Milyen típusú méheltávolítások vannak?
A méheltávolítás öt típusa közül négy kevésbé invazív, és így könnyebb belőle gyógyulni. Minél kevésbé invazív a műtét, annál kisebb az esélye a maradandó heg kialakulásának. Azok a nők, akik a hüvelyi vagy laparoszkópos műtétet választják, alig vagy egyáltalán nem tapasztalnak hegesedést.
Itt van a méheltávolítás öt típusa:
Vaginális méheltávolítás
A legkevésbé invazív lehetőség, amikor a méhet a hüvelyen keresztül távolítják el. Nem marad látható heg.
Laparoszkópos szupracervikális méheltávolítás
Három-négy kis bemetszést ejtenek a hasüregben, amelyen keresztül az orvos egy vékony, megvilágított csövet vezet be egy kamerával, hogy belelásson a medencébe. A méhet a bemetszéseken keresztül távolítják el.
Laparoszkóposan segített hüvelyi méheltávolítás
Kis bemetszéseket ejtenek a hason és a hüvelyen. A hasi bemetszéseken laparoszkópot és más sebészeti eszközöket vezetnek be, és a méhet a hüvelyen keresztül távolítják el. Az ezen az eljáráson átesett nők általában két-három hétig fájdalmat éreznek utána.
Robotikával segített méheltávolítás
Ez az eljárás egy számítógép és robotika segítségével, kis hasi bemetszések segítségével távolítja el a szerveket.
Hagyományos sebészeti méheltávolítás
Az utolsó lehetőség a hagyományos sebészeti eljárás, amely a nemi szerveknek a has megnyitása révén történő eltávolítását jelenti. Ez a leginvazívabb lehetőség, hosszabb gyógyulási időt igényel, és általában nagy heget hagy maga után. A fájdalom általában három-öt hétig tart.
A méheltávolítás kockázatai
A méheltávolításnak sok reproduktív betegség esetén csak a végső megoldás lehet. Nem gyógymód az olyan problémákra, mint az endometriózis vagy a policisztás petefészek szindróma (PCOS). A nőknek a méheltávolítás előtt konzultálniuk kell orvosukkal az egyéb lehetőségekről.
Ha mégis belevágnak a műtétbe, az orvosok azt javasolják, hogy a betegek olyan műtéti lehetőséget válasszanak, amely minimálisan invazív, hogy elkerüljék az olyan kockázatokat, mint a vérrögök, fertőzés, korai menopauza és a közeli szervek sérülése. A Journal of Human Reproduction című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a túlsúlyos nők hajlamosabbak lehetnek a vérzésre és a fertőzésre.
A méheltávolítás utáni gyógyulás
A kórházi tartózkodás, a gyógyulás és a fájdalom mértéke a méheltávolítási eljárástól függően változik. Néhány nőnek csak a méhnyakát kell eltávolítani, míg másoknak a méhet is el kell távolítani. Ezek a részletek megváltoztatják a műtét utáni fájdalom időtartamát és mértékét.
A méheltávolításon átesett nőknél előfordulhat, hogy a menopauza korán kezdődik. A menopauza akkor kezdődik, amikor a szervezet nem termel több ösztrogént és progeszteront, a menstruációt szabályozó hormonokat.
Ha a petefészkeket orvosi okokból, például petefészekrák miatt távolítják el, lehetséges, hogy a menopauza korán kezdődik. De ha a petefészkek épek, ez nagyon valószínűtlen.
A Duke Egyetem tanulmánya szerint, amely a Journal of Obstetrician and Oncology című szaklapban jelent meg, a kutatók nem tudják, hogy a műtét okozza-e a korai menopauzát, vagy az alapbetegség, amellyel a nők szembesülnek. Ha egy páciens a méheltávolítás előtt premenopauzában volt, valószínű, hogy a műtét után hirtelen menopauza tüneteivel, például hőhullámokkal és éjszakai izzadással jár.
Kezelések méheltávolítás után
A hormonpótló kezelés (HRT) a szervezet természetes hormonszintjének növelésére alkalmazott kezelés, ösztrogénpótló terápia (ERT) vagy ösztrogén és progeszteron terápia (EPT) formájában. Az ösztrogén és progeszteron kombinációját olyan nőknek írják fel, akiknek méheltávolításon estek át, de még van méhük.
Az ERT-t gyakran a méheltávolítással kapcsolatos problémák enyhítésére írják fel. Ha azonban Ön 45 évesnél idősebb, és fennáll az emlőrák kockázata, orvosa lemondhat az ösztrogénpótló kezelésről, hogy elkerülje a rák kialakulásának esélyét. A szájon át szedhető hormonterápia mindenféle kockázattal jár, beleértve a stroke-ot, a szívbetegséget és a mélyvénás trombózist. A szakemberek tudni fogják, mi a legjobb eljárás.
Szex méheltávolítás után
A méheltávolításon átesett nők gyakran jobb és kényelmesebb szexről számolnak be. Az eljárás gyakran enyhíti a páciensek korábban tapasztalt fájdalmait. Ráadásul nem kell aggódniuk egy esetlegesen veszélyeztetett vagy nem kívánt terhesség miatt sem.
Az, hogy mennyi időt kell várni a szexszel, attól függ, hogy a páciens milyen típusú műtéten esik át, de általában két-négy hét ajánlott. Ha a méhnyakát eltávolították, közelebb van a hat héthez, mire eléggé meggyógyul ahhoz, hogy közösülni tudjon.
A méheltávolítás érzelmi hatásai
A jelentések szerint a méheltávolításon átesett nőknél a műtét utáni depresszió, álmatlanság és étvágytalanság jelentkezik, egyéb érzelmi tünetek mellett. Normális, hogy a méheltávolítás után hormonális és érzelmi kiegyensúlyozatlanságot tapasztalnak, és sok orvos javasolja, hogy keressenek szakember segítségét a műtét utáni érzelmi trauma feldolgozásához.
Sok nő fél a műtéti komplikációktól a műtét előtt, míg mások a meddőség közelgő valóságát gyászolják. A stressz összefüggésbe hozható a sebek lassabb gyógyulásával, ezért fontos, hogy ne feledjük, miért volt szükség a műtétre. Általában a rákos betegek életének megmentése vagy az elhúzódó és elviselhetetlen fájdalom megszüntetése érdekében végzik el.
Az orvosok és a pszichológusok azt javasolják, hogy a gyógyulási folyamat során maradjunk nyugodtak, és vegyük körül magunkat egy erős támogató rendszerrel, hogy ellensúlyozzuk a méheltávolításhoz kapcsolódó negatív érzelmeket és szorongást.
A segítségül szolgáló néhány eszköz közé tartozik a progresszív izomrelaxáció, a légzéstechnikák és a meditáció felfedezése a beszélgető terápiával párhuzamosan. A nőknek ki kell alakítaniuk egy olyan orvosi csapatot, amelyben megbíznak, beszélniük kell az orvosaikkal, és információval és optimizmussal kell felkészülniük az előttük álló gyógyulási folyamatra.