inzulinrezisztencia következménye, a kezdeti kivizsgálásnak tartalmaznia kell a glikozilált hemoglobinszint vagy a glükóz-tolerancia tesztet. Az inzulinrezisztencia szűrése a plazma inzulinszintjének értékelésével felismerheti az inzulinrezisztenciát olyan fiatalabb betegeknél, akiknél még nincs kóros glikozilált hemoglobinszint.7 Az addison-kór, a hypothyreosis és az androgénfelesleg rendellenességei (Cushing-kór, policisztás petefészekbetegség) szintén gyakori okai az acanthosis nigricansnak, és a klinikusnak a kivizsgálás során figyelembe kell vennie ezeket a lehetséges etiológiákat.7 Tekintettel a rosszindulatú daganattal való lehetséges összefüggésre a más azonosítható ok nélküli acanthosis nigricans esetében, amely középkorú és idősebb betegeknél jelentkezik kiterjedt bőrleletekkel, javallott a belső rosszindulatú daganatos megbetegedések kivizsgálása.8
Az acanthosis nigricans kezelése magában foglalja a mögöttes betegségfolyamat azonosítását és korrekcióját. A hyperinsulinaemia korrekciója csökkentheti az acanthosis nigricans bőrelváltozásainak súlyosságát és kiterjedését.9,10 Hasonlóképpen, a testsúlycsökkentés az acanthosis nigricans javulását vagy megszűnését eredményezheti elhízott betegeknél.9,10
Az acanthosis nigricans jóindulatú bőrbetegség, de a szisztémás betegség fontos mutatója lehet. A podiátriai orvosoknak tisztában kell lenniük azzal a nyomravezető információval, hogy az acanthosis nigricans bőrelváltozás elhízott betegeknél gyakran jelzi a háttérben meghúzódó inzulinrezisztenciát vagy diabetes mellitust.
1. Schilling WHK, Crook MA. Inzulinrezisztenciával és fokozott kardiovaszkuláris kockázattal összefüggő bőrstigmák. Int J Dermatol. 2014;53:1062-9.
2. Kahn CR, Flier JS, Bar RS, Archer JA, Gorden P, Martin MM, Roth J. The syndromes of insulin resistance and acanthosis nigricans. Inzulinreceptor-rendellenességek az emberben. N Engl J Med. 1976; 205(14):739-745.
3. Sinha S, Schwartz RA. Juvenilis acanthosis nigricans. J Am Acad Dermatol. 2007;57(3):502-8.
4. Higgins SP, Freemark M, Prose NS. Acanthosis nigricans: az értékelés és kezelés gyakorlati megközelítése. Dermatol Online J. 2008;14(9):2.
5. James WD, Berger TG, Elston DM. Andrew’s Diseases of the Skin (A bőr betegségei): Clinical Dermatology, 11th Edition, Saunders Elsevier Publications, Canada, 2011; pp. 494-5.
6. Schwartz RA. Acanthosis nigricans. J Am Acad Dermatol. 1994;31:1-19.
7. Matsuoka LY, Wortsman J, Gavin JR, Goldman J. Spectrum of endocrine abnormalities associated with acanthosis nigricans. Am J Med. 1987;83(4):719-25.
8. Phiske MM. Az acanthosis nigricans megközelítése. Indian Dermatol Online J. 2014;5(3):239-49.
9. Bellot-Rojas P, Posadas-Sanchez R, Caracas-Portilla N, Zamora-Gonzalez J, Cardoso-Saldaña G, Jurado-Santacruz F, et al. A metformin versus rosiglitazon összehasonlítása acanthosis nigricansban szenvedő betegeknél: Egy kísérleti tanulmány. J Drugs Dermatol. 2006;5(9):884–9.
10. Puri N. Az acanthosis nigricans patogenezisének és klinikai következményeinek vizsgálata. Indian J Dermatol. 2011;56(6):678–83.