Úgy vélem, hogy a pontatlan összefoglaló ítéletek nem tartalmaznak (vagy nem alkalmazzák megfelelően) egy általános statisztikai elvet: a regressziót az átlaghoz. Mivel a pereskedőknek nem előnyös, ha ismételten teljes körű tényeknek vagyunk kitéve, egy intenzitás-illesztésnek nevezett folyamatot végzünk, amely megköveteli, hogy a rendelkezésünkre álló korlátozott információkat mérlegeljük annak érdekében, hogy a kimenetel (kockázat és jutalom) értékelését létrehozzuk. Ez veszélyes gyakorlat, mivel egy helyettesítő kérdésre való válasz megtalálását jelenti más információk hiányában.
Kahneman szerint az intenzitás-illesztési gyakorlatok szélsőséges előrejelzéseket eredményeznek, ha szélsőséges bizonyítékokon alapulnak, és arra késztetik az embereket, hogy két különböző kérdésre ugyanazt a választ adják. Kahneman a következő példát hozza fel:
Julie végzős az egyetemen. Négyéves korában már folyékonyan olvasott. Mennyi a tanulmányi átlaga (GPA)?
Ha lebontjuk, ez alapvetően két kérdés:
1. Mennyi Julie százalékos eredménye az olvasási előképességben?
2. Mennyi Julie százalékos eredménye a GPA-ban?
A helyes válasz eléréséhez egy sematikus képletet kell használnunk:
Az olvasási életkor = közös tényezők + az olvasási életkorra jellemző tényezők = 100%
GPA = közös tényezők + a GPA-ra jellemző tényezők = 100%
A közös tényezők közé tartozik a genetikailag meghatározott adottság, az, hogy a családja milyen mértékben támogatja a tudományos érdeklődést, és minden egyéb olyan tényező, amely ahhoz vezethet, hogy az emberek gyermekként korán olvasókká, felnőttként pedig tudományos szempontból sikeressé válnak.
Most fel kell mérnünk a két mérőszám: az olvasási kor és a GPA közötti összefüggést. Ez a korreláció megegyezik a meghatározó tényezők között a közös tényezők arányával.
Ezzel a forgatókönyvvel kapcsolatban Kahneman egy optimista 30%-os becslést ad.
Most már mindenünk megvan, ami egy elfogulatlan előrejelzéshez szükséges:
1. Kezdjük az átlagos GPA becslésével.
2. Határozzuk meg azt a GPA-t, amely megfelel a bizonyítékokról alkotott benyomásunknak.
3. Becsüljük meg a gyermekkori olvasási előképesség és a GPA közötti korrelációt.
4. Ha a korreláció .30, mozgassa az átlagtól való távolság 30%-át a megfelelő GPA-ra.
Az első lépésben megállapítjuk az alapértéket, vagyis azt a GPA-t, amelyet akkor jósoltunk volna, ha Julie-ról semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy végzős a főiskolán.
A második lépés magában foglalja az összefoglaló ítéletünket, amely a bizonyítékokról alkotott intuitív ítéletünk.
A harmadik lépés magában foglalja azt az aktív folyamatot, amelynek során eltávolodunk az alapvonaltól az intuitív előrejelzésünk felé, de csak olyan mértékben, amely megfelel az összefüggésre vonatkozó becslésünknek.
A végső lépésben megkapjuk a válaszunkat: az intuíciónk által befolyásolt előrejelzést, amely egy torzítatlan alaparányra épül.